Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
J
154 Janó ferencián és tanulmányúton vett részt: X. Nemzetközi Botanikai Kongresszus, Edinburgh (1964), Szovjetunió (1965, 1975), Bulgária (1968), NSZK (1974), Mongólia (1984). – Akadémiai jutalom III. fokozata (1964). F. m.: Experimental investigation of leaf growth with special regard to heteroblastic development. I. Falvay E.-vel (Acta Botanica Hungarica, 4, 1958, 271–286. p.); Variation-pattern investigations in natural Linaria populations. I.: Pollen examinations (Acta Botanica Hungarica, 10, 1964, 257–274. p.); Természetes növényi populációk genetikai vizsgálat (Az MTA Biológiai Tu dományok Osztályának Közleményei, 9, 1966, 91–120. p.); Környezetvédelem és a populációbiológia genetikai alapjai (A Környezetvédelem biológiai alapjai, Bp., 1975). Fotó: a család tulajdona Pifkó Dániel Janó Ákos (1927. máj. 22. Kismarja – 2015. aug. 27. Sárospatak): történész, etnográfus, múzeumig. – Egy.-i tanulmányait a debreceni KLTE BTK-n végezte m.–történelem–néprajz szakon (1952). Egy.-i doktorátust szerzett (1971). – Hajdúböszörményben a Haj dúsági Múz. ig.-ja (1950– 1953), Kiskunhalason a Thorma János Múz. ig.-ja (1953–1968), Sárospatakon a MNM Rákóczi Múz. ig.-ja (1968–1988). – Intézményvezetőként és muzeológusként részt vett új állandó és időszaki kiáll.-ok létrehozásában. Kiemelendő a Hajdúkerület székházában 1951-ben, a Kiskunhalason 1954-ben megnyílt helytörténeti, Thorma János művészetét, ill. a pásztorviseleteket bemutató, a Sárospatakon megrendezett Tokaj-Hegyalja szőlészete és bora c. (1973), vmint a Rákóczi-kiáll. (1976). Tárlatot rendezett többek között a halasi csipkéről, a népi kékfestésről, a népi lakáskultúráról, a Bodrogköz népi textilművészetéről, Sárospatak és környéke kerámiakultúrájáról és a Zempléni-hegység üvegművészetéről. Pataki igazgatósága alatt folyt a Vörös-torony és az Olasz-bástya helyreállítása, a Lorántffy-szárny pincéjében létesítették a Reneszánsz kőtárat. Az 1980-as évek közepén került a Rákóczi Múz.-hoz a monoki Kossuth Lajos Em lékmúz., ahol az állandó kiáll. megújítása, a gyűjt. feldolgozása ~ irányításával történt. Muzeológusként jelentősen gyarapította és gondozta a gyűjt.eket: Kiskunhalason elsősorban a gazdálkodás és a kismesterségek, Sárospatakon a pásztorkodás, a polgári és népi lakáskultúra, a kerámia és keménycserép, vmint a népi iparművészet témakörben gyűjtött jelentős anyagot. Kialakította és felügyelte a múz.-i adattárak, könyvtárak, fotótárak szakszerű vezetését. Közismert volt fotózási szenvedélye, művészi igényű felvételei a paraszti élet és a múz.-i munka pótolhatatlan dokumentumai. A meghiúsult Borsod-Abaúj-Zemplén m.-i skanzent előkészítő fotósorozata megismételhetetlen. Sárospatakon vezetése alatt történt meg a gyűjteményanyag tudományszakok és gyűjteménytípusok szerinti szétválogatása, az addig használatos vegyes leltárkönyv helyett bevezette a szakleltárkönyveket és az összesítő leltárkönyvet. A segédgyűjt.-ek is ekkor kaptak önálló nyilvántartást, és elkészültek a tárgyi gyűjt.-i anyag, vmint a fotótár leírókartonjai, raktári utalócédulái. – Múz.-i tevékenysége mellett jelentős terepmunkát, néprajzi adatgyűjtést végzett a hajdúsági, kunsági és szatmári tájakon. A kendermunkáról és -feldolgozásról, a fonóról mint társas munkáról az 1960–1970-es években publikált tanulmányokat, majd kismonográfiává érlelte a témát. Összegyűjtötte és közreadta a folklór és a naiv irodalom határán elhelyezkedő kiskunhalasi „parasztverselők” gazdag életművét. Hajdúböszörményben az 1950-es évek kötelező feladataként végezte a tanyavilágból „szoc. faluvá” szerveződő Hajdúvid monografikus kutatását. Az 1960-as évek közepén irányította és szervezte Szank település és népessége, vmint a tanyásgazdálkodás múltjának feldolgozását. Kiskunhalason került közel a népművészethez és az iparművészethez. Jelentős szerepe volt a város hírnevét növelő csipkekészítés II. vh. utáni felújításában és a téma történetének bemutatásában. Sárospataki évei alatt dolgozta fel a Hortobágy és Kiskunság vidékének pásztorkodásáról gyűjtött anyagát. Felmérte Sárospatak és vidéke helytörténeti és néprajzi irodalmát. Tud.os publikációi mellett fontosnak tartotta az új eredmények népszerűsítését; előadásokat, találkozókat szervezett a Patakról elszármazottakkal, a városhoz kötődő művészekkel. – Sárospatakért Emlékérem (1977), Pro Urbe Emlékérem (2000), Pulszky Ferenc-díj (2005), Pro Museo Nationali Hungarico Emlékplakett (2012). F. m.: Hajdúvid. Egy szocialista falu kialakulása (Deb recen 1963); Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia. Szerk. (Kiskunhalas, 1965); Kendermunkák és társas élet Szatmárban (Debrecen, 1987); Kiskun parasztverselők
