Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
K
186 Kósa-Szánthó a Jósa András Múz. művészettörténészként alkal mazta, 1980-ban történt nyugdíjazásáig ott dolgozott. Feladata volt a megyéből indult festőművészek, szobrászok felkutatása, kiáll.-ok rende zése, s életművükből a múz. képzőművészeti gyűjt.-ének létrehozása. – Az 1950-es évektől foglalkozott Szabolcs-Szatmár m. és Nyíregyháza műemlékeivel, majd kutatási területe a kállói vár lett; vizsgálta a vár építésének körülményeit, történetét, a róla készült ábrázolásokat, metszeteket, kutatásai kiterjedtek a várral kapcsolatos forrásokra, feltárta a vár kapitányait, életútjukat és működésüket. Szenvedélyes utazóként Európa szinte minden zugát, múz.-át bejárta. Több Szabolcs-Szatmár megyei m.-i útikönyv szerzője, ill. társszerzője. Értékes fotó- és negatívtára a Sóstói Múzeumfaluba került. F. m.: Nyíregyháza művészettörténeti emlékei (Nyír egyházi Kiskönyvtár 6. Nyíregyháza, 1971); Kállói kapitányok (A Szabolcs–Szatmár–Bereg megyei Levéltár Kiadványai. III. Tanulmányok 13. Nyíregyháza, 2006). Irod.: Németh Péter: K. Gy. halálára (Kelet-Magyarország, LX, 2003, 138. sz., jún. 16.); Mohácsi Endre: Adalékok K. Gy. életművéhez (Jósa András Múzeum Évkönyve, XLIX, 2007, 25–29. p.). Fotó: K. Gy. 1973-ban. In: Kállói kapitányok. Nyíregyháza, 2006, 7. p. Németh Péter Kósa-Szánthó Vilma, ered. Szánthó (1944. nov. 3. Sepsiszentgyörgy [Sfântu Gheorghe, Románia] – 2017. nov. 21. New York): matematikatanár, szociológiai és néprajzi szakíró, muzeológus. – Szülővárosában, az 1. sz. Líceumban (Ref. Székely Mikó Koll.) érettségizett (1962). A marosvásárhelyi Pedagógiai Főisk.-n matematika szakos tanári oklevelet (1966), Kolozsváron, a Babeș-Bolyai Tudományegy.-en filozófiából szakdiplomát szerzett (1974). – Tanított Málnáson, Gidófalván, Szárazajtán, a szilágysági Gyümölcsénesen és Petrillán, 1973-től a sepsiszentgyörgyi Népművészeti Isk.-ban. 1974-től a Csíkszeredai Múz. néprajzos muzeológusa, 1978-tól a Hargita M.-i Művelődési Tanács népművészeti szakirányítója lett. Részt vett a Szárhegyen, Árcsón rendezett alkotótáborok, fazekas kiáll.-ok és vásárok szervezésében. 1981-től a szekuritáté látókörébe került; vallatták, majd eltávolíttatták a munkahelyéről. 1983 nyarán sikertelenül kérte felvételét a Kovászna M.-i Múz.-hoz (SZNM) muzeográfus-etnográfus állásba. Írásai sem jelenhettek meg, nyomdakész köteteit (Pere fernum levelek; Középajtai genealógia az 1400-as évek végétől) nem adták ki (a két könyv anyaga elkallódott). Férjével, Kósa Géza tervezőmérnökkel együtt 1988-ban az USA-ba emigrált. A Community Church of New York Citynél titkárnőként és kutató asszisztensként dolgozott. Az egyik New York-i egy.-en a szociológia főszak mellett politológiát, filozófiát tanult, a kandidátusi (PhD-) vizsgát 1997-ben tette le. 1996-ban vendégtanárként a Babeș -Bolyai Tudományegy.-en filozófiát, szociológiát adott elő. 1996 végétől 1999-ig New York állam kormányának dolgozott. Az amerikai m. közösség számára előadásokat tartott az erdélyi magyarságról, az amerikai m. emigráció történetéről, ill. fordított, lektorált, körutakat szervezett. – 1973-tól rendszeres kutatásokat végzett a moldvai csángó-magyarok körében, járta a hagyományőrző vidékeket, a D-erdélyi szórványtelepüléseket (Szakadát, Halmágy, Moha). Erdélyi munkássága során „a faluközösségek megőrzött emlékeit, a társadalom rétegződését, ill. az abban beállt változásokat, a népviseletet, a népművészet – szövés és hímzés – motívumvilágát, családot és szokásrendet, a gyimesiek táplálkozásrendjét, a családot és annak változásait a korban, a régi és mai életformák különbözőségeit” kutatta. Szociológiai, társadalom-néprajzi, etnográfiai tanulmányai, írásai a Korunk , a TETT , a Fórum , a Művelődés, a Honismeret, a Magyar Néprajz , A Hét, az Ifjúmunkás, az Aluta, a Hargita Kalen dárium, a Csíkszeredai Múzeum évkönyve hasáb jain jelentek meg. – Hamvait 2018. júl. 20-án a sepsiszentgyörgyi Vártemplom melletti ref. temetőben lévő családi sírkertben helyezték örök nyugalomra. F. m.: Családszociológiai felmérés egy sepsiszentgyörgyi lakónegyedben. In: Változó valóság. Szerk. Imreh István (Bukarest, 1978); Székely népviselet. Csángó népviselet. In: Port popular din județul Harghita – Hargita megyei népviselet. Elena Secu ș annal, Kardalus Jánossal (Csík szereda, 1979); A rokonságterminológia városiasodásának folyamata. In: Népismereti dolgozatok 1980. Szerk. dr. Kós Károly, dr. Faragó József (Bukarest 1980); A népi fazekasságról: Ceramica din Corund – A korondi kerá mia. Társszerk. is Kardalus Jánossal, Tótfalvi Zoltánnal (Csíkszereda, 1981); A gyimesi csángók táplálkozásáról. In: A táplálkozáskultúra változatai a 18–20. században.
