Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
M
227 Miklós megrendezésével. Évtizedeken keresztül tanított a Bálint György Újságíró Isk.-ban és az ELTE BTK K-ázsiai Tanszékén. Fordítói tevékenysége élete végéig töretlen maradt. Sinológiai kutatásaiban nagy érdeklődéssel fordult a buddhista művészet és a kínai festészet felé. 1962-ben kismonográfiája jelent meg Csi Paj-si (1862–1957) kínai festőmű vészről, 1973-ban látott napvilágot A sárkány szeme. Bevezetés a kínai piktúra ikonográfiájába c. alapműve, amit német, francia, lengyel nyelvre is lefordítottak. 1987-ben pedig Kapujanincs átjáró. Kínai csan-buddhista példázatok címmel fordításait adták közre. 1996-ban egy.-i kínai művelődéstörténeti előadásainak egy válogatását jelentette meg Tus és Ecset címmel. – József Attila-díj (1973), Munkácsy Mihály-díj (1982), Munka Érdemrend arany fokozata (1985). F. m.: Lao Sö: A tigriskisasszony meg a férje . Ford. (Bp., 1957); Cao Jü: Zivatar. Ford. (Bp. 1959); A tunhuangi Ezer Buddha barlangtemplomok (Bp., 1959); A kínai irodalom rövid története. Tőkei Ferenccel (Bp., 1960); Lao Sö: Teaház. Ford. (Bp., 1960); Kuo Mo-zso: Ifjú kor; Egyetemi éveim . Ford. (Bp., 1961, 1962); Csi Paj-si (1862−1957) (Bp., 1962); Olvasás és értelem (Bp., 1971); A sárkány szeme. Bevezetés a kínai piktúra ikonográfiájába (Bp., 1973); Vizuális kultúra. Elméleti és kritikai tanulmányok a képzőművészetek köréből (Bp., 1976); A Zen és a művészet (Gyorsuló idő. Bp., 1978); Une typologie de jouet (Ars Decorativa, 7, 1980, 163–187. p.); Korniss Dezső. In: Harmincöt év, harmincöt művész. Szerk. Aradi Nóra (Bp., 1980, 186–195. p.); Kína iparművészete . In: Régiségek könyve (Bp., 1983); Az utca közművelődése. In: Művészet a társadalomért [konferenciaelőadások] (Bp., 1984); Iparművészet szemiotikája In: Művészet és/ mint kommunikáció [konferenciaelőadások] (Bp., 1984); Kapujanincs átjáró. Kínai csan-buddhista példázatok. Ford., előszó (Bp., 1987); Tus és ecset. Kínai művelődés történeti tanulmányok (Liget Könyvek, Bp., 1996); A kínai festészet elmélete. Tőkei Ferenccel. Ford. (Bp., 1997). Irod. Szilágyi András: M. P. hetvenedik születésnapjára (Ars Decorativa 16, 1997, 11–12. p.); Almási Miklós: M. P. halálára (Népszabadság, 2002. nov. 18., 11. p.); Szilágyi András: M. P. (1927−2002) (Ars Decorativa, 21, 2002, 159−160. p.); Hidvégi Máté: „Aki tud, nem beszél” M. P. (1927−2002) (Holmi, XV, 2003/1, 117−119. p.); Fajcsák Györgyi: In memoriam P. M. (1927−2002) (Acta Orientalia, LVI, 2003, 445. p.); Hidvégi Máté− Kicsi Sándor: M. P. (1927−2002). In: Lángra lobbant a szikra: Emlékkönyv a buddhizmus magyarországi meghonosítóiról (Bp., 2004, 92−97. p.); RÚL 14.: 515. p. Fotó: Hidvégi Máté felv., 1990-es évek első fele Fajcsák Györgyi Miklós Zsuzsa (1948. máj. 16. Rákospalota [ma Bp.] – 2014. máj. 29. Bp.): régész. – A bp.-i Dózsa György Gimn.-ban érettségizett (1966), a Debreceni Tanítóképző Int. népművelő–könyvtár szakán (1969), az ELTE BTK régészet szakán szerzett diplomát (1974). Egy.-i doktori értekezését (A Gödöllői dombvi dék várai) 1979-ben, kandidátusi dolgozatát (Falvak, várak, kolostorok a Dél-Börzsönyben) 1995-ben védte meg. – A M. Mezőgazdasági Múz.ban népművelő muzeológus (1969–1975), az MTA Régészeti Int.-ében a Topográfiai Csoport, majd a Topográfiai Osztály és Adattár munkatársa: ösztöndíjas gyakornok, tud.-os segédmunkatárs (1975–1979), tud.-os munkatárs (1979–1995), majd tud.-os főmunkatárs, nyugdíjba vonulásáig (1995– 2013). – Fő kutatási területei: régészeti topográfia, földvárak, légi fotózás. Munkássága mindvégig a topográfiához kapcsolódott. A Magyarország Régészeti Topográfiája két Pest m.-i kötetének (Szobi és Váci járás; Aszódi és Gödöllői járás) társszerzője. A Gödöllői dombvidéken és a Börzsönyben kezdte meg önálló földvárkutatásait. Eredményeit az egy.-i doktori disszertációját publikáló kötetben és számos tanulmányban közölte. 2007-ben megjelent monográfiájában a Tolna m.-ben felkutatott 77 várat ismertette az őskortól a kuruc korig terjedő időszakból. A váci középkori város területén vezetett ásatásai közül kiemelkedik a Széchenyi u. 3–7. sz. alatti telek feltárása, amely fontos adatokat szolgáltatott a váci német városról, s elősegítette az itt található 15. sz.-i kőpince helyreállítását és a több évtizeden keresztül működött bemutatóhellyé történő alakítását. Felkutatta, dokumentálta és publikálta Vác addig ismeretlen középkori pincéit. A D-Börzsönyben általa feltárt lelőhelyeket (Árpád-kori és késő középkori várak, Nagymaros-Szent Mihály hegyi barlangkolostor, Márianosztra-Toronyalja pálos kolostora és tartozékai) kandidátusi disz szertációjában dolgozta fel. A hazai régészeti célú légi fényképezés jeles képviselője, eredményeit, módszertanra vonatkozó megfigyeléseit rendszeresen közzétette. Munkásságának jelentős állomása a Tolna m.-i Decs–Ete kutatása. A Vizi Mártával közösen végzett, több évig tartó program keretében komplex módszerek alkalmazásával
