Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
K
195 Krammer korának történetét, amelynek világtörténelembe való beágyazódását az egykorú trójai és É-itáliai területek közismert virágzó kultúráinak szemléletes jellemzése segíti. Szakmailag erősen kötődött Óbudához; a kerület történeti monográfiájának őskori fejezeteit is ő írta. – Jelentősebb ásatásai: Füzesabony–Pusztaszikszó: középső bronzkori temető (1957–1959); Piliscsaba: késő bronzkori temető (1955, 1958); Váchartyán: avar temető (1960, 1963); Bp., XI., Sztregova utca: késő bronzkori település (1964); Bp., XXII., Vöröskereszt utca: 65. avar temető (1964–1965); Bp., XIV., Vízakna utca: késő bronzkori település (1967–1968); Bp., IV., Káposztásmegyer: késő bronzkori település (1969); Bp., XXII., Növény utca: középső bronzkori temető (1972–1976); Bp., X., Jászberényi út: középső bronzkori település (1973); Bp., III., Harrer Pál utca: késő bronzkori település (1975). – A M. Régészeti és Művészettörténeti Társulat tb. tagja (2003). – Móra Ferenc-díj (1992). F. m.: A piliscsabai koravaskori temető / Früheisenzeitliche Gräber von Piliscsaba (Folia Archaeologica 8, 1956, 47–62. p.); Keleti típusú bronzkori balták a Magyar Nemzeti Múzeumban / Bronze Age Axes of Oriental Type in the Hungarian National Museum (Folia Archaeologica 9, 1957, 47–62. p.); Funde in Érd aus der frühen Hallstattzeit (Acta Archaeologica Hungarica, 9, 1958, 289–298. p.); Az oroszvári bronzkori temető / The bronze Age cemetery at Oroszvár (Rusovce) (Folia Archaeologica 10, 1958, 43–59. p.); Beiträge zur Geschichte der ungarischen Urnenfelderzeit (H A-B) (Acta Archaeologica Hunga rica, 12, 1960, 137–186. p.); A rákospalotai kincslelet (Rákospalotai Múzeum Évkönyve. Bp., 1964, 9–32. p.); Mittelbronzezeitliches Gräberfeld in Pusztaszikszó (Acta Archaeologica Hungarica, 20, 1968, 101–141. p.); Élet az őskorban (Bp., 1971); Későbronzkori kutatások a főváros térségében / Spätbronzezeitliche Forschungen im Bereich der Hauptstadt (Budapest Régiségei, 22, 1971, 51–84. p.); Adatok Zugló őskori településtörténe téhez / Data to the History of Prehistoric Settlements in Zugló (Budapest Régiségei, 23, 1973, 9–37. p.); Késő bronzkori leletek a Harrer Pál utcából (Budapest III. ker.) / Spätbronzezeitliche Funde aus der Harrer Pál utca (Budapest Régiségei, 25, 1984, 121–134. p.); A tör ténelem küszöbén (Univerzum Könyvtár. Bp., 1984); A Dunántúl története a későbronzkorban / The history of Transdanubia during the late bronze age (BTM Műhely 1. Bp., 1988); Őskor. In: Óbuda évszázadai . Szerk. Kiss Csongor (Bp., 1995, 33–58. p.); Kora- és későbronzkori telepmaradványok a Budapest, XI. ker.-i Sztregova úton / Früh- und spätbronzezeitliche Siedlungsüberreste im XI. Bezirk (Budapest), Sztregova Strasse (Budapest Régiségei, 31, 1997, 229–245. p.); Dél-Pest régészeti emlékei a honfoglaláskorig. In: Pesterzsébet története. Szerk. Bogyirka Emil (Bp., 2000, 15–10. p.). Irod: Szilas Gábor: K. Fr. A bibl.-t összeáll. Hanny Erzsébet (Budapest Régiségei, XL, 2007, 339–342. p.); K. Fr. (Névpont: https://www.nevpont.hu/palyakep/ koszegi-frigyes-01c6f); RÚL 12: 667–668. p. *PIM Névtér: téves halálozási helyszín: Bp. Fotó: Márkus András felv., BTM Adattár, BTM RA M. 454-88. Szilas Gábor Krammer Nándor (1855. okt. 1. Pozsony – 1921. nov. 23. Békéscsaba): tanár, a Békéscsabai Múz.-Egyesület elnöke. – A gimn.-ot Pozsonyban, egy.-i tanulmányait Pesten és Bécsben végezte. Természetrajz, természettan és vegytan tanítására szerzett polgári tanári isk.-i oklevelet (1882). A Bp.-i Kir. M. Tudományegy.-en bölcsészdoktorrá avatták (1887). – Pozsonyban tanított, majd 1880. szept. elsejétől haláláig a Békéscsabai Nőképző Társulat polgári leányisk.-jának tanára volt. 41 évig állt Békéscsaba kulturális életének szolgálatában. Szaktanári és nevelői munkája mellett megalapította az intézmény természetrajzi gyűjt.-ét, választmányi tagként, később ig.-ként (1902–1908) részt vett a Békéscsabai Múz.-Egyesület munkájában. Leg nagyobb érdeme, hogy jegyzékbe foglalta, szerk. és megjelentette a muzeális gyűjt.-ek több mint 1200 tárgyat számláló anyagát, elkészítette a könyvtári anyag katalógusát (1902). Részt vett a Néprajzi Múz. által Bp.-en rendezett első néprajzi és őstörténeti tanf.-on (1903). Régészeti és néprajzi gyűjtőtevékenységével tűnt ki. Feltárta és rendszerezte a csiszolt kőkorszakból való gyulavarsándi Lapos- és a Vezeristye-halom leleteit. Archaikus halászati eszközöket gyűjtött Köröstarcsáról. Hírneves ornitológus és állatpreparátor volt, a csabai Állatvédő Egylet (1910) alapító és elnökségi tagja, vmint a M. Ornitológiai Központ önkéntes tagja. Jó barátságban állt Herman Ottóval. Tagja volt a Herman Ottó, Gaal Gaston, Schenk Jakab és Szalay Elemér alkotta csapatnak, amelynek madárvándorlási tablóterveit aranyéremmel díjazták a párizsi világkiáll.-on. Népszerűsítő előadásokat tartott a gyula vars ándi Lapos-halmi
