Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

K

176

Kiss

kult M. Paedagógiai Társaság népoktatás ügyért felelős alelnöke, utóbb elnöke lett (1907–1908). Az egyetemes és képviseleti tanítógyűlések, az orsz. közoktatási tanács tagja, az Orsz. Ref. Tanítóegyesület elnöke, a Mo.-i Tanítók Orsz. Árvaházának titkára, s alapításától (1889) tagja volt a M. Néprajzi Társaságnak is. – Kir. tanácsos (1900), kir. udvari tanácsos (1907). – Porcsalmán isk. viseli nevét, amely előtt mellszobra áll. Nevét viseli a K. Á.-díj

, amelyet a játék szolgálatában kiemelkedő életművet létrehozó személyek kaphatnak meg. Az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar a M. Pedagógiai Társaság kezdeményezésére – születésének 175. évfordulóján – 2020-at ~ Emlékévvé nyilvánította.

F. m.: A nevelés és oktatás-történet kézikönyve. Különös tekintettel a magyar nevelés és oktatás történetére (Bp., 1872; 5. kiad., 1892); Adalékok Magyarország nevelés- és oktatásügyi történetéhez (Bp., 1874); Nevelés- és okta

tástan. Öreg Jánossal (Bp., 1875; 4., átd. kiad., 1895); A magyar népiskolai tanítás története. 1–2. kötet (Tanítók Könyvtára. 3–4. Bp., 1881–1883); Magyar gyermekjá

tékkönyv kis gyermekek számára. Szerk. (Bp., 1891);

Magyar gyermekjáték-gyűjtemény (Bp., 1891; hasonmás kiad. Bp., 1984; 2000; 2018).

Irod.: Gyulai Ágost: K. Á. emlékezete (Magyar Paedagogia, 1909 és külön: Bp., 1909); Kiss Kálmán: Hegymegi K. Á. emlékezete (Nagykőrös, 1914); Árpássy Gyula: K. Á. (A Budapesti Tanítóképző Intézet száz éve. 1869–1969. Bp., 1969); Kriston Vizi József: K. Á. (Tudós tanárok – tanár tudósok. Az Orsz. Pedagógiai Múz. és Könyvtár kiadványa. Bp., 2002); Kriston Vizi József: Szabálykövetés a gyermekjátékokban. A száz évvel ezelőtt elhunyt pedagógus és játékkutató, K. Á. emlékére. In: Jogi néprajz–jogi kultúrtörténet. Tanulmányok a jogtudományok, a néprajztudományok és a történettudományok köréből. Szerk. Mezey Barna és Nagy Janka Teodóra (Bp., 2009); Szinnyei VI. 262–269. p.; Gulyás XVI. 532–533. p.; MÉL I. 924. p.; RÚL 11.: 859. p.

* Sok helyen téves doktori cím: 1872, ill. téves címzetes ig.-i kinevezés: 1894.

Fotó: A M. Kir. állami polgári iskolai tanítóképző-int. almanachja az 1908–1909. tanévről., Bp, 1909.

Pifkó Dániel

Kiss István (1861. máj. 3. Sárszentlőrinc – 1954. jan. 31. Simontornya): orvos, helytörténész, helytörténeti gyűjtő. – Apja ~ István körjegyző, anyja Szabados Janka. Gimn.-i tanulmányait a bonyhádi algimn.-ban (1870–1873) és a bp.-i ev. főgimn.-ban végezte, s ott tett érettségi vizsgát (1873–1878). A bp.-i orvosi egy.-en orvosi diplomát szerzett (1884). 1885-től Simontornyán körorvos, 1896-tól járásorvos, 1914-től vm.-i főorvos. – Simontornyára kerülése óta gyűjtötte a környék régészeti leleteit és néprajzi tárgyait, főként cserépedényeket és pásztorfaragásokat. A környéken több régészeti lelőhelyet fedezett fel, számos leletet juttatott a szekszárdi, a székesfehérvári és a bp.-i Nemzeti Múz.-ba, pontosan dokumentálva eredetüket. Gyűjt.-e halála után nem került közgyűjt.-be. Fél évszázados simontornyai helytörténeti kutatásait 1938-ban megjelent könyvében összegezte. Visszaemlékezéseit a Bonyhádi Ev. Gyűjt. őrzi. – Simontornya díszpolgára (1998).

F. m.: A simontornyai vár rövid története (Simontornya, 1915); Simontornya krónikája

(Simontornya, 1938).

Irod.: Hirn László: Tolna vármegyei fejek (Szekszárd, 1930, 339. p.); Tóthné Unghy Ilona: A krónikaíró dr. K. I. élete és munkássága (Simontornya, 2004); Nagy István: Dr. K. I. visszaemlékezései (Bonyhádi Evangélikus Füzetek, 1., 2008).

Fotó: Hirn László: Tolna vármegyei fejek. Szekszárd, 1930, 339. p.

K. Németh András

Kiss-Tóth Vilma: → Tamás

Károlyné

Kmeť, Andrej; Kmet'

András; Kmety

Andreas; Kmety András; Kmeti

András (1841. nov. 19. Szé

násfalu, Bars vm.– 1908. febr. 16. Turócszentmárton, Turóc vm.): r. k. pap, botanikus, archeológus, néprajzkutató. – Szegény családból származott. Elemi isk.-it Szénásfalun, a gimn.-ot a selmecbányai kir. kat. főgimn.ban végezte (1852–1859), majd Nagyszombatban (1859–1861) és az esztergomi papnevelő int.-ben teológiát tanult (1861–1865), kat. pappá szentelték (1865). – Segédlelkész Szénaváron (1865–1868), majd Kormossón kapott parókiát (1868–1878), nyugalomba vonulásáig Berencsfalu (Prencsfalu) papja volt (1878–1905), 1906-tól Túrócszentmártonban élt. – Esztergomi tanulmányai idején el-