Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
J
150 Jáki J Jáki László (1931. jún. 29. Bp. – 2020. máj. 10. Bp.): neveléstörténész, bibliográfus. – A bp.-i Állami Madách Imre Gimn.-ban és a Vas utcai Közgazdasági Középisk.-ban tanult. Az ELTE-n pedagógia és történelem szakos középisk.-i tanári oklevelet szerzett, a JATE-n (Szeged) doktorált (1963). – Pályafutása során dolgozott a Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpontban (igh.), a Nehézipari Műszaki Egy. Kohó- és Fémipari Főisk.-i Karán (Dunaújváros; tanszékvezető főisk.-i docens), a BME-n (egy.-i adjunktus), az Orsz. Pedagógiai Int.-ben (főisk.-i docens), a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főisk.-n, a Károli Gáspár Ref. Egy.-en, az ELTE TTK Neveléstud.-i Tanszékén (tud.-os főmunkatárs), az Orsz. Oktatástechnikai Központban (Veszprém; igh.), vmint az Orsz. Pedagógiai Könyvtár és Múz. ban (OPKM; főosztályvezető). – A kutatási területe a 19–20. sz.-i m. neveléstud. és oktatásügy, a korszak iskolatörténete, taneszközei és irodalmi nevelése. Az Orsz. Pedagógiai Könyvtárban az 1960-as években nem főállású munkatársként kapcsolódott be a pedagógiai szakirodalmat földolgozó bibl.-k elkészítésébe. 1989-ben került főállásban az OPKM-hoz; tud.-os főmunkatárs, majd a Kiadói Főosztály vezetője volt. Nyugdíjazása után is az OPKM munkatársa maradt (1996– 2010). Munkájának középpontjában az OPKM tud.-os kiadványai álltak. Nevéhez fűződnek a neveléstud. és oktatásügy retrospektív bibl.-i, s újra megjelentette a m. neveléstud. forrásértékű műveit. A tárgyi emlékek avatott gyűjtője és kiállítója is volt. Kiemelkedő tudományszervezői, kiadványszerkesztői tevékenysége (pl. Magyar Pedagógusok, sorozat; Tudós tanárok – tanár tu dósok c. könyvsorozat 2000–2015; Mesterek és tanítványok, sorozat 2002–2017; Könyv és Nevelés c. folyóirat, 1989–2012). Az 1990-es évek közepén közreműködött az Ezer éves a magyar iskola orsz. rendezvénysorozatában. Publikációinak száma jóval meghaladja a háromszázat. – Haza Szolgá latáért Érdemrend Arany Fokozata (1971), az Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1973), Szinnyei József-díj (1993), Trefort Ágoston-díj (2005). – Jelentős oktatásügyi fotóanyagát az OPKM őrzi, a gyűjt. a M. Digitális Képkönyvtár részét képezi. F. kiáll.: Eötvös József Emlékmúz. kiáll.-a (Ercsi, 1981; kibővítve: 1988); Taneszközök régen és ma (Kuny Do mokos Múz., Tata, 1983); Művelődés a felvilágosodás korában – dunántúli iskolák (Helikon Kastélymúz., Keszthely, 1984); Ezer éves a magyar iskola országos rendezvénysorozata (1990-es évek közepe). F. m.: Magyar pedagógiai irodalom 1920–1944. Önálló művek. Szerk. (Bp., 1970); A hazai filmoktatás fejlődése a negyvenes évekig (Veszprém, 1982); A magyar nevelés ügyi folyóiratok bibliográfiája, 1841–1958. 1841–1936-ig összegyűjtötte Baranyai Mária és Keleti Adolf. 1937– 1958-ig összegyűjtötte ~ (Bp., 1987); Korszerűsítési törekvések a századforduló iskolaépítésében (A magyar neveléstörténet forrásai, 2. Bp., 1989); Magyar pedagógiai irodalom, 1919–1944. Folyóiratcikkek. Összeáll. (Bp., 1991); A magyar neveléstudomány forrásai (Bp., 1993); Tanszermúzeum. Szerk. Nádasi Andrással (CD-ROM, ELTE TTK–OPKM, Bp., 1997); Egy oktatáspolitikus a XX. század fordulóján. Jancsó Benedek (Bp., 2016). Irod.: Tószegi Zsuzsanna: Élethivatása a pedagógia szolgálata. Tisztelgés J. L. hatod évszázados munkássága előtt (Könyv és Nevelés, 12, 2011, 1. sz. melléklet); Csík Tibor: J. L. tudományos munkássága az Országos Pedagógiai Könyvtárban (Könyv és Nevelés, 22, 2020. 1., 7–26. p.); Nádasi András: In memoriam dr. J. L. (Új Pedagógiai Szemle, 70, 2020, 3–4., 158–162. p.); Tószegi Zsuzsanna: A tudós tanár – tanár tudós. J. L. (1931–2020) (Új Pedagógiai Szemle, 70, 2020. 3–4., 163–171. p.). Fotó: J. L. 80 éves korában, Orsz. Pedagógiai Könyvtár és Múz. Csík Tibor Jakus Lajos (1915. jan. 20. Tóváros [ma Tata] – 2004. aug. 18. Penc): ev. kántortanító, iskolaig., múzeumalapító. – Édesapja Jakus Imre tanító, édesanyját, Stelczer Leopoldinát korán elvesztette. – A soproni Ev. Tanítóképzőben szerzett oklevelet (1935). A Bp.-i Tanárképző Főisk. l. tagozatán m.–történelem szakos tanári diplomát kapott (1952). – Katonai szolgálata (1937–1939) után, 1939 márc.-ától levita kántortanító volt Farnadon (ma: Farná, Szlovákia). A Felvidék Csehszlovákiához való visszacsatolása (1945) után m. állampolgárként
