Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

K

194

Körmendi

Körmendi Géza (1929. jún. 1. Tata – 2015. jan. 21. Tata): etnográfus, történész, tanár. – A pécsi tanárképző főisk.-n kezdte felsőfokú tanulmányait (1955-ig), utóbb az ELTE m.–történelem szakán (1965), majd etnográfusként végzett (1967). Történelemből doktorált (1979). – Ált. isk.-i tanár (1955–1959) majd a tatai Eötvös József Gimn. tanára és ig.ja (1967–1984). A Tatai Gimn. Öregdiákjai Egyesület és a Tata Baráti Kör alapító elnöke, a Mozgáskorlátozottak Komárom-Esztergom M.-i Egyesületének elnöke (1981–1991). Néprajzi, nyelvészeti és helytörténeti kutatásokat folytatott, megteremtette a Kuny Domokos Múz.

néprajzi gyűjt.-ét, rendezte első kiáll.-ait. Szerzőként és szerk.-ként is meghatározó szerepe volt a Komárom m. néprajzi fehér folt jellegét megszüntető kutatásokban. Több mint másfélszáz tanulmányt, könyvet írt és szerk. – Tata Városáért díj (1979, 1995), Tata Város Zsigmond Király Díja (2013), Kiváló tanár (1975), Apáczai Csere János-díj (2010), Eötvös József-díj (2010), Munka Érdemrend arany fokozata (1984), M. Köztársaság Arany Érdemkeresztje (1994), Csűry Bálint-díj (1980), a M. Néprajzi Társaság belföldi t. tagja (2009). Emléktábláját 2016-ban állították az Eötvös József Gimn.-ban.

F. m.: A tatai fazekasság története

(Komárom, 1964; Tatabánya, 1988); A tatai vízimalmok

(Tata, 1988); Komárom megye földrajzi nevei (Tata, 1985); A tatai gimnázium névtára, 1765–2002 (Bp., 2004; 2., jav. kiad. Bp., 2007); Történetek Tatáról.

Válogatott tanulmányok, cikkek a város múltjáról (Bp.–Tata, 2006); Tata, a vizek és malmok városa (Bp., 2007); Kaszinók, kávéházak, ven

déglők, kocsmák Tata-Tóvároson, 1766–1950 (Bp., 2012).

Irod.: Dollmayer Bea: K. G. nyomtatásban megjelent írásainak bibliográfiája (1960–2014) (Móricz Zsigmond Városi Könyvtár, Tata, 2014); Kemecsi Lajos: Elhunyt K. G. (Néprajzi Hírek, 2015. 1., 88–89. p.); Uő.: K. G. emlékezete. In: Pedagógusok Arcképcsarnoka 16. köt. (Karácsony Sándor Pedagógiai Egyesület, Debrecen, 2017).

Fotó: a család tulajdona

Kemecsi Lajos

Kőszegi Frigyes (1933. jan. 30. Újpest – 2006. ápr. 2. Keszthely): régész, muzeológus, múz.-i főigh. – Az újpesti Könyves Kálmán Gimn.-ban érettségizett (1951), az ELTE Történettud.-i Karán őskori régész szakos régész–muzeológus diplomát szerzett (1956), az ELTE BTK-n doktorált (Nyugat-Magyarország története a későbronzkorban c. disszertációjával,

1959). A művészettörténeti (régészet) tud.-ok kandidátusa (1979). – A MNM

Régészeti Osztá

lyának segédmuzeológusa (1956–1958), a váci Vak Bottyán Múz. ig.-ja (1958–1963). A BTM Ős- és Ókortörténeti Osztályának őskori csoportvezetője (1963–1969), osztályvezető-helyettese (1969–1974), osztály-, ill. főosztályvezetője, majd a BTM főigh.-e (1974–1993). A Budapest Régiségei

c. évkönyv 25–26. kötetének főszerk.-je (1984). 1993-ban vonult nyugdíjba, de még több évig előadásokat tartott a Miskolci Bölcsész Egyesület Nagy Lajos Király Magánegy.-e történeti tanszékén a mo.-i bronzkor témakörében. – Fő kutatási területe kezdettől fogva a késő bronzkor időszaka volt. Tud.-os-kutatói tevékenységét alapvetően kétféle törekvés jellemezte. Egyrészt számos olyan területi-történeti áttekintő munkát írt, amelyek korábban egyáltalán nem, vagy csak említésszerűen publikált régészeti leletek összefoglaló szintéziséből álltak. Ily módon állította össze egyebek mellett Bp. számos kerületének (Pesterzsébet, Rákospalota, Újbuda, Tétény-Promontor, s nem utolsó sorban Óbuda) őskori településtörténetét. Szakmai pályafutása talán legnagyobb vállalkozásaként 1991-ben elkészítette a nagydoktori disszertációjának alapjaira épülő monográfiáját A Dunántúl története a későbronzkorban címmel. Ennek jelentősége – a teljességre törekvő lelőhelykataszter (1351 db lelőhely) megszerkesztése, vmint a területi-kulturális régiók körülhatárolása mellett – az Urnamezős-kultúra Kárpát-medencére vonatkoztatható, ma is használatos, öt fázison alapuló időrendjének megalkotása volt. Kutatási eredményeit több nemzetközi konferencián is ismertette (Velem, 1977; Bozsok, 1982). Régész-szakmai munkássága mellett kiemelendő aktív tud.-os ismeretterjesztő tevékenységet végzett. Több, a széles olvasóközönségnek szánt cikke, könyve látott napvilágot, amelyek közül különösen jelentős A történelem küszöbén

c. munkája; a műből az érdeklődők közérthető stílusban, ugyanakkor alapos részletességgel ismerhetik meg a Kárpát-medence késő bronz-