Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
P
265 Perjés Die Bronzegefäße in Ungarn (Prähistorische Bronzefunde, II/10. München, 1990); Régészeti leletek a Sárospataki Református Kollégium tudományos gyűjteményeiben. J. Dankó Katalinnal (Borsod-Abauj-Zemplén megye régészeti emlékei 2. Miskolc, 2000); Kupferzeitliche Siedlung von Tiszalúc (Inventaria Praehistorica Hun gariae. 11, 2005); A Bácska-Kiskunság-Körösmenti Ördög Árka / Der Ördög Árka (Teufelsgraben) in der Batschka. In: Kleinkumanien und an der Körös . I–II. (Communicationes Archaeologicae Hungariae, 2006, 107–122. p.; uo., 2007, 111–140. p.); Zempléni harangok. Millisits Mátéval (Officina musei 18. Miskolc, 2009) Irod.: „Régről kell kezdenünk...”. Studia archaeologica in honorem Pauli P. Régészeti tanulmányok Nógrád megyéből P. P. tiszteletére. Szerk. Guba Szilvia, Tankó Károly (Szécsény, 2010); T. Orgona Angelika: Lélekharang – Beszélgetés P. P. régésszel (1914–2020), századik születésnapján (Magyar Múzeumok, online magazin, 2020. okt. 7.: https://magyarmuzeumok.hu/cikk/lelekharang-beszelgetes-patay-pal-regesszel-1914-2020-szazadik-szuletesnapjan); T. Bíró Katalin: P. P. 1914. december 8. – 2020. október 4. (Archeometriai Műhely, 17, 2020. 2, 225. p., mellékletben P. P. szakirodalmi munkássága; http://www.ace.hu/am/2020_2/AM-2020-2-kozl.pdf); MKL X: 668–669. p.; RÚL 15: 628–629. p.; a család, elsősorban Csányiné Patay Anikó személyes információi. Fotó: a család tulajdona T. Biró Katalin Perczely Nándor (1918. nov. 7. Kolozsvár [ma Cluj-Napoca, Románia] – 1944. okt. 3. Mezőbő [Bojan, Románia]): klasszika-filológus, múz.-i gyakornok. – A középisk.-t Kolozsvárott végezte, majd a második bécsi döntés (1940. aug. 30.) után Szegedről visszatelepült kolozsvári Ferenc József Tudományegy. Bölcsészet-, Nyelv- és Történettud.-i Karának hallgatója volt. Az 1941/42. tanévben Horthy Miklós-ösztöndíjban részesült. – Roska Márton, az egy. Ősrégészeti Tanszékének vezetője az Erdélyi Múz. Érem- és Régiségtárában „népvándorlás koros régésznek” szánta. 1941-ben a Múz.-ban gyakornokká, majd ugyanabban az évben az Egy. Förster Aurél által vezetett Klasszika–Filológia és Ókori Történeti Int.-ében díjtalan gyakornoknak nevezték ki. A régészeti tevékenységgel nem hagyott fel; Roska 1942 okt.ében, László Gyula oroszo.-i kutatóútja miatt és Pálfy Antal esetleges más irányú elfoglaltságára hivatkozva, ~t javasolta a Kolozsvár–Zápolya utcai honfoglalás kori temető feltárásának folytatására. 1943 dec.-étől a kolozsvári Kat. Egy.-i Ifjúság és Főiskolások Majláth Körének elnöke. Ivánka Endre ny. r. tanár javaslatára az 1943/44. tanévre kinevezték a Klasszika-Filológia és Ókori Történeti Int.-ben kisegítő díjas gyakornoknak, de katonai szolgálata miatt a tisztséget már nem tölthette be. 1944 szept.-ében a kolozsvári 26/I. gyalog tábori pótzászlóaljjal a tordai hadszíntérre került, a harcok során a besztercei 26/III. gyalogoszászlóalj 9. puskás századába osztották be. „Comblövésből eredő elvérzés” következtében hunyt el. Katonái a mezőbői g. kat. templom mellett, a hősi temetőben temették el. Irod.: Szabó György: Kolozsvári deportáltak az Urálban. Szerk. Jakó Klára (Kolozsvár, 1994); „...állták Tordánál a csatát fejtetőig vérben...” Emlékkönyv a „tordai csata” 60. évfordulója alkalmából. Szerk. Bús János (Torda, 2005); M. Lezsák Gabriella: Régészeti iskola a kincses városban. László Gyula kolozsvári évei (Bölcsészettudományi Kutatóközpont–Kairosz Kiadó, Bp., 2021. 88–89. p.). Lezsák Gabriella Peremartoni Nagy Sándor: → P. Nagy Sándor Perjés Judit, B., Bakayné Perjés Judit; Bakay Kornélné (1941. szept. 18. Nagykanizsa – 2011. máj. 27. Bp.): tárgyrestaurátor művész, múz.-i osztályvezető. – Férje (1965-től) dr. Bakay Kornél (1940–) régész. – Alsó- és középfokú isk.-it Székesfehérváron vé gezte. A M. Képzőművészeti Főisk. Közgyűjt.-i és Tárgyrestaurátor Szakán jeles eredménnyel diplomát (1981), majd fém-ötvös szakrestaurátori képzettséget szerzett (1984). Szalay Zoltán tanítványai közé tartozott, akinek sok restaurálásában közreműködője és segítője volt. – Előadóként (1959–1961), majd egészen nyugdíjazásáig múz.-i területen dolgozott (1961–2005). A székesfehérvári István király Múz.-ban múz.-i restaurátor (1961–1965), Bp.-en a Központi Múz.-i Igazgatóság Restaurátor Csoportjánál restaurátor (1965–1972). A Rippl-Ró nai Múz. ig.-jává választott férjével 1972-ben Kaposvárra (ott a múz. restaurátori csoportját vezette), majd 1977-ben Kőszegre költözött, miután Bakayt a Jurisics Miklós Múz. ig.-jává nevezték ki (1977–1980); ~ a Vas M.-i Múz.-ok Igazgatóságának megyei textilrestaurátoraként dol go zott. 1980-tól a bp.-i Textilipari Múz. főrestaurátora,
