Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

P

268

Péterfi

ria (Caca) és Saitos Valéria. Az első József Attila-kiáll.-t 1952 ápr.-ában nyitotta meg. Az irodalomtörténeti kutatások mellett a néprajzi gyűjt. gyarapítására is figyelmet fordított. A makói hagyma címmel néprajzi kiáll.-t rendezett (1952). Nevéhez fűződik a Múzeumi Füzetek

sorozat el

indítása, a múzeumbaráti kör szervezése is. A Makón töltött két év után a Szegedi Egy.-i Könyvtár könyvtárosa lett (1954–1957). Az 1956-os forradalom alatti szerepvállalása miatt állását vesztette, 8 hónapi börtönbüntetésre ítélték (1957. márc.–nov.), utóbb a Legfelsőbb Bíróság felmentette (1958. aug.). A JATE szerződéses alkalmazottja, a M. Irodalomtörténeti Tanszék (1958–1961), majd a Somogyi-könyvtár tud.-os munkatársa, főmunkatársa (1961. jún.–1986), az MTA Irodalomtud.-i Int.-ének tud.-os munkatársa (1986–

1990), a JATE M. Irodalomtörténeti Tanszékének egy.-i tanára (1990–1995), nyugállományban (1996-tól haláláig). – Életművében a Szeged-kutatás, a textológia és a szegedi irodalomtörténeti vizsgálatok meghatározók, tud.-os és ismeretterjesztő írásainak száma több ezer. Szerk.-i tevékenysége figyelemre méltó; Juhász Gyula összes művei kritikai kiadásának szerkesztője, az Új Magyar Irodalmi Lexikon (I–III., Bp., 1994) főszerk.je. Jelentős szerepe volt abban, hogy az amerikai magyarság legnagyobb gyűjt.-e, a Vasváry-hagya

ték Szegedre kerülhetett. Saját és álneveken (pl. Prof. Bogarász) publikált. A M. Irodalomtörténeti Társaság, a M. Nyelvtud.-i Társaság, a M. Néprajzi Társaság, a Nemzetközi M. Filológiai Társaság, a M. Történelmi Társulat, a Németh László Társaság, az Erdei Ferenc Társaság tagja. – Kodály-emlékérem (1983), a Művészeti Alap irodalmi díja (1984), Toldy Ferenc-emlékérem (1989), 56-os emlékérem (1991), Szeged díszpolgára (1991), Szinnyei József-díj (1993), a Szegedért Alapítvány fődíja (1995), Tiszatáj-díj (2001), M. Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2001), Klebelsberg Kuno-díj (2001).

F. m.: Mai magyar népismeret

(Szeged, 1947); Egyéniség a népkultúrában (Szeged, 1947); Espersit János (1879–1931): Ismeretlen adatok Juhász Gyula és József Attila életéhez, költészetéhez (Bp., 1955); Szeged irodalmi emlékhelyei

(Szeged, 1974); Szeged utcanevei

(Szeged, 1974); József Attila közöttünk: Makón, Szegeden, Vásárhelyen (Szeged, 1980); Makói kis tükör

(Makó, 1985); A szerette város: Írások Szegedről (Bp., 1986); Móra Ferenc

(Kiskunfél

egyháza, 1989); Röszke földje és népe

. Szerk. (Szeged, 1996); Tömörkény világa

. Cikkek, tanulmányok (Bp., 1997); Karcag a magyar művelődés történetében.

Szerk. (Karcag, 2001); Szatymaz és népe.

Főszerk. (Szeged, 2002); Néprajz, népműveltség: Két tanulmány 1948, 1949 (Szeged, 2005); Juhász Gyula

(Bp., 2002); A célsze

mély: Bálint Sándor. Dokumentumok (Szeged, 2004); Népköltészet és irodalom (Szeged, 2006); 1956. Előtt, alatt, után (Szeged, 2006); Kálmány Lajos:

Válogatott tanulmányok. Szerk. (Szeged–Pécska, 2008).

Irod: Bodrits István: P. L. élete és munkái (Tiszatáj, 49, 1995. 2, 93–96. p.); Apró Ferenc: P. L. munkássága: Bibliográfia, I. és II. köt. (Szeged, 1986; 1996); Szegedi egyetemi almanach: 1921–1995. I. köt. (Szeged, 1996. 182–183. p.); Hollósi Zsolt: „Szeged legnagyobb kincse: a múltja”: beszélgetés P. L. irodalomtörténésszel (Tiszatáj, 52, 1998. 4, 89–96. p.); P. L. hetvenöt éves. Szerk. Polner Zoltán (Szeged, 2001); Bodrits István: P. L. In: A hagyomány szolgálatában. Történeti ismertető Szeged és Csongrád megye múzeumairól. Szerk. Lengyel András (Szeged, 2002, 252. p.); http://www.

staff.u-szeged.hu/~peterl.; P. L. munkássága. 1996–2015. Összeáll. Gyuris György (Acta histortiae litterarum Hungaricarum. Tom. XXXI, Szeged, 2016 – a korábbi két bibl.-i kötettel); RÚL 15: 718. p.

Fotó: Dömötör Mihály felv.

Bárkányi Ildikó

Péterfi Márton (1875. febr. 1. Borosjenő, Arad vm. – 1922. jan. 30. Kolozsvár [Cluj-Napoca, Románia]): tanító, botanikus, mohász. – Felesége Csősz Jolán (1897-től). Fiai közül ket ten is Erdély élővilágának kutatását választották élethivatásul: Ist ván (1906–1978) algoló gus és növényélettani szaktekintély, Ferenc (1917–2005) a gerinctelen állat tan kuta tója lett. – A dévai Állami Tanítóképzőben végzett (1895). A dévai csángótelepi isk.-ban (1895–1906), majd Kolozsvárt, a monostori elemi isk.-ban tanított (1906–1909). 1910-től a Kolozsvári Tudományegy.-hez tartozó Erdélyi Múz.-Egyesület Növény

tárának segédőre, 1917-től múz.-i tb. őre, 1919. okt.-től az időközben a román államhoz került kolozsvári egy.-i Növényrendszertani Int. konzervátora. – Elsősorban Erdély mohaflóráját kutatta. Első dolgozatai a Déva környéki lombosmohákra vonatkoztak (1896–1904), majd kutatásait tíz év alatt egész Erdélyre, sőt a Kárpátokon túli területekre is kiterjesztette. Új mohafajokat is felfedezett, így a pártfogójáról, Hazslinszky Fri-