Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

M

237

Molnárné

bergbányán, Tatabányán, Oroszlányban, 1953-tól Várpalotán bányavezető lett, de 1956-ban elbocsátották, 1958 tavaszán katonai rendfokozatától is megfosztották. A Nógrád m.-i szénbányáknál mérnöki beosztásokban dolgozott, közben ipari gazdasági szakmérnöki oklevelet szerzett (1961–

1964), ezután tervezési főmérnökké nevezték ki. 1975-ben tért vissza Sopronba, amikor kinevezték a Központi Bányászati Múz.

ig.-jává. Irányította a múzeumépület teljes felújítását, az állandó kiáll. megvalósítását, a gyűjteményezést. 59 könyvet, ill. könyvfejezetet, 179 bányászat- és technikatörténeti témájú tanulmányt, cikket írt. – Nyugdíjba vonulása (1999) után Sopron közösségi életének egyik központi szereplője maradt. A Bányászati Egyesület vezetőségének, a TIT városi szervezetének, a Soproni Városszépítő Egyesületnek a tagja, a Soproni Honvéd Hagyományőrző Egyesület alapító tagja, elnöke (1994–1995). A Soproni Szem

le szerkesztőbiz.-i tagja. 1993-ban a rehabilitálták, őrnagyi, majd alezredesi rangba léptették elő, 1998-ban nyugállományi ezredesként vonult visz

sza. – Az európai bányamérnök-társadalom egyik fontos személyisége volt. A Német Bányamérnökök Egyesületének tagja (2010), az ICOTECH (International Committe for the History of Technology) Nemzetközi Tudománytörténeti Biz. mo.-i képviseletének vezetőségi tagja. – Szent Borbála Emlékérem (1994), Honvédelemért (Honvédelmi Min., 1995), Pro Urbe Sopron (1998), Sopronért díj (2004).

F. m.: A magyarországi bányászattörténeti kutatás és a bányászati múzeumok múltja, jelene és jövőbeli feladatai (Bányászati és kohászati lapok. Bányászat, 115, 1982. 2, 113–117. p); Szent Borbála kultusza az európai bányászattörténeti műalkotások tükrében (Bányászati és kohászati lapok. Bányászat, 123, 1990. 9–10, 631–645. p.); A XVI–XVII. századi nemesfémérc-bányászat Ma

gyarországon és Erdélyben (Bányászati és kohászati lapok. Bányászat, 119, 1986. 1. 45–55. p.); Megemlékezés a meghurcolt bányászati vezetők rehabilitációjáról (Bá

nyászati és Kohászati Lapok. Bányászat, 126, 1993. 5, 481–485. p.); A Kárpát-medence 1100 éves bányászatának történeti áttekintése (Bányászati és Kohászati Lapok. Bányászat, 129., 1996. 5, 414–428. p.); Bányamérnökök az 1848–49. évi forradalom és szabadságharc idején (Bányászati és Kohászati Lapok. Bányászat, 131, 1998. 4, 298–309. p.); Georgius Agricola: De re metallica libri XII. A bányászatról és a kohászatról. Szerk., bev., tanulmány, jegyzetek (hasonmás kiad., m. fordítással, Bp., 1985); 500 éves a magyar bányatársláda intézménye

(Bányászati és kohászati lapok. Bányászat, 129, 1996. 5, 453–459. p.).

Irod.: Hegedűs Elemér: Elhunyt M. L. (Soproni Szemle, 2012. 4, 287–298. p.).

Fotó: Soproni Múz. – Központi Bányászati Múz.

Bircher Erzsébet Molnárné Hajdú Margit (1926. jan. 20. Szemcséd – 2020. jan. 9. Nagytarcsa): tanító, múzeum alapító. – Férje Molnár Lajos János (1926–2014) tanító, múzeumalapító. – Elemi isk.-i tanulmányait Iregpusztán, a polgárit Tamásiban végezte. A Dombóvári, majd a Cinkotai Állami Tanítónőképző Int.-ben tanítói oklevelet szerzett (1948). – Nagytarcsán ált. isk.-i tanító (1949-től), majd a bp.-i Pedagógus Szakszervezet Orsz. Központjában és a Pestm.-i Tanács Oktatási osztályán dolgozott (1951–1955). Férjével megszervezték és vezették a nagytarcsai közművelődést; 1955–1965 között kórust, színjátszókört, néptánccsoportot vezettek, kirándulásokat, színház- és múzeumlátogatásokat szerveztek, önkéntes helytörténeti–néprajzi gyűjtőmunkát folytattak, s 1960-ban megalapították a Falumúz.

-ot. Múzeumvezetői munkáját 1962-től a Pest M.-Múz.-ok Igaz ga tósága irányította. Férjével együtt elvégezték a gyűjt. szakszerű leltározását. Számos állandó kiáll.-t, évenként időszaki tárlatokat rendeztek. Kutatásaikat szakmai fórumokon publikálták. – Az oktatásügy kiváló dolgozója (1977), Pedagógus szolgálati Emlékérem (1986), Millenniumi emlékplakett (2000), „Nagytarcsa Községért” elismerés (2006), M. Köztársaság Ezüst Érdemkereszt (2006), Nagytarcsa Dísz polgára (posztumusz, 2020, férjével együtt).

F. m.: Nagytarcsai hímzések

(Aszódi Füzetek 23. Szent

endre, 1974); Nagytarcsa.

Molnár Lajossal (Szentendre 1974); A nagytarcsai Falumúzeumról

(Múzeumi Híradó 3. Szentendre, 1975); Vezető a nagytarcsai Falumúzeum kiállításaihoz (Szentendre, 1977); Ajándékok, ajándé

kozási alkalmak és szokások Nagytarcsán (Múzeumi Füzetek 14. Aszód, 1979); Tanulmányok Nagytarcsa múltjából. Molnár Lajossal (Szentendre, 1988); Nagy

tarcsai kötények (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994); A nagytarcsai virágmotívumok és dekoratív be

tűk születése (Studia Comitatensia, 2004); Nagytarcsa történeti és néprajzi emlékei (Szentendre, 1988); A 700 éves Nagytarcsa. Molnár Lajossal (Nagytarcsa, 2002).

Fotó: H. M. 1953-ban, Nagytarcsai Múzeumi Kiállítóhely

Győriné Kováts Andrea