Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
N
244 Nádorfi folytatott, szabadidős elfoglaltságnak tekintette, ezért is nevezte összefoglaló névvel „Játékok”-nak, mintegy munka és művészet viszonyát is játékosan értelmezve. A „Játékok” sorozat alkotásai egy izgalmas, a neoavantgárd fotóművészet eddig felfedezetlen életművét jelentik. F. kiáll.: Paris Photo (csoportos kiáll., Párizs, Grand Palais, 2018); The Prose of the World (abc Galéria, 2019); Felület és forma (abc Galéria–Capa Központ, 2019). Irod.: Anghy András: Vízcseppek zöld szúnyoghálón. N. K. (1938–2018) fotográfus művészetéről (Jelenkor, 2019.1, 105–115. p.). Fotó: Janus Pannonius Múz. Nagy András Nádorfi Gabriella (1952. szept. 23. Balaton boglár – 2018. nov. 29. Székesfehérvár): régész, főtanácsos, tud.-os osztályvezető. – Pedagógus házaspár gyermeke. Lánya, Yvette (1984–) közgazdász. – Az ELTE BTK-n végzett régészet szakon, klasszika archaeologia fő szakirányon (1981). – A Fejér M.-i Múz.-ok Igazgatóságán rajzolóként kezdett dolgozni (1974), tanulmányai alatt gyakornoki éveit is ott töltötte, végül régészként kapott állást (1981). Munkahelyén a Tud.-os Osztály, majd a Gorsium Régészeti Park és Szabadtéri Múzeum vezetője lett. Utolsó éveit régészeti tanácsadóként töltötte a múz.-nál. – Diplomamunkáját Pannonia sírköveinek tipológiájából és műhelyeiből írta, de fő kutatási területe a megyei és gorsiumi feltárásokhoz köthető. – Első meghatározó ásatása a csákvári római kori temető volt, amely jelentős adatokat szolgáltatott a késő római kor kutatásához (1981–1983; 1990). Részt vett a gorsiumi ásatásokon (1974–1997). Nevéhez fűződik a Seuso-kincshez is kapcsolható 4. sz.-i épület és környezetének feltárása Szabadbattyánban. Gorsium Régészeti Parkban személyéhez köthető az elmúlt évtizedek legnagyobb infrastrukturális beruházásának szakmai koordinálása, ill. a Floralia tavaszköszöntő rendezvény továbbvitele. Több, mint tíz éven át kurátorként felügyelte a székesfehérvári Nemzeti Emlékhely szakmai munkálatait. Egyik rendezője a Szent István Király Múz. állandó régészeti kiállításának, amely elnyerte az Európai Múz.-ok Szövetsége díját (1993). A Seuso-kincs darabjait bemutató két székesfehérvári kiáll. szervezője (2014, 2017), a második kiáll. kiegészült egy általa rendezett kamarakiállítással. Utolsó munkáinak egyike a Gorsium Régészeti Park fogadóépületében megvalósult állandó kiáll., amelyet már nem tudott teljes egészében befejezni. Szakmai munkájának, elhivatottságának méltó elismeréseként Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata 2015-ben Érdy János Emlékérmet adományozott számára, 2018-ban Marosi Arnold-díjban részesítette. F. m.: Gräber der Hunnenzeit in Csákvár. In: Hunnen und Awaren. Reitervölker aus dem Osten. Burgenländische Landesausstellung (1996, 96–99. p.); Spätrömische glasierte Keramik. In: Von Augustus bis Attila. Leben am ungarischen Donaulimes (Stuttgart, 2000, 89–91. p.); Előzetes jelentés a szabadbattyáni késő római kori épület feltárásáról (Alba Regia, 36, 2007, 171–178. p.); Előzetes jelentés a szabadbattyáni késő római kori épület feltárásáról / Preliminary report on the excavation of the late Roman building at Szabadbattyán. In: A Seuso-kincs és Pannonia. Szerk. Visy Zsolt, Mráv Zsolt (Pécs, 2013, 112–138. p.); Gorsium. Útikönyv (Bp., 2015). Irod.: Varró Ágnes: N. G. emlékére (Alba Regia, 47, 2019, 237–238. p.). Fotó: N. G. 2014-ben, a Seuso-kincs kerekasztal beszélgetésén. Gelencsér Ferenc felv., Szent István Király Múz. Adf/151.108-2014. Pokrovenszki Krisztián Nagy Csaba (1948. jún. 20. Eger – 2019. dec. 27. Bp.): muzeológus, lexikográfus. – Az Egri Tanárképző Főisk.-n végzett könyvtár–pedagógia szakon (1982). – A Kőfaragó és Épületszobrászipari Vállalat tisztviselője (1966–1975), a 43. sz. Állami Építőipari Vállalat vezető könyvtár osa (1975–1980), a M. Írók Szövetsége könyvtárosa (1980–1981), az OSZK Hírlaptár munkatársa (1981–1983), a Petőfi Iro dalmi Múz. (PIM) Kézirattárának munkatársa (1983–1990), majd osztályvezetője (1990–1998), a Kortárs Irodalmi Központ tud.-os főmunkatársa (1998–2000), a PIM Irodalmi Adattárának osztályvezetője (2000–2012). – Fő kutatási területe az emigrációtörténet és a lexikográfia. Az 1980-as évektől kezdődően folyamatosan személyes kapcsolatot tartott az emigráció jelentős kép-
