Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
N
243 Nádor N N. Kapczár Rozália: → Kapczár Rozália Nádas Egon (1945. aug. 31. Bp. – 2018. jún. 3. Budakalász): restaurátor. – Bp. II. ker.-i Keleti Károly u. 37. szám alatti Dolgozók Gimn.-ában érettségizett (1976). Elvégezte a felsőfokú fém szakrestaurátori tanf.-ot (1992) – A Vegyiműveket Szerelő Vállalatnál dolgozott esztergályosként (1965–1966), majd sorkatonai szolgálatra az MN Hadtörténeti Int. és Múz.-hoz vezényelték (1965), ahol egy évvel később mozigépész és vasipari szakmunkás beosztásban alkalmazták. Néhány évvel később, mint polgári alkalmazott iparművészi, majd restaurátori munkakörben dolgozott nyugdíjazásáig (1972–2004). A Hadtörténeti Múz. fém tárgyainak restaurálása során szerzett gyakorlati ismereteit szakmai képzésekkel fejlesztette tovább. Elvégezte a Múzeumi Restaurátor és Módszertani Központ alap- (1970), majd középfokú restaurátor tanfolyamát fém szakon (1976–1978), később felsőfokú fém szakrestaurátori képesítést szerzett (1992). Munkája során a Hadtörténeti Múz. gyűjt.ébe tartozó több száz, fémből készült tárgyat, elsősorban fegyvereket restaurált nagy körültekintéssel és szakmai elhivatottsággal. F. m.: Kmety György tábornok díszszablyájának restau rálása (A Hadtörténeti Múzeum Értesítője, Bp., 2000. 3. sz., 129. p.); Gróf Buttler János bronz mellszobrának restaurálása (A Hadtörténeti Múzeum Értesítője, 2000. 3. sz., 137–139. p.). Irod.: Tóth Orsolya: N. E. (A Hadtörténeti Múzeum Értesítője, 2018. 18. sz., 283–285. p.). Fotó: HM Hadtörténeti Int. és Múz. Fotóarchívum, 43326/Fk. Tóth Orsolya Nádor Katalin (1938. jan. 3. Bp. – 2018. febr. 5. Pécs): fotográfus. – Édesanyja Bp.-en Pécsi József fotóművész tanítványaként tette le a mestervizsgát. Édesapja ~ János, a M. Kir. Honvédség egykori ezredese. A család számára 1948 után az egyedüli megélhetési és tanulási lehetőségként kínálkozott a fényképezés. – ~ Bonyhádon édesanyja révén ismerte meg a fényképész szakmát. Bonyhádi tanulóéveit követően a pécsi Janus Pannonius Múz.-ban dolgozott (1961–1990-es évek). Munkaköri feladatain túl a fényképezés történetének és gyakorlatának szinte minden ágával foglalkozott; a különböző múz.-i eseményeket – kiállítás-megnyitókat, leletmentéseket, terepmunkákat, műterem-látogatásokat – narratív fényképsorozatokon megörökítő riportfotóktól a szakmai igényesség öntudatával és alázatos szerénységgel készített műtárgyfotókig, ill. mindezek inspirációjából, vmint a Pécsi Műhely tagjaival való alkotótársi kapcsolatból született absztrakt fotóművészeti kísérletekig. Fényképei – André Malraux teóriájának jegyében – a pécsi múz. „képzeletbeli múzeumát” hozták létre. 1970-ben Pécsett és Bp.-en, a MNM kupolacsarnokában nyílt kiáll.-a Évezredek plasztikái címmel; ezek a fotók a képzőművészet, a régészet és a néprajz alkotásait, a művek anyagszerűségét és a részletek árnyalatainak plasztikai hatását hangsúlyozva a szobrászat esztétikumával, a fekete-fehér fényképezés egynemű közegében egységesítik fiktív stílustörténeti képmúz.-má. A Pécsi Műhely tagjaival az 1970-es években közvetlen munkakapcsolatban volt, s számos performansz, fotóakció és konceptuális mű fényképes dokumentációja fűződik a nevéhez. 1972-ben a Pécsi Műhellyel részt vett a m. neoavantgárd demonstratív bemutatkozásán, a balatonboglári kápolnatárlaton, amelyet később politikai akciónak minősítve államilag betiltottak. Balatonbogláron a kiáll.-ok rendezésének eseményfotói és a műtárgyfotók mellett saját absztrakt munkáit Moholy-Nagy és Gyarmathy Tihamér, vmint a Pécsi Műhely alkotóinak hatása inspirálta, de egyéni technikával létrehozott fotóművészeti alkotásaival mint kiállító művész is szerepelt. Ezeket a műveit – minden művészi allűr, „lidérces messze fény” nélkül – múz.-i munkája melléktermékének, kikapcsolódásként
