Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
B
10 Bálint felesége, Spilman Róza is. K- és Ny-Európában, majd az arab gyarmatokon tolmácsként dolgozott (1879–1892). Az erdélyi tud.-os élet képviselői mozgalmat indítottak hazatérése érdekében. 1891-ben visszatért szülőfalujába, ott fejezte be Tamul (dravida) tanulmányok c. munkáját. A kolozs vári Ferenc József Tudományegy.-en létrehozott ural-altáji nyelvek tanszékén ny. rk. (1893), majd ny. r. tanárrá (1897) nevezték ki; török, tatár, japán, kabard, mandzsu, finn nyelvet tanított 1912. évi nyugdíjazásáig. 1895-ben rész vett gr. Zichy Jenő kaukázusi expedícióján, ahol a kabard nyelvet tanulmányozta. Ennek eredményeként készítette el a Kabard nyelvtant (1900) és szótárt (1904). 1898-ban részt vett Rómában a 12. és 1902-ben Hamburgban a 13. nemzetközi orientalista kongresszuson. – Szülőfalujához és Háromszékhez szoros kapcsolatok fűzték. A Székely Nemzeti Múz. -ot adományaival is támogatta. 1873-as belső-ázsiai gyűjtéséből és 1877–1878-as indiai és távol-K-i kutatóútjáról is kerültek használati- és dísztárgyak a gyűjt.-be, közte hat nagy jelentőségű perzsa miniatúra. Saját munkáinak egy része és személyi könyvtárának sok darabja is adományként került a múz. tulajdonába. Az első m. eszperantistának tartják; az első tanf. szervezője (Kolozsvár, 1897), továbbá az ido mesterséges nyelv első m. népszerűsítője is (1907). – A kézdivásárhelyi ref. temetőben nyugszik. Nevét 1990-ben felvette a szentkatolnai ált. isk., 1994. ápr. 16-án szülőfalujában, 1996-ban a Babeş–Bolyai Tudományegy. BTK M. Nyelv és Kultúra Tanszékén emléktábláját, 2009-ben a szentkatolnai isk. udvarán mellszobrát (mindhárom Vetró András kézdivásárhelyi szobrász alkotása) avatták fel. 2009-ben Petrovits István sepsiszentgyörgyi szobrászművész elkészítette egész alakos szobrát, amely Szentkatolna központjában áll. – A kolozsvári Ferenc József Tudományegy. tb. doktora (1896). F. m.: Bálinth Gábor jelentése Oroszország- és Ázsiában tett utazásáról és nyelvészeti tanulmányairól (Bp., 1874); Török nyelvtan. Alak-, mondattan, olvasókönyv és szótár (Bp., 1875); Az éjszaki burját-mongol nyelvjárás rövid ismertetése (Nyelvtudományi Közlemények, 13., 1876, 169–248. p.); A mandsuk szertartásos könyve (Érteke zések a Nyelv- és Széptudományok Köréből, VI., 1876. II, 3–16. p.); Párhuzam a magyar és mongol nyelv terén (Bp., 1877); A tamul nyelv a turáni nyelvek sanskritja vagy van-e a magyarnak testvére? (I. közlemény: Erdélyi Múzeum, 5., 1888, 1. 33–55. p.; II. közlemény: Erdélyi Múzeum, 5., 1888. 3., 215–236. p.); A mongol császárság története (I. közlemény: Erdélyi Múzeum, 12., 1895. 3., 121–128. p.; II. közlemény: Erdélyi Múzeum, 12., 1895. 4., 209–219. p.; III. közlemény: Erdélyi Múzeum, 12., 1895. 5., 248–259. p.); Tamul (dravida) tanulmányok: Gróf Széchenyi Béla keletázsiai útjának tudományos eredménye (Bp., 1897, II., 1–341. p.); A honfoglalás reviziója vagyis a hún, székely, magyar, besenye, kún kérdés tisztázása (Kolozsvár, 1901); Kabard nyelvtan (Kolozsvár, 1901); Lexicon cabardico–hungarico–latinum (Kolozsvár, 1904); Keleti levelei. Jelentése Oroszország- és Ázsiában tett utazásáról. Értekezése a mandsuk szertartásos könyvéről. Bevezetővel újra közreadja Kara György (Bp., 1973); Önéletrajzi naplótöredéke (Aluta, XII–XIII., Sepsiszentgyörgy, 1981, 158–187. p.); Wol gatatarische Dialektstudien. Textkritische Neuausgabe der Originalsammlung von G. B. Szerk. Berta Árpád (Bp., 1988); Válogatott írások. Szerk. Zágoni Jenő (Bp., 2005); Válogatott művek. Összeáll. Borcsa János (Csík szereda, 2017). Irod.: Barabás Ábel: B. G. (Vasárnapi Újság, 60., 1913. 25. szám, jún. 22.); György Lajos: B. G. emlékezete (Erdélyi Tudományos Intézet Évkönyve 1944, Kolozsvár, 1945, 82–110. p.); Péntek János: Koreszmék és rögeszmék (Magyar Szemle, Új folyam III., 1994. 11., 1177–1187. p.); Szentkatolnai B. G. (Borcsa János, Bodor András, Péntek János, Berta Árpád, Bakk Pál és Senga Toru tanulmányai, Erdélyi Tudományos Füzetek 220. Kolozsvár, 1994); Obrusánszky Borbála: Szentkatolnai B. G. újraértékelése (Magyar Tudomány, 2007. 3., 364–367. p.); Obrusánszky Borbála: B. G. és a Székely Nemzeti Múzeum (Háromszék, 2009. nov. 28., 5844. sz.); Birtalan Ágnes: „Dzsingisz kán nyíltszívű népének nyelve”. Szentkatolnai B. G. kalmük és halha nyelvi és népköltészeti anyagairól – Vásáry István: Szentkatolnai B. G. orientalista és utazó (1844–1913) – Baski Imre: Szentkatolnai B. G. keresztény tatár nyelvi és népköltési gyűjtése – Rákos Attila: Szentkatolnai B. G. és a magyar–mongol nyelvhasonlítás kezdetei a 18–19. században – Kápolnás Olivér: Bálint Gábor és a mandsuk szertartásos könyve (Keletkutatás, 2015 ősz, 5–99. p.); Szántó Iván: Hat perzsa festmény a Székely Nemzeti Múzeum gyűjteményében (Acta Siculica, Sepsiszentgyörgy, 2018–2019, 125–135. p.); Szinnyei I: 419. p.; Révai II; Gulyás I: 1227. p.; RÚL 2: 172. p.; B. G. (Névpont: https://www.nevpont.hu/palyakep/ balint-gabor-2dace). *Révai II. köt.: téves születési időpont: márc. 4.! Fotó: Borcsa János tulajdona (1899). Borcsa János Bálint János (1941. nov. 19. Baja – 2019. aug. 7. Bp.): magasépítő üzemmérnök, építész muzeológus.
