Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

J

152

Jancsy

Erdélyi Fiatalok (A Hét, 14. évf. 1983. okt. 7.); Perjámosi Sándor: J. B. működése a kolozsvári magyar Orvostörténeti Intézetben (Orvosi Hetilap, CLXI., 2020, 22. sz., 931–935. p.); RMIL: II. 474–476. p.; ÚMÉL: III. 537. p.

Fotó: J. B.: Irodalom és közélet, Bukarest, 1973

Gaal György

Jancsy János (1920. nov. 13. Csetnek [Štítnik, Csehszlovákia, ma Szlovákia] – 1996. márc. 7. Selmecbánya [Banská Štiavnica, Szlovákia]): közgazdász, bányászati szakíró. – Bányász családban született, apja a rozsnyói bányában volt főmérnök. – Selmecbányai reálgimn.-i tanulmányok után Bp.-en szerzett közgazdász oklevelet és doktori címet (1944). Előbb Pozsonyban [Bratislava], egy bankban dolgozott, majd Selmecbányán a Pleta textilipari gyárban főkönyvelő (1949). Onnan a Selmecbányai Geofond Vállalat bányászattörténeti részlegéhez került (1951), előbb adminisztratív munkakörbe, majd bányászati érdeklődése és nagy nyelvtudása (német, angol, francia, latin, m.) révén kutatói státusba. Kutatásai során egyre szélesebb körű és mélyebb ismereteket szerzett a nagy múltú, világhírű selmecbányai geológiai kutatások, vmint bányászati tevékenységek történetéről. Kiemelkedő kutatási eredményei révén a Közép-Európa egyik leggazdagabb ásvány-, kőzet- és teleptani-gyűjt.-ét tulajdonló selmecbányai Szlovák Bányászati Múz.

-ba került (1983). Alapvető munkákat írt a földtani szakágak 18. sz.-i szlovákiai fejlődéstörténetéről, a francia F. S. Beudant Ny-i-Kárpátokban végzett 19. sz.-i, úttörő földtani munkásságáról, a selmecbányai Bányászati Akad.-n folyó bányászati képzésről, tanulmányt írt a bélabányai ún. örökös tárnák építési munkálatairól, lefordította Deliusnak, a Bányászati Akad. professzorának tankönyvét. Kutatómunkájából kiemelkedik a Pb–Zn ércesedése a mezozoikumban, vmint az Arany a

Kis-Magurában (1973) c. jelentése. Számos kisebb tanulmányt írt Péch Antal, Jónás János, Faller Gusztáv selmecbányai kutatásairól. Munkája so rán olyan mély és alapos tudást szerzett az ásványokról és kőzetekről, hogy gyűjt.-ének egyik legkiválóbb ismerőjévé vált. A gyűjt.-t bemutató szakvezetései élményszámba mentek. Számos tud.-os konferenciát, programot szervezett. Közülük kiemelkedik a Nemzetközi Földtani Tudománytörténeti Szervezet (INHIGEO) Tópatakon megrendezett Szimpóziuma (1987), amelynek témája a Ny-i-Kárpátok földtanának kutatástörténete volt. Intenzív kapcsolatban állt a m. geológusokkal, mineralógusokkal, bányászokkal és geomuzeológusokkal.

Irod.: Herčko, Ivan: Nekrolog (Zbornik Slovenského banského múzea, XVIII, 1997, 97–98. p.).

Kecskeméti Tibor

Janisch Miklós (1922. márc. 5. Kéménd [Ka

menin, Csehszlovákia, ma Szlovákia] – 2002. okt. 29. Bp.): zoológus, herpetológus, parazitológus, egy.-i kutató. – Édesapja dr. Janisch János orvos. Felesége Horváth Anna, gyermekeik Janisch Miklós mérnök és Janisch Éva színésznő. – A komáromi bencés gimn.-ban tanult; a háború utáni lakosságcsere során szüleivel és nővérével Mo.-ra települt át. Bp.-i orvosi tanulmányai befejezését nem engedélyezték, így az ELTE-n zoológus diplomát szerzett (1954). – Kotlán Sándor professzor meghívására az Állatorvostud.-i Egy. Ált. Állattani és Parazitológiai Tanszékén dolgozott akad.-i kutató státuszban, nyugdíjba vonulásáig (1987); fegyvertant, vadegészség- és vadgazdálkodástant oktatott. A hazai és egzotikus hüllők kiemelkedő szakértője volt, egyedüliként viselte az „állami mérgeskígyó-szakértő” titulust. Elhivatott vadász és a terepen tapasztalt zoológus volt, kétéltű- és hüllőgyűjtései a M. Természetud.-i Múz.

herpeto

lógiai gyűjt.-ét gyarapítják. Kedvelt kígyói voltak a hazai viperák, köztük a rákosi vipera, amelynek újra-felfedezte a Hanságban kipusztultnak vélt állományát (1979). Kiválóan ismerte a kullancsok mo.-i elterjedését és az általuk okozott betegségeket. Kanadában (1976) és Kenyában (1984) járt tanulmányúton, ez utóbbin egy kígyófarm lehetséges létesítése céljából. Számos ismeretterjesztő közleményt írt, szerzője volt a népszerű Búvár Zsebkönyvek hüllős köteteinek. – A MAVOSZ (M. Vadászok Orsz. Szövetsége) keretein belül újjáalakult Solymász Szakosztály elnöke (1964). A Vadászati Kulturális Egyesület Hubertus Kereszt arany fokozatának kitüntetettje (1997). Forgatókönyvírója és főszereplője az MTV Viperák

c. filmjének, amely a zsűri különdíját kapta a Prix Japon Fesztiválon (Tokió, 1967).

F. m.: A hazai kullancsfauna feltérképezése

(Állattani Közlemények, 47, 1959, 103–110. p.); Parlagi viperák a Hanságban (Élet és Tudomány, 28, 1979, 877–878. p.);