Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
J
151 Jancsó el kellett hagynia a települést. Csak 1946. jan. 20-ától tudott elhelyezkedni Pencen: két évig az ev. isk. tanítója, az államosítás (1948) után az ált. isk. ig.-ja, majd a penci és rádi ált. isk. közös ig.-ja volt (1973– 1975, nyugdíjba vonulásáig). – 1948 és 1952 között gyűjtötte a Pest és Nógrád m. határán fekvő Cserhát-vidék községeinek (Penc, Rád, Csővár, Kosd) helytörténeti, régészeti, néprajzi, irodalmi emlékeit. 1952-ben az ált. isk. egyik helyiségében nyílt meg az általa alapított penci múz., amely 1960-ban költözött mai helyére, majd 2013-ban felvette ~ nevét. Az irodalomtörténetírás elsősorban Petőfi-kutatóként tartja őt számon. A költő háromszor járt Pencen (1835 karácsonya, 1838. okt., 1843), először aszódi diákként kereste fel itt élő nagynénjét, a gazdaasszonyként szolgáló özvegy Benczurné Hruz Évát. A község mára elismert Petőfi-emlékhely lett, amiben nagy szerepe volt ~nak. Dienes András mellett főleg neki köszönhető, hogy a Petőfi-családfát ma a dédszülőkig tudjuk visszavezetni. Falutörténeti monográfiái mellett több mint 60 tanulmányt publikált; több munkáját magánkiadásban publikálta. F. m.: Nagymaros mezőváros a török hódoltság idején (Vác, 1991); Rád község múltja 996–1945 (Vác, 1998); Petőfi és a Csörföly család Pencen (Penc, 1998); Petőfi családja (Studia Comitatensia Pestiensis 19. kötet, Szentendre, 1989, 119–163. p.); Életképek Petőfi diák- és ifjúkorából (uo., 164–209. p.); A töröktől megszabadított Vác 1596-1622 (Studia Comitatensia, 25, 1975, 1–75. p.) ; Evva Lajos és a „szent család” (Vác, 1999); Csővár (Vác, 2000); A török hódoltság emlékei Vácon (Vác, 2001); Penc múltja és jelene (Vác, 2002); Zsidók élete 200 évig Pencen (Vác, 2003); Az 1848-49-es szabadságharc két sorsüldözöttjének élete (Vác, 2004). Irod.: Kerényi Ferenc: J. L. (1915–2004) (Irodalomtörténet, 2004. 4, 547–548. p.); Hála József: J. L. emlékezete (Honismeret, 33, 2005. 2., 112–113. p.). Fotó: a szerző archívumából Végh József Jancsó Béla (1903. júl. 25. Marosújvár – 1967. júl. 28. Kolozsvár [Cluj-Napoca, Románia]): orvos, közíró. – Apja ~ Ödön sebészorvos, öccse ~ Elemér irodalomtörténész, egy.-i tanár. – A kolozsvári Ref. Koll.-ban magántanulóként tett érettségi vizsgát (1921). Apja kívánságára orvosi tanulmányokat folytatott a kolozsvári román, a szegedi (1924–1927), majd újra a kolozsvári egy.-en; az utóbbi helyen orvosi oklevelet szerzett a Date noi despre epidemia de ciumă din 1742–43 în Ardeal (Új adatok az 1742–43. évi erdélyi pestisjárványról, 1933) c. disszertációjával. – Iskolaorvos, fogorvos (1940-ig). A bécsi döntést követően a Kolozsvárra visszatért Ferenc József Tudományegy.-en nem létesült orvostörténeti tanszék, így a román egy. ott maradt orvostörténeti könyvtárát és gyűjt.-ét egy mb. professzor irányította, s annak kezelőjeként ~t alkalmazták tanársegédi beosztásban (1940–1944). Mesterének, Valeriu Bologa profesz szornak a kolozsvári Orvostani Int.-beli gyűjt.-eit nemcsak megőrizte, hanem lényegesen gazdagította is. 1944 őszén orosz fogságba hurcolták, onnan szabadulva üzemi orvos volt, majd fogorvosként magánpraxist folytatott betegnyugdíjazásáig (1959). Autóbalesetben halt meg. – Szenvedélye volt az irodalom és a közírás. Az 1920-as évek elején a „Tizenegyek” erdélyi irodalmi csoport tagja, 1923-ban megjelent antológiájuk egyik szerk.-je, az 1930-as években az Erdélyi Fiatalok csoportosulás vezető egyénisége, az azonos c. folyóirat szerk.-je volt. Cikkeiben és tanulmányaiban a Szabó Dezső hatása alatt kialakuló új népiesség hirdetője. Írásait a Nyugat, a Vasárnap, az Ellenzék, az Újság, a Vasárnapi Újság, a Brassói Lapok, az Erdélyi Helikon, az Erdélyi Fiatalok, a Pásztortűz, az Erdélyi Szemle, a Keleti Újság, az Ifjú Erdély, majd a Művelődés közölte. Az 1930-as években orvos-egészségügyi tanácsadó füzeteket tett közzé. Kora számos jelentős írójával, közéleti személyiségével levelezett. F. m.: Egészségügyi tanácsadó az erdélyi magyar nép számára (Kolozsvár, 1934); A szoptató anya és gyerme ke. Kacsó Lászlóval (Hasznos Könyvtár, Brassó 1935); Irodalom és közélet. Cikkek, esszék, tanulmányok. S. a. r. Mikó Imre (Bukarest, 1973); Jancsó Béla levelezése. I. köt. (1914–1930). Gondozta: Cseke Péter (Kolozsvár, 2015); Jancsó Béla levelezése. II. köt. (1931–1934) (Kolozs vár, 2016); Jancsó Béla levelezése. III. köt. (1935–1940) (Kolozsvár, 2019). Irod.: Mikó Imre: J. B. hagyatéka. In: Uő.: Akik előttem jártak (Bukarest, 1976. 35–55. p.); Cseke Péter: J. B. és az
