Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
K
177 Knábel kötelezte magát a szlovák nemzeti mozgalom mellett. Aktív tagja volt az 1875-ben feloszlatott Matica Slovenska társulatnak. Fontosnak tartot ta a szlovák hagyományok megőrzését és a szlovák nyelvű tud.-os élet fellendítését. Kutatta a szlovák népszokásokat, gyűjtötte a szlovák hímzéseket és csipkéket, amelyek a nemzeti identitás fontos részét képezték. Az összegyűjtött anyagot számos kiáll.-on mutatta be. Perencsfalun kezdett el komolyabban botanikával foglalkozni, elsősorban Selmecbánya és környékének flóráját, a Szitnya-hegyvidéket kutatta. Saját korában Hont vm. É-i részének legjelentősebb flórakutatója volt. Jó kapcsolatot ápolt más mo.-i botanikusokkal, többek között Haynald Lajos, Borbás Vince és Jávorka Sándor munkáját is segítette. Különösen Selmecbánya környékének rózsáit tanulmányozta, számos tud.-ra új rózsa taxont írt le, közülük több megjelent Anton Kerner Flora Exsiccata Austro-Hungarica c. kiadványaiban. A vidék gombáit is gyűjtötte, de gyűjtéseit részben más botanikusok dolgozták fel. Közel 20 éven át foglalkozott archeológiával (1887–1907), ő volt az első szlovák, aki módszeresen foglalkozott régészettel, ezért „szlovák Schliemann”-nak is nevezik. A Matica Slovenska feloszlatása után társaival együtt keresték a lehetőséget egy új szlovák kulturális egyesület létrehozására. 1892-ban egy tót tud.-os egyesület (Slovensky vedecky spolok) alapítására tettek javaslatot; 1893-ban megalakították a Tót Múz. Társaság ot (Muzeálna slovens ká spoločnosť), amelynek ~ lett az elnöke. Az egyesület célja egy tót nemzeti múz. felállítása volt. A múz. kezdetben az 1889-ben, közadakozásból megépült turócszentmártoni Dom ban, a tót kulturális élet központjában működött. ~ volt az intézmény egyik első adományozója, ásványtani és geológiai gyűjt.-ét is a múz.-nak ajánlotta fel. Több mint 72.000 példányt tartalmazó herbáriumát (benne kb. 6000 példányt a Rosa nemzet ségből) szintén a Tót Múz.-nak, az első jelentősebb szlovák néprajzi gyűjt.-t, népviseleteket és népi hímzéseket, vmint az első jelentős régészeti gyűjt.-t a turócszentmártoni múz.-nak ajándékozta. A szlovák kulturális egyesületeken kívül tagja volt a Felső Hontvm.-i Gyümölcstermesztő Egyesületnek is. – Már tanuló éveiben cikkeket írt vallási folyóiratokba, később archeológiai és néprajzi munkái is megjelentek. Elsősorban szlovák nyelvű kiadványokban publikálta eredményeit. Botanikai cikkeit az alábbi folyóiratok közölték: Časopis museálnéj slovenskéj spoločnosti, Sbornik museálnéj slovenskéj spoločnosti, Österreichische Botanische Zeitschrift, Uhorské Noviny , Slovenské Pohlady, Tovaryšstvo , Deutsche botanische Mo natsschrift. Cikkei jelentek még meg a Cyrill a Method. Časopis cirkevný, Slovenské noviny, Ná rodné noviny, Katolícke Noviny , Slovenské listy, Obzor c. kiadványokban is. – Nevét viseli a tu rócszentmártoni múz., szobra áll a Szlovák Nemzeti Könyvtár előtti parkban, vmint Selmecbányán. Gyarak (Ďarak) község 1948-ban ~ emlékére kapta új nevét (Kmeťovo). F. m.: Hospodar na Slovensku (Turócz-Szent-Márton, 1875); Veleba Sitna (Ružomberok, 1893); Starožitnosti v Honte (Tovaryšstvo, 2, 1895, 195–212. p.); Návod, ako sbierať a chrániť starožitnosti (Sbornik museálnéj slovenskéj spoločnosti, 2, 1897, 137–152. p.). Irod.: Jávorka Sándor: K. A. emlékezete (1841–1908) (Növénytani Közlemények, 7, 1908, 77–78. p.); Medvecký, Karol Anton (szerk.): A. K., rím-katolický kňaz, slovenský učenec, zakladateíl a prvý predseda muzeálnej slovenskej spoločnosti (1841–1908). Životopis. Turčiansky Svätý Martin, 1913); Hollý, Karol: A. K. a slovenské národné hnutie (Bratislava, 2015); Both, Marek: Lokačný katalóg archeologickej zbierky Andreja Kmeťa (zo zbierok Slovenského národného múzea v Martine) (Zborník Slovenského národného múzea v Martine, Etnografia, 60, 2019, 113–132. p.); Szinnyei VI. 594. p.; Gulyás XVI. 775. p. *Jávorka, 1908: téves halálozási adat: 1908. febr. 8. Fotó: Medvecký, Karol Anton (szerk.): A. K., rím-katolický kňaz, slovenský učenec, zakladateíl a prvý predseda muzeálnej slovenskej spoločnosti (1841–1908). Pifkó Dániel Kmeti András: → Kmeť, Andrej Kmety András: → Kmeť, Andrej Knábel Vilmos; Wilhelm Knabel (1884. júl. 31. Felsőlövő – 1972. okt. 26. Bonyhád): ev. tanító, helytörténész, helytörténeti gyűjtő, író. – Elemi isk.-it Vasnádasdon és szülőfalujában végezte, utóbbiban járt algimn.-ba és tanítóképzőbe is, ahol m. és német nyelvű oktatásra jogosító oklevelet szerzett (1904). Szárazdon, Kölesden, majd 1911-től nyugdíjazásáig Bonyhádon, a kétnyelvű ele-
