Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
B
81 Benedek alapító tagja (1933), a Geodéziai Bibliográfia főszerkesztője. - A műszaki tud.-ok kandidátusa (1958), a földtud.-ok doktora (1972). Az MTA Geodéziai, az MTA Földrajzi, vmint az MTA Agrotörténeti Biz.-ának tagja, a Magyarhoni Földtani Társulat Ált. Földtani Szakosztályának társelnöke, a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület tb. elnökségi tagja, a M. Földrajzi Társaság, a Bányászati és Kohászati Egyesület, a M. Hidrológiai Társaság, az MTESZ Asztronautikai Szakosztálya, a M. Karszt- és Barlangkutató Társulat, a Körösi Csorna Társaság, a zágrábi Délszláv Tud.-os Akad. Mohorovicic-Biz.-a, az UNESCO Történelmi Mérték Biz.-a, a Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Unió Oceanográfiai Biz.-a, az Osztrák Geológusok Társaságának tagja (1925). - Lázár deák-emlékérem (1971), a Térképészet Kiváló Dolgozója (1976), Pro Urbe emlékérem. - Szülőházán és a vasvári isk. falán emléktáblát helyeztek el tiszteletére. F. m.: A baltavári őslénytani ásatások 70 éves története 1856-1926 (Szombathely, 1927); A velemszentvidi préhisztorikus település geológiai megvilágításban (A Vasvármegyei Múzeum Természetrajzi Osztályának évi jelentése az 1928. évről, 1928,48-60.); A magyar Alföld őstörténete. I—II. (Kaposvár, 1929); Iskolai talaj-, kőzet- és ásványgyűjtemények (Szombathely, 1931); Az ismeretlen Juliánusz. A legelső magyar ázsia- kutató életrajza és kritikai méltatása (Bp., 1936; új kiad. Bp., 2002); Fontes authentici itinera (1235-1238) fr. Julianus illustrantes (Archivum Europae Centro- Orientalis, 3., 1937,1-51.); Kunmagyaria. A kaukázusi magyarság története (Bp., 1941); Magna Hungária és a Liber Censuum (Bp., 1943); Szintezési munkálatok Magyarországon 1820-1920 (Bp., 1958); A magyar geodéziai irodalom (1498-1960) bibliográfiája. Szerk. (Bp., 1964); A Balaton évszázados partvonalváltozásai. V. Nagy Imrével (Bp., 1969); A magyar földmérés 1890-1920 (Bp., 1970); Mikoviny Sámuel megyei térképei. I—II. (Bp., 1976). írod.: Regőczi Emil: B. L. (Geodézia és Kartográfia, 29., 1977, 450-451.); Vörös Károly: B. L. (Levéltári Közlemények, 48-49., 1978,305.); Somogyi Sándor: B. L. (Földrajzi Közlemények, 2., 1978, 193-195.); Szalai Tibor: B. L. emlékezete (Földtani Közlöny, 4., 1978, 413-423.; vál. bibl.-val); Föld- váry Gábor: B. L. emlékezete (Magyar Múlt - Hungarian Past, 1., 1978,57-60.); Gulyás II.: 1019— 1020.; MÉL I.: 68.; MÁÉ: 168. (Raum Frigyes: B. D; MÚL: 42-43.; MTL: 157. (Raum Frigyes: B. L.).- Bibi.: B. L. történész és természettudós. Összeáll. Vértesi Pétemé (Vasi Életrajzi Bibliográfiák IX. Szombathely, 1983). Ilon Gábor, Víg Károly Benedek Elek (1859. szept. 30. Kisbacon -1929. aug. 17. Kisbacon): író, újságíró, népmesegyűjtő, múzeumi igazgató-választmányi tag. - Fia Benedek Marcell (1885-1969) irodalomtörténész. - A székelyudvarhelyi ref. koll.-ban érettségizett (1877), a bp.-i tudományegy.-en m. és román nyelvi és irodalmi előadásokat hallgatott (1877-1881), de tanulmányait megszakítva újságíró lett; többek között az Ország-Világ tulajdonosa és szerkesztője (1886-1893), a Magyar Kritika alapító szerkesztője (1897-1900), Az Én Újságom, a Jó Pajtás, a Néptanítók Lapja szerkesztője. Politikai pályafutását kormány- párti képviselőként kezdte (1887-1892), de a következő ciklusban ellenzéki képviselőjelöltként nem sikerült bejutnia az országgyűlésbe (1892). Kezdeményezte az 1902. évi tusnádi székely kongresszust. A bp.-i Székely Mívelődési és Közgazdasági Egylet titkára, kalendárium-évkönyveinek szerkesztője. Az egylet 5000 koronát ajánlott fel a Székely Nemzeti Múz. épületére, végül ennek kétszeresét utalta át építési támogatásként (1915); ~ titkárként, közvetítőként többször is felkereste a múz.-ot. Hazatért Kisbaconba (1921), s az egyik nagy „árral-szembeúszó", a romániai m. irodalom hőskorának egyik főszereplője lett. Radikális népi mozgalom (Kaláka) jelképe, Kós Károllyal és Szentimrei Jenővel szerkesztette a mozgalom sajtóját, a Vasárnap c. néplapot. „Fiaival" (Bartalis János, Jancsó Béla, Kacsó Sándor, Nyírő József, Szentimrei Jenő, Tamási Áron) bejárta Erdélyt (1927-1928), a Székely Nemzeti Múz.- ban is előadóestet tartottak. A múz. ig.-vá- lasztmányi tagja (1926-tól haláláig). Utolsó, elhíresült sorai („fő, hogy dolgozzanak...") Csutak Vilmosnak, a Székely Nemzeti Múz. ig.-jának és Keresztes Károlynak, a Bartók Bélát is vendégül látó múz.-i alelnöknek szóltak, mivel az udvarhelyi-háromszéki ellentétek miatt nem sikerült közösen megszervezni egy Székely Népmívelő Társaságot, így arra buzdította őket, hogy szervezzék meg külön a háromszékit. Székelyföldi folklórgyűjtése már egy.-i hallgató korában megjelent a
