Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
K
192 Könyöki An Immigration Study (St. Louis, 1967); Xantus János geográfus Amerikában, 1851–1864 (St. Louis, 1975); Külföldi magyar hivatásos képzőművészek. Lexikon, Gyimesy Kásás Ernővel (St. Louis–New York, 1977); Tamási monográfiája (St. Louis, 1979). Irod.: Balázs Dénes: Meghalt K. L. (Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 11, 1992, 101–102. p.); Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia (Bp., 1992, 207. p.); Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona (Bp., 2000, 570. p.); Gulyás XVII.: 478. p.; MKL VII.: 341–342. p.; ÚMÉL III.: 1179–80. p.; RÚL 12.: 579. p.; K. L. hagyatéka Tamásiban (interneten: http://web. axelero.hu/lala11/index.htm). *MKL VII. 341: tévesen Könnyű néven. Fotó: Könnyü László Városi Könyvtár, Tamási K. Németh András Könyöki József, csémi; ered. Ellenbogen (1869-ig) (1829. febr. 18. Mocsa, Csém-puszta, Komá rom-Esztergom vm. – 1900. márc. 1. Pozsony): tanár, régész, festő, műem lékvédelmi szak ember, restaurátor, múze umalapító, szabadkőműves. – Ellenbogen József hercegprímási gazdasági tiszttartó és Latzkóczy Anna második gyermeke. Ükapja, János m. kir. számvevőtanácsos, nagyatyja, József az esztergomi érseki uradalmak főszámvevője volt. Első felesége, Tichy Eleonóra (szül. 1828) pozsonyi kézműves család sarja. Közös gyermekeik: Alajos György (1856–1925), kémikus, az Orsz. M. Kir. Kémiai Int. és Központi Vegykísérleti Állomás ig.-ja Fiuméban; Mária Terézia Anna (szül. 1858); Károly János (szül. 1858), Bp. főépítésze. Második felesége Laczkovich Ida (1844–1937) tanítónő, író. Közös gyermekük: Ferenc (1883–1894). – Négy éves korában árva lett, 1835-ben húgával együtt Pozsonyba, apai nagyanyjához került. A Szent László kat. elemi isk.-ban, a pozsonyi kat. főgimn.-ban, majd a Jogakad. bölcsészeti osztályán tanult. Két évig rokona, Rómer Flóris is tanította, aki megszerettette vele a régészetet, és a későbbiekben is támogatta. Rajzolni és festeni Kraus városi tanár, majd Karl Bernhofer és Johan Ehringer portréfestők oktatták. Bécsben a műegy. hallgatója, de a festőakad. képzéseire is járt (1846–1848). – 1848 tavaszán önkéntesként Felső-Itáliába ke rült az August von Turszky 65. osztrák császári gyalog ezreddel. Részt vett Velence 1849. évi ostromában és meg szállásában. Az osztrák hadsereg kadétja, majd hadnagya Itáliában (1849–1853). Leszerelését követően itáliai tanulmányutat folytatott és nevelőként működött a firenzei Tolomei családnál (1854–1855). Firenzében Giovanni Baptista Gori tanítványa volt. Mo.-ra 1855 közepén tért vissza. Nagyszombatban vm.-i hivatalnok és rajztanár Didier du Fodon lánynevelő int.-ében (1855–1861). A városban elismert portréfestőként tartották számon, s oltárképeket is festett. A pozsonyi főreálisk. rajztanára (1861-től); 1875-től régiségtant is tanított. Tanárként dolgozott 1897-ig, nyugdíjazásáig. A pozsonyi tanítónőképző int.-ben is tanított rajzot és szépírást (1871-től), ott ismerkedett meg második feleségével. Pozsonyi képző művészeti kiáll.-ok társszervezője; saját képeket is kiállított. Fontos szerepet játszott a M. Orvosok és Természetvizsgálók pozsonyi kiáll.-ának (1865. aug. 28.–szept. 2.) megszervezésében, feladatokat vállalt a régészeti kiáll. előkészítésében, a pozsonyi és Pozsony vm.-i műtárgyak beszerzésében. A művészeti és régészeti biz. titkára és őre, az 1863-ban alakult Pozsonyi Főtemplom Stylszerű Helyreállítására Alakult Egylet (Pressburger Domrestaurierungsverein) titkára. Vezette a Szent Márton-dóm restaurátori és műemlékvédelmi munkálatait (1865–1878). – A Pozsonyi Városi Múz. alapítója (1868) és haláláig ig.-ja. A múz.-ot számos régészeti, történelmi, művészet történeti gyűjt.-nyel gazdagította és a legrangosabb vidéki m. múz.-ok közé emelte. Munkásságának köszönhetően a pozsonyi múz. 1898-tól betagolódott a Múz.-ok és Könyvtárak Orsz. Főfelügyelősége által létrehozott rendszerbe. ~nek gazdag magán gyűjt.-e volt; hagyatékának egy része halálát követően a pozsonyi múz.-ba, ill. a MNM-ba került. – Számos pozsonyi és mo.-i tud.-os és társadalmi-kulturális egyesület tevékeny tagja volt: a pozsonyi Városi Szépítészeti Egylet titkára (1873–1880), a Pozsonyi Orvos- és Természettud.-i Egyesület választmányi tagja és előadója, Pozsonyban az „Igazság” szabadkőműves páholy tagja (1870-től), a „Hallgatagsághoz” páholy társalapítója (1872), ideiglenes titkára; a páholy munka biz.ainak tagjaként, szervezőként és előadóként tevékenykedett. Johann Nepomuk Hummel zeneszerző centenáriumának előkészítője, az emlékbiz. vezetője, a Hummel Emlékszobor Alap egyik létrehozója. A Pozsony Vm.-i Régészeti és Történelmi Egyesület egyik alapítója (1874), tud.os referense (1877-től). Kezdeményezésére született
