Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

J

153 Jankó A keresztes vipera és a parlagi vipera szigetszerű előfor­dulási helye Magyarországon (Borsodi Orvosi Szemle, 3, 1987, 223–225. p.); Contribution to the epidemiological and clinical aspects of snake bites in Hungary. Takács Zoltánnal, Korsós Zoltánnal (Toxicon, 25, 1987, 376. p.); A mutant form of the meadow viper (Vipera ursi ­nii rakosiensis Méhely) from Hungary with a peculiar colour pattern (Miscellanea Zoologica Hungarica, 8, 1993, 45–49. p.). Irod.: Korsós Zoltán: A magyar herpetológia „fenegye­reke”. J. M. (1922–2002) (Terrárium, 4, 2002, 12–14. p.); Varga István: In memoriam Dr. J. M. (1922–2002) (Magyar Állatorvosok Lapja, 2003. 2., 127. p.). Fotó: M. Természettud.-i Múz, https://bogaraskonyvek. blog.hu/2019/11/15/ornitologusok_lexikona Korsós Zoltán Jankó Béla (1919. júl. 23. Orosháza – 2006. szept. 14. Bp.): botanikus, növénygenetikus. –Elemi és középisk.-i osztályait Orosházán, egy.-i tanulmánya­it a József Nádor Műszaki és Gazdaságtud.-i Egy. mezőgazdasági osztá -ly án vé gez te (1937– 1941), okleveles mező­gazdász (1941). – A Ve­tőmagvizsgáló Int. növény öröklés tani laborató riumában cito­lógiai és citogenetikai módszerekkel kezdett fog­lalkozni (1941–1942). 1942-ben katonai szolgálat­ra hívták be a kassai 8. fogatolt vonatosztályhoz; a háború végén szovjet fogságba esett, három és fél évet töltött a Krím-félszigeti Szevasztopolban, ahol a 7241. számú hadifogolytáborban mezőgaz­dasági munkát végzett (1945–1948), ott tanult meg oroszul. Hazatérése után a Genetikai Int. kísérleti adjunktusa volt (1948–1950). Fél éves bulgáriai tanulmányútján (1949) a plovdidi „Ma­rica” Mezőgazdasági Kutatóint. és a Szófiai Me­zőgazdasági Kutatóint. genetikai laboratóriumá­ban dolgozott. Rövid ideig a Mezőgazdasági Tud.-os Központban (1950), majd az MTA titká­ri hivatalában (1950) kapott munkát. Az ELTE TTK Ált. Biológiai Tanszékén tanársegéd (1950– 1951), majd adjunktus (1951–1956); alkalmazott biológiát és növénygenetikát tanított. Az MTA Genetikai Int.-ében szerezte meg a biológiai tud.­ok kandidátusa címet (1957): Levél-morfogeneti ­kai vizsgálatok c. dolgozatának témája az allomet ­riás növekedés hormonális szabályozásának vizsgálata volt. Az MTA Botanikai Kutatóint.-ében (1958–1968), az MTA Genetikai Int.-ében (1968– 1972), majd az MTA Botanikai Kutatóint. mik­roevolúciós csoportjában dolgozott (1972–1974). Kutatóint.-i munkája során vizsgálta a Linaria populációk genetikai szerkezetét, emellett tájé­kozódó alga- és mohagenetikai kísérleteket is beállított. Megkezdte a mo.-i szálas levelű Festu ­ca populációk vizsgálatát, amit múz.-i éveiben is folytatott. A szegedi József Attila Tudományegy. Növényrendszertani Tanszékén ökológiai, gene­tikai, citoökológiai és citogeográfiai speciál­koll.-okat tartott (1973-tól). A mikroevolúciós kutatócsoport megszűnése után (1974) az MTA Természettud.-i II. (biológiai) Főosztály kutató­jaként a M. Természettud.-i Múz. Növénytárában kapott helyet, itt dolgozott a nyugdíjazásáig (1985), ill. utána is, egészen 1991-ig. Az MTA megbízá­sából 1973-tól a helyi botanikusokat segítette az ulánbátori (Mongólia) genetikai laboratórium létrehozásában, a kutatási program kidolgozásá­ban, a szakirodalom beszerzésében, a vizsgálati módszerek megismerésében, ill. a növénygeneti­kai kutatások elindításában. 1973-ban egy hóna­pot, 1975–1980 között évente 3–4 hónapot töltött Mongóliában. Az ulánbátori int. egyik fő felada­ta a takarmánynövények genetikai kutatása volt. Kiküldetései alkalmával elsősorban Ulánbátor környékén gyűjtött növényeket. Mongóliai gyűj­téseiből kb. 1200 herbáriumi lapból álló virágos növénygyűjt.-t állított össze a M. Természettud.-i Múz. Növénytára számára, emellett néhány tucat mohát is gyűjtött. Útjairól és eredményeiről rend­szeresen beszámolt a Botanikai Szakosztály ülé­sein. Nyugdíjazása után részt vett a Balaton és a Velencei-tó nádpusztulásának okait vizsgáló csoport Kovács Margit vezette munkájában. – Citogenetikai fejezeteket írt a Magyarország Kul ­turflórája sorozat két kötetébe: A réti ecsetpázsit (1968), A réti komócsin (1972). Az Akadémiai Kiadó által kiadott Biológiai lexikon növényge ­netikai címszavait készítette. Több, Kovács Mar­git szerkesztésében megjelent könyvben írt po­pulációgenetikai fejezetet. Cikkei a következő folyóiratokban jelentek meg: Annales Universita ­tis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eöt­vös Nominatae. Sectio biologica, Acta Botanica Hungarica, Az MTA Biológiai Tudományok Osz ­tályának Közleményei, Az MTA Agrártudományok Osztályának Közleményei, Symposia Biologica Hungarica. Oroszból ford. m.-ra Genkel P. A., Doroganyevszkaja Je. A. és Sennyikov A. P. nö­vénytani témájú könyveit. Számos külföldi kon-

Next

/
Thumbnails
Contents