Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
A
3 Andrieșescu nárečoví slovňík, 1994). Horváth Endrével közösen jelentették meg a Szlovák néprajzi gyűjtemények Magyarországon (Slovenské národopisné zbierky v Maďarsku, 2009) c., tájházakkal foglalkozó, hiány pótló albumot. – 1998-tól 2014-ig Békéscsaba M.-i Jogú Város Szlovák Önkormányzatának elnöke, 2004–2013 között az Orsz. Szlovák Önkormányzat Közgyűlése által választott tisztségviselő, előbbihez kapcsolódóan a Legatum Kft. első ügyvezetője. 2014-től az Identita Szlovák Kulturális Egyesület néprajzkutató szakértője, a mo.-i szlovák tájházak koordinátora. 2019-től az Identita képviseletében az Orsz. Szlovák Önkormányzat Közgyűlésének tagja, a Kulturális Biz. és a Mo.-i Szlovákokért Közhasznú Alapítvány Kuratóriumának tagja. Több évtizedig a Mo.-i Tájházak Szövetsége elnökségi tagjaként hasznosította tudását. A Szellemi Kulturális Örökség Igazgatósága regionális referenseként, a Békés M.-i Értéktár Biz. tagjaként, a Békéscsabai Települési Értéktár Biz. elnökeként és az Emberi Erőforrások Min.-a (EMMI) Múz.-i szakági szakfelügyelőjeként is dolgozott. – M. Néprajzi Társaság Pro Ethnographia Minoritatum-emlékérme (2006), Móra Ferenc-díj (2016), az EMMI „Nemzetiségekért Díj 2017” kitüntetése (2017), „Békéscsaba M.-i Jogú Város Közgyűlésének Elismerése” kitüntetés (2019), Honvédelemért Kitüntető Cím III. fokozat (2020), M. Érdemrend Lovagkeresztje (2021). F. m.: Népi építészet – Ľudové staviteľstvo . In: A magyaror szági szlovákok népi kultúrájának atlasza – Atlas ľudovej kultúry Slovákov v Maďarsku. Szerk.: Divičan, A. (Békéšska Čaba, 1996. 212–279. p.); A magyarországi szlovákok néprajza – Národopis Slovákov v Maďarsku. Publikácia Maďarskej národopisnej spoločnosti 13–23. Szerk. (MNT, Bp., 1997–2014); A népi építészet sajátosságai a Délke let-alföldi régióban három Arad megyei és három Békés megyei település kapcsán (Pécska, Nagypereg, Tornya, Elek, Tótkomlós, Méhkerék). In: Népi szokások és hagyományok. Határokon átívelő kulturális interferenciák. Szerk. Elena Rodica Colta (Arad, 2004, 152–201. p.); Verejnoprospešná spoločnosť služieb a zúžitkovania nehnuteľností 64–72. (Legatum, Budapešť–Békešská Čaba, 2007–2008). F. szerk.: Dedinszky Gyula: Vidám Csaba Mazán Lász ló illusztrációival (MMM Évkönyve I. Szerk. A. Gy. Békéscsaba, 2013. 151 p.); Medgyesi Pál: Honfoglalók a békési tájakon (MMM Évkönyve III. Szerk. A. Gy. Békéscsaba, 2015. 176 p.); Gyarmati Gabriella: Munká csy capriccio. A festő, a kortársak és a világ legnagyobb Munkácsy-gyűjteménye (MMM Évkönyve IV. Szerk. A. Gy. Békéscsaba, 2016. 223 p.); Csabensis – Békéscsaba 300 (MMM Évkönyve V. Szerk. A. Gy., Kutyej Pál Gábor. Békéscsaba, 2017; 3. kiad. 2021, 656 p.). Irod.: Berényi Marianna: ,,Eddig is tudtuk, hogy van a városban múzeum, de most folyamatosan hallani is róla” – Interjú A. Gy. békéscsabai múzeumigazgatóval (2021, interneten: https://magyarmuzeumok.hu); Bársony Lili: Invenció és innováció – Békéscsabán. Interjú A. Gy.-gyel, az MMM igazgatójával (Bárka, 29/4., 2021. 92–95. p.); [Martyin Emília]: Mély gyászban a Munkácsy Mihály Múzeum: búcsú A. Gy. igazgatótól (2021. szept.; interneten: https://magyarmuzeumok.hu). Fotó: Lehoczky Péter felv., Munkácsy Mihály Múz. Archívuma Gyarmati Gabriella Andrieș escu , Ioan (1888. máj. 2. Jászvásár [Iași, Románia] – 1944. dec. 12. Bukarest [București, Románia]): régész, múzeumszervező, egy.-i tanár. – A középisk.-t Jászvásáron végezte, majd az ottani egy. BTK-n szerzett egy.-i diplomát (1910). Berlini és bécsi tanulmányutak után a jászvásári egy.-en doktorált (1912). – Rövid ideig egy jászvásári középisk.-ban, majd h. tanárként az egy.-en tanított (1918–1919). Vasile Pârvan igyekezetének köszönhetően 1920-ban a bukaresti egy.-re került, ahol a történelem szakon az őskort adta elő. H. előadótanár (1923), előadótanár (1926-tól), majd az elhunyt Pârvan helyén professzor (1927-től). Létrehozta az Őskortörténeti Szemináriumot (1927), majd a Régészeti és Őskortörténeti Tanszéket (1938), amelyeket haláláig irányított. 1915-től a bukaresti Nemzeti Régiségtár ban az őskori részleg vezetője, 1926-tól igh., Pârvan halála után ig. (1927–1938). Pârvan közeli munkatársaként jelentős szerepet játszott a Nemzeti Régiségtár kialakításában és fejlesztésében. Tanulmányutakat tett Németo.-ban, Ausztriában, Olaszo.-ban, Görögo.-ban, Svédo.-ban, Dániában, Franciao.-ban. – Régészeti kutatásai főleg a neolitikummal és a bronzkorral kapcsolatosak. A román őskorkutatás atyjának tekintik. Az őskort DK-európai kontextusban vizsgálta, a korszakok közötti átmenetet fokozatosnak tartotta. Támogatta a sepsiszentgyörgyi László Ferenc őskorkutatásait, kiállt Roska Márton mellett annak üldöztetése idején. – Sok ásatáson vett részt, ill. vezetett főleg DK-Románia területén; pl.: Histria (1914–1916),
