Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

M

236

Molnár

febr.-tól a MNM ásványtári segédje, szept.-től a székelyudvarhelyi főreálisk.-ban természetrajzot, földrajzot, 1898. jún.-tól a ref. főgimn.-ban latin és görög nyelvet tanított. Uo. a természetrajzi szertár őre, a ref. iskolaszék elnöke. A helyi alsó fokú iparos tanoncisk.-ban is oktatott. Az iparos kör és a megyei tanítótestület rendszeres előadója, tanító-egyesületi köri elnök, kaszinóegyleti titkár. Tagja volt Udvarhely vm. törvényhatósági biz.-ának, az Udvarhely M.-i Takarékpénztár igazgatóságának, a Népnevelési Egylet választmányának, a Vörös-Kereszt Egyesületnek, a M. Pedagógiai Társaságnak, a Magyarhoni Földtani Társulatnak, a M. Természettud.-i Társulat, a kolozsvári EME Orvos-Természettud.-i Szakosztályának. Az Erdélyi M. Közművelődési Egyesület (EMKE) helyi szervezetének pénztárnoka, a Székely-Udvarhely

c. újság munkatársa. Az Udvarhely Vm.-i Múz.-Egyesület

vezetője (1904-től). Cikkei, tanulmányai a Magyar Tanügy, a Nemzeti Iskola

, a Földtani Közlöny

, a Magyarországi Kárpátegyesület Évkönyve hasábjain, isk.-i értesítőkben jelentek meg.

F. m.: Udvarhely vármegyei turista-kalauz.

Vajda Emillel (Kolozsvár, 1897); Módszeres ásványtanok és az ásványtan módszeres tanítása (Magyar Tanügy, 5, 1876. 9, 475–479. p.); A székelyekről

(A Magyarországi Kárpátegylet Évkönyve 7, 1880, 37–58. p.); Tusnád, a Szt-Anna-tó és a torjai kénbarlang, geológiai tekintetben (Székely-Ud

varhelyi Kir. Áll. Főreáliskola ötödik évi Értesítője az 1875/6-ik tanév végén, Székely-Udvarhelytt, 1876, 65–70. p.); Új ásványok a

Bánságból

(Földtani Közlöny, 4, 1874. 9, 234–239. p.).

Irod.: Szinnyei IX.: 234–235. p.; Ferenczi Géza: Élő történelem: A Székelyudvarhelyi Múzeum története (Korunk, 43, 1984. 9, 681–686. p.).

Róth András Lajos

Molnár Lajos János (1926. nov. 14. Debrecen – 2014. jan. 7. Kistarcsa): tanító, múzeumalapító. – Felesége Hajdú Margit tanító, múzeumalapító. – A Debreceni Ref. Koll. polgári isk.-jában, majd Tanítóképzőjében végzett (1946. jún.). – A Karcag-Bócsa Állami Vándor-tanyai Népisk.-ban (1–8. osztályban), majd a Karcag-Berekfürdői Áll. Ált. isk.-ban tanított. Fontosnak tartotta a népművelést, a szülők segítését a művelődésben, kultúrában; a Karcagi Városi Könyvtárból hátizsákban vitte a könyveket a tanyavilágba. 1955. máj.-tól feleségével együtt Nagytarcsán tanítottak. Nagytarcsa község kulturális felelőseként (1956–

1965) férfikórust és színjátszó csoportot alakítottak, néptáncegyüttest szerveztek (amelyet később Tímár Sándor koreográfus vett át), szabás-varrás és főzőtanf.-ot indítottak, Zeneisk.-t hoztak létre. Színházba, múz.-ba, kirándulni vitték a falu gyermekeit és a felnőtteket. 1959-től néprajzi gyűjtésbe kezdtek. ~ levéltári kutatások segítségével adatolta, feldolgozta Nagytarcsa népéletének minden mozzanatát. Helytörténeti kutatásaihoz honismereti szakkört hozott létre. 1960-ban Fa

lumúz.-ot avattak. A gyűjt. Nagytarcsa helytör

téneti és néprajzi emlékekeit őrzi és mutatja be hét állandó kiáll.-ban. – Pedagógus Szolgálat Emlékérem (1986), Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1977), Szoc. kultúráért (1984), Nagytarcsáért Millenniumi emlékplakett (2000), Nagytarcsa Községért (2006), Nagytarcsa Díszpolgára (posztumusz, 2020, feleségével együtt).

F. m.: Nagytarcsai tapasztalatok. A falumúzeum és a népművelés kapcsolatai (Pest Megyei Népművelési Tanácsadó, 1966); Tanulmányok Nagytarcsa múltjá

ból. Molnárné Hajdú Margittal (Nagytarcsa 1974); A nagytarcsai népfőiskola 1938–1988. (Szentendre, 1989); Nagytarcsa történeti és néprajzi emlékei. Molnárné Hajdú Margittal (Nagytarcsa, 1999); A 700 éves Nagytarcsa. Molnárné Hajdú Margittal (Nagytarcsa, 2002); A nagy

tarcsai Falumúzeum története (Studia Comitatensia, 2004, 59–701. p.).

Fotó: M. L. 1970-ben, Nagytarcsai Múz.-i Kiállítóhely

Győriné Kováts Andrea

Molnár László (1924. jún. 15. Zalaegerszeg – 2012. okt. 11. Sopron): katonatiszt, bányamérnök, múzeumig. – Erdélyi származású apját 1931-ben Sopronba helyezték. – A II. Rákóczi Ferenc kato nai főreálisk.-ban érettsé gizett (1938–

1942), majd a Ludovika Akad.-n tanult (1942–

1944), 1944-ben tisztté avatták. A frontra került, angol hadifogságba esett. Az Igazoló Biz. elfogadta katonai tevékenységét, de elbocsátották a hadseregtől. Leszerelése után beiratkozott a Bányamérnöki Karra, ahol 1951-ben végzett. – Bányamérnökként dolgozott Brenn-