Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
B
Bendefy 80 Bendefy László; Bendefy-Benda; ered. (1934-ig) Benda (1904. aug. 17. Vasvár -1977. aug. 13. Bp.): mérnök, geológus, geodéta, hidrológus, tudománytörténész, múzeumi tárvezető. - Földrajzi felfedezőnek készült, Chol- noky Jenő tanácsára azonban a bp.-i mű- egy.-re iratkozott be. Mérnökhallgatóként bejárt a bp.-i tudo- mányegy. előadásaira is, ahol geológiát, ásvány- és kőzettant, kristálytant, geomorfológiát hallgatott. A bp.-i műegy.-en ált. mérnöki oklevelet (1928), majd a Pázmány Péter Tudományegy.-en geológus, ill. a földtani, földrajzi és őslénytani tud.-ok köréből doktori oklevelet szerzett (1929). Egy.-i évei alatt néhány évig a Vasvm.-i Máz.-ban tevékenykedett. A Pestm.-i Dunavölgyi Lecsapoló és Öntöző Társulatnál állami földmérő mérnökként dolgozott (1928-tól). A MÁV kútszakértőjeként (1929) bevezette a kutak rendszeres vízszintmérését. A Kir. M. Háromszögelési Hivatal munkatársa (1931-től), majd a Pénzügymin.-ban újjászervezte a Jövedéki Mélykutatás Kincstári Bányászati Ügyosztályát (1946-tól). A Bp.-i Geodéziai és Térképészeti Vállalat munkatársaként (1949-1958) az orsz. felsőrendű szintezést és annak újjászervezését irányította. A Vízgazdálkodási Tud.-os Kutató Int. (VITUKI) munkatársa (1959-1971). - Egy.-i évei alatt a nyári szünetekben a szombathelyi Vasvm.-i Múz. (ma Savaria Múz.) háború dúlta természetrajzi tárát rendezte. A múz. segédőre (1924-től), az Ásvány-őslénytár vezetője (1925-1929). 1924 nyarán folytatta a 19. sz.- ban már megkezdett baltavári (Bérbaltavár) ásatásokat; az itt folyó munkát a Bp.-en tartózkodó F. A. Bather, a British Museum őslénytani osztályának vezetője is megtekintette. Ásatási eredményeiről önálló monográfiában számolt be (1925). A Vasvm.-i Múz. Ásvány-őslénytárának gyűjt.-ét a baltavári ásatások során előkerült leletekkel, ill. a Schafarzik Ferenc ajándékát képező, mintegy félezer tétel besorolásával vetette meg. Etiópia ENy-i részébe induló expedíciót tervezett (1933), azonban az olasz-abesszin háború kitörése meghiúsította a M. Földrajzi Társaság által erkölcsileg támogatott kuta- tóutat. A későbbiek során a tervezett expedíció kutatási területét Líbia D-i részére helyezte át, ahol a Tibeszti-hegység tövében akart petróleum és földgáz után kutatni (1934-1935), a világpolitikai változások azonban ennek az expedíciónak a sorsát is megpecsételték. Számos tudományterületen alkotott maradandót; ezek közül a legfontosabbak (időrendben): a burgenlandi devon monográfiája (1929), recens kéregvizsgálatok (1931-1970), földrajz- (1935-1943) és mértéktörténeti kutatások (1958-1970), az új orsz. szintezési főhálózat tervének elkészítése (1949-1950), az új szintezési főalappont- hálózat megtervezése és kiépítése (1951— 1954), a szabatos szintezés hibáinak és kiküszöbölésük módjának vizsgálata (19501958), a hazai és a környező országok felsőrendű, ill. vízrajzi szintezési hálózatai csatlakoztatási tervének előkészítése és végrehajtása (1951-1961), kéregszerkezet-kutatá- sok (1964—1970), a vízrajz és a kéregszerkezet kapcsolatának kutatása (1950-1970), szeizmotektonika (1956-1970), a Balaton vízszintingadozásának és partvonalváltozásainak vizsgálata (1964—1969), barlangtani kutatások (1960-1969), a középkori és legújabb kori m. földmérés (1958-1970), vmint a m. folyószabályozás történetének kutatása, különös tekintettel a 17-18. sz.-ra (1954— 1970). Az 1930-as években a vatikáni levéltárban feltárta Julianus barát utazásának teljes forrásanyagát és jelentéseit; az anyagot hasonmás kiadásban tette közzé (Fontes authentici itinera [1235-1238]fr. Julianus illustrantes, 1937). Ebben az időszakban a volgai, kaukázusi magyarokkal kapcsolatos kutatásokra összpontosított. Megkezdte a régi kéziratos térképek és vázlatok felkutatását; mintegy 20 000 darabot tárt és dolgozott fel az Orsz. Levéltárban (1963-1971). Ezzel párhuzamosan az MTA kéziratos és metszett térképeit is megvizsgálta, és publikálásra előkészítette. Felkutatta Mikoviny Sámuel hagyatékát, és az utolsó pillanatban mentette meg a pusztulástól Vay Miklós munkásságának tárgyi anyagát. Több száz publikációja jelent meg különböző periodikákban, folyóiratokban. A Vasi Szemle c. folyóirat
