Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
G
114 Gozmány Reálgimn.-ban érettségizett (1940), a PPTE-n jogtud.-i doktori oklevelet szerzett (1944). A biológiai tud.-ok kandidátusa (1962), az MTA doktora (1991). – A Külkereskedelmi Hivatal (1943– 1946), a Külkereskedelmi Igazgatóság segéd titkára (1946–1948), majd a Külkereskedelmi Min. Államközi Osztályának előadója, országreferense (1948–1949). A Természettud.-i Múz. (MTM) Állattárának muzeológusa, a Lepkegyűjt. vezetője (1950–1983), az Állattár tud.-os főmunkatársa (1963–1974), igh.-e (1974–1983). Nyugdíjba vonulását követően is, haláláig folytatta a muzeológiai munkát és a kutatást a MTM-ben. – Lepkészeti munkássága 70 évet ölel át. Első tanulmánya 1938-ban jelent meg a Folia entomologica hungarica szaklapban, utolsó munkái, a Symmoci dae (Microlepidoptera Palaearctica) és a The Lepi doptera of Greece and Cyprus (Fauna Graeciae) csak halála után láttak napvilágot. Mint muzeológus 1950-től a Microlepidoptera („moly”) családokra specializálódott. Fejlesztette a múz.-i gyűjt.-t, amely munkásságának köszönhetően a világ egyik jelentős referenciaanyagává vált, különösen a Kárpát-medence és Mongólia, továbbá a Gelechioidea és Tineoidea családsorozatok tekintetében. Összesen 13 családcsoport-, 150 génuszcsoport- és 637 fajcsoportnevet vezetett be az irodalomba. Bibl.-i listája 141 tételt sorol fel. Munkásságának méltó keretet adnak külföldi kutatómunkákra szóló meghívásai (Bécs, Bonn, Bukarest, Genf, Karslruhe, London, München, Párizs, Tervuren) és a rangos Microlepidoptera Palaearctica, ill. a m. akad.-i Fauna Hungariae könyvsorozatok, amelyek számos kötetét ő írta, s nagy részüket maga illusztrálta. A terepen is nagy szakértelemmel ismerte fel a fajokat. Tapasztalatait számos expedíción gazdagíthatta, bejárta a Kárpát-medencét és a Földközi-tenger térségét (Egyiptom, Görögo., Montenegró, Szardínia, Tunézia). Felfigyelt a tud. számára érdekes kérdésekre, felismerte a természetvédelmi problémákat. Úttörő jellegűek a budai Hársbokor-hegyen és a Kis-Balatonon végzett cönológiai kutatásai. Nemzeti parkjaink faunakutatásaiban is aktívan részt vett. Számos, még természetes állapotban levő élőhely védettségét szorgalmazta, és járult hozzá azok sikeres védetté nyilvánításához és megőrzéséhez. Jelentős szerepet vállalt az első mo.-i természetvédelmi törvény szakmai előkészítésében. – Kevésbé ismert, de hasonlóképpen fontos nyelvészeti-nyelvművelői munkássága. Fiatal korában számos műfordítást készített (Leslie Charteris [Az Angyal] és Edgar Wallace bűnügyi történetei). Muzeológusként évtizedekig ford., gondozta, szerk. a MTM kiadványait és az Acta zoologica hungarica angol nyelven publikált szak cikkeit. Legendás nyelvtudásával egy egész m. tudós nemzedéket segített abban, hogy eredményeiket a külföld is megismerhesse. Nyelvművelőként megalkotta a molylepék m. nevezéktanát (1968), összeállította az állatvilág hétnyelvű szótárát (1979), m. nyelvre ültette a Zoológiai Nevezéktan Nemzetközi Kódexét (1962, 1985) és kidolgozta a m. állatnevek m. helyesírási szabály zatát (1994). Közvetlen múz.-i és hozzá közel álló külföldi kollégái nemcsak tudását tartották nagyra, hanem szerették finom humoráért és bölcs tanácsaiért. – A M. Rovartani Társaság tagja (1939-től), titkára (1965–1968), elnöke (1975–1978), a New Haven-i Lepidopterist’s Society alapító és tb. tagja (1950-től), a Bajor Rovartani Társaság tb. tagja (1961), az Európai Lepidopterológiai Társaság (Karlsruhe) és az Ibériai-Amerikai Lepkésztársaság (Madrid) örökös tagja. Az Acta Zoologi ca szerkesztőbiz.-ának tagja (1965–1986). – Frivaldszky Imre-emlékplakett (M. Rovartani Társaság, ezüst: 1971; arany: 1984), Pro Natura érem (1996), Eötvös József-koszorú (MTA, 1999), a Tropical Lepidoptera Association (Florida, USA) által alapított Jacob Hübner-díj (2000). – Személyes megbecsülését a halála után megjelent Acta Zoologica Academiae Scientiarum Hungaricae emlékkötet bizonyítja, és állít neki örök emléket. F. m.: A magyarországi molylepkék rendszertani jegy zéke (Folia entomologica hungarica, 5, 1952, 161–193. p.); Lepidoptera – Lepkék ( Magyarország Állatvilága – Fauna Hungariae, XVI/1: Lepkék – Lepidoptera. Bp., 1965; XVI/2: Molylepkék – Microlepidoptera I. Bp., 1965; XVI/3: Molylepkék – Microlepidoptera II. Bp., 1956; XVI/4: Molylepkék – Microlepidoptera III. Bp., 1955; XVI/5: Molylepkék – Microlepidoptera IV. Bp., 1958; XVI/11: Bagolylepkék – Noctuidae I. Bp., 1970; XVI/15: Nappali lepkék – Diurna. Bp., 1968); The Tineidae of the Ethiopian Region. Vári Lászlóval (Transvaal Museum, Pretoria, 1973); Lecithoceridae. Microlepidoptera Palaearctica. Volume 5. (Wien, 1978); Vocabularium Nominum Animalium Europeae Septem Linguis Redactum. Septemlingual dictionary of the names of European Animals (Bp., 1979); A magyar állatnevek helyesírási szabályai (Folia entomologica hungarica, 55, 1994, 429–445. p.); Holcopogonidae. Microlepidoptera Palaearctica. Volume 10. (Keltern, 2000); Holcopogonidae. Microlepidoptera Palaearctica. Volume 13. (Keltern, 2008); Fauna Graeciae IX: The Lepidoptera of Greece
