Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
B
11 Bálint – Hajóácsként dolgozott, majd munka mellett esti tagozaton magasépítő üzemmérnöki oklevelet szerzett a bp.-i Ybl Miklós Főisk.-n. – 1968-tól nyugdíjazásáig, rövid megszakítással, a szentendrei Szabadté ri Néprajzi Múz.-ban dolgozott. A Felső-Tiszavidék tájegység munkáin tanulta a szakmát. A korai bontások és felmérések során szinte az egész országot bejárta. Részt vállalt a Kisalföld tájegység építésében is, de igazi feladatát a Ny-Dunántúl tájegység tervezése és építése jelentette. Gyakran vállalt közművelődési feladatokat, csoportokat vezetett, tanított, részt vett az egyetemista gyakornokok programjában. Aktívan részt vett a bontásban, felmérésekben; nyugdíjazása után is dolgozott az erdélyi bontásokon és jelentősen hozzájárult az É-mo.-i falu tájegység tervezéséhez, rajzokat, költségvetést készített, a helyszínen művezetést vállalt. Sokat foglalkozott fával, ellátta az épületdepó felügyeletét is. Szakmai tapasztalatait önállóan vagy társszerzőkkel írt cikkekben tette közzé. – Miniszteri dicséret (1973, 1979), a Művelődési és Közoktatási Min. Múz.-i Osztály Nívódíja (1993), a Szabadtéri Néprajzi Múz. Kötődések-díja (2009). F. m.: Épületkiválasztástól a bemutatásig: A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Felső-Tiszavidék tájegység uszkai lakóházának múzeumi munkafolyamatainak bemutatása. Flórián Máriával, Lázár Sándornéval, Gáspár Mihállyal (Téka 2–3. Szabadtéri Néprajzi Múz., Szentendre, 1983, 1–58. p.); A nemesborzovai harangtorony (Ház és Ember 2. Szabadtéri Néprajzi Múz., Szentendre, 1984, 79–96. p.); Ember és fa a Nyu gat-Dunántúl faépítészetében. In: A Nyugat-Dunántúl népi építészete. A Velemben 1995. május 29–31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre, 1995, 463–480. p.); Egy tarcsafalvi lakóház bontásának ta pasztalatai. Buzás Miklóssal, Cseri Miklóssal, Sabján Tiborral. In: Népi építészet Erdélyben. Az 1999. március 21–27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre, 1999, 147–164. p.); Kovácsmunkák a fel földi mezőváros tájegységben (Ház és Ember 18. 2005, 207–220. p.); Egy bükkaranyosi lakóház bontása (Ház és Ember 22. 2010, 67–88. p.). Fotó: Deim Péter felv., Szabadtéri Néprajzi Múz. Nagyné Batári Zsuzsanna Bálint Sándor (1904. aug. 1. Szeged – 1980. máj. 10. Bp.): néprajzkutató, művelődéstörténész, egy.-i tanár, r. k. pedagógus és tudós, „a legszögedibb szögedi”. „A keresztény humanizmus eszméinek képviselője, európai műveltségű és kitekintésű tudós, igazi pedagógus, hitvalló ember.” (Barna Gábor). – Szeged-alsóvárosi paraszti, paprikatermesztő családban, Szeged egyik fogadalmi ünnepén, „Vasas Szent Pétör” napján született. Édesapja korán meghalt, édesanyja, Kónya Anna egyedül nevelte, taníttatta. Felesége Németh Sarolta Magdolna tanítónő. – A szegedi piarista gimn.-ban érettségizett (1922). A Ferenc József Tudományegy.-en (SZTE) m.–történelem szakos tanári diplomát és doktorátust (1926), középisk.-i tanári (1927), majd tanítóképzői tanári oklevelet szerzett (1931). A történelemtud.-ok (néprajz) kandidátusa (1962). – A szegedi tudományegy. Néprajz Tanszékének gyakornoka, tanársegéde (1930–1934), majd egy.-i magántanárrá habilitálták Az alföldi magyarság néprajza, különös tekintettel Szeged népére témakörben (1934–1944), a szegedi Kir. Kat. Tanítóképző Int. óraadó tanára (1931–1945), ny. rk. tanári címmel tüntették ki (1944), tanított a piarista isk. tanárképzőjében (1944–1945). A szegedi tudományegy. ny. r. egy.-i tanára (1947–1952), a BTK dékánh.-e (1948–1949); tanítási engedélyét megvonták, ezután a szegedi egy.-i könyvtár tud.-os kutatója lett (1951–1956). 1957-től újra taníthatott, de rendőri megfigyelés alatt állt. Rendszerellenes izgatás vádjával hat hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték (1965), majd nyugdíjba vonult (1966). – A Kereszténydemokrata Néppárt, ill. a Demokrata Néppárt (DNP) szegedi szervezetének alapító tagja, az orsz. választmány tagja (1945), az FKgP Csongrád–Csanád választóker.-i listáján szerzett mandátummal nemzetgyűlési képviselő (1945–1947; a DNP politikáját képviselve), a DNP orsz. listáján ismét képviselő (1947–1948); mandátumáról lemondott, kilépett a pártból és visszavonult a politikai élettől (1948. dec.). – Témáit tudományközi szemlélettel kutatta. Szeged és a szegedi nagytáj népi kultúrájának és művelődéstörténetének egyik legjelentősebb kutatója. A vallási néprajz tudósaként nemzetközi jelentőségűt alkotott. Kutatásai kiterjedtek az egész m. nyelvterületre, figyelembe véve az európai pár-
