Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

J

155

Jánossy

(Kiskunhalas, 2001); Falu a pusztában. Szank község települése és népessége a XIX. században (Kecskemét, 2002); Halasi csipke. Vorák Józseffel (Kiskunhalas, 1969; 1979); A halasi csipke útja a gondolattól a világ

hírig. Vorák Józseffel (Kecskemét, 2004); Bács-Kiskun megye népművészete. Solymos Edével (Kecskemét, 1966; 1972); „Hortobágy pusztáról fú a szél...” Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) (Debrecen, 2011); Sárospatak és vidéke helytörténeti, néprajzi irodalma (Miskolc, 1987).

Irod.: Szilágyi Miklós: A 80 éves J. Á. köszöntése (Néprajzi Hírek, XXXVI, 2007. 3–4. sz., 70–73. p.); Petercsák Tivadar: Búcsú J. Á.-tól (1927–2015) (Néprajzi Hírek, 2016. 1., 86–90. p.)

Fotó: Váradi László felv., 2012, MNM Rákóczi Múz.

Petercsák Tivadar

János Pál (1921. jún. 4. Csíkdánfalva [Dăneș

ti, Románia] – 2018. máj. 3. Csíkszereda [Miercurea Ciuc, Románia]): tanár, néprajzkutató, muzeológus. – Isk.-it Csíkdánfalván és Csíkszeredán végezte, a Marosvásárhelyi Állami Tanítóképzőben tanítói (1941), a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegy. BTK-n m. nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet szerzett. – Jobbágytelkén, Csíkdánfalván, Gyergyóremetén (1941–1948) tanított, majd a csíkszeredai Pedagógiai Isk. tanára (1949–1952), ig.-ja (1952), tanfelügyelő volt (1952–1959). A csíkszeredai Csíki Rajoni Múz.

muzeológusa (1959-től), ig.-ja (1963. okt. 10-étől), a Hargita Megyei Múz. ig.-ja (1974–1981). – Fő kutatási te

rülete a népművészet. Nevéhez köthető a Mikó-vár épületének megszerzése (1969) és renoválása (1970–1974). Kovács Dénessel együtt megalapította és felépíttette a múz. skanzenjét (1965–1972), létrehozta a zsögödi Nagy Imre Művészeti Galériát (1973), megszervezte a csíksomlyói ferences rendház és kolostor régi könyvtárának múz.-ba szállíttatását. 65 képzőművészeti kiáll. rendezése kötődik a nevéhez. A Nagy Imre-fametszetek

c. album szerk.-je (Csíkszereda, 1978), Simó Györgygyel együtt összeáll. a festőművész csíkszeredai és zsögödi adományainak és hagyatékainak jegyzékét (Nagy Imre: Följegyzések

[1979] c. naplójá

nak függelékében). Helytörténettel, természetjárással, tárgyi és szellemi néprajzzal, kiemelkedő személyiségekkel, népi értékek hasznosításával foglalkozó cikkei, tanulmányai m. és román nyelven a marosvásárhelyi, sepsiszentgyörgyi, székelykeresztúri múz.-i évkönyvekben, az Aluta,

a Studii şi cercetări de istorie veche, a Hargita

ha

sábjain jelentek meg.

F. kiáll.: Dák és római nyomok hazánk területén (1968); A csíki hoki története (1969); Hargita megyei népművészet alapkiáll. (1972); Csíki parasztcsempék (1972); Nagy Imre Galéria (1973).

F. m.: Csíki szőttes szoknya, rokolya

(Aluta, I, Sepsiszent

györgy, 1970, 377–386. p.); L

ăzi de zestre din Ciuc – Csíki írott szuszékok (Csíkszereda, 1971); Csíkból előkerült alakos kályhacsempék. Demény István Pállal és Kristó Tiborral (Aluta, X–XI, 1980, 243–254. p.).

Irod.: RMIL 2: 482–483. p.; A LXX. éves Csíki Székely Múzeum emlékkönyve. Szerk. Szabó András (Csíkszereda, 2000); „...fejest ugrottam, azt sem tudtam, mibe”. Átírta, szerk. Ladó Ágota (Patina, I. évf., mutatványszám, 52–57. p.).

Fotó: a család tulajdona

Szőcsné Gazda Enikő

Jánossy Dénes Iván (1926. márc. 24. Bp. – 2005. aug. 16. Bp.): paleontológus, ornitológus. –Édesapja Jánossy Dénes Antal (1891–1966) levéltáros, történész, a MTA l. tagja (1940), a M. Orsz. Levéltár ig.-ja (1942–

1949). Felesége Kölley Emma (1953-tól), a M. Nemzeti Bank könyvelője, aki értékes és odaadó segítőtársa volt az ásatási és kutatómunkákban is. – A bp.-i Verbőczy István Gimn.-ban (ma Petőfi Sándor Gimn.) érettségizett (1944), a PPTE-en természetrajz–vegytan tanári (1948), majd geológus (1949) szakon szerzett diplomát. A föld- és ásványtani tud.-ok kandidátusa (1962), doktora (1968). – A MNM Természettud.-i Múz.-a

(ma M. Természettud.-i Múz.) Föld- és Őslénytárának (ma Őslénytani és Földtani Tár) preparátora (1946–1951), muzeológusa (1951–1961), osztályvezető-helyettese (1961–1970), majd nyug díjba vonulásáig ig.-ja (1970–1986); nyugalmazott ig.-ként is folytatta kutatómunkáját (1986–1996). – Az 1950-es években Vértes László ősrégésszel végzett ásatásokat. Első publikációi nagyrészt az Istállós-kői-barlang kutatásához kötődtek. A Bükk-hegységben lévő Varbó melletti Lambrecht