Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

X

961

Xántus

kiáll.-okon Bagdadban, Drezdában, Bergen- ben, Indiában és Nepálban. Szimbolikus, szürrealisztikus festményein és grafikáin egyaránt felfedezhető az antik, etruszk, őskeresztény művészet és a m. népművészet hatása. A műveiből nagyobb gyűjt.-nyel rendelkező múzeumok: Xántus János Múz., Győr (közel 100 táblakép, grafikák, írásos dokumentumok); Bihari Múz., Berettyóújfalu (63 kép és rajz); Vármúz., Simontornya. - SZOT-díj (1968), Székely Bertalan-díj (1969). F. m.: A vizuális nevelés pedagógiája (Bp., 1969); „Katona nélkül mit sem ér a menny ség..." Válogatás Kiss István nagyváradi kéziratos katonakönyvéből. Zsupos Zoltánnal (Bihari Dolgozatok. 9. Berettyóújfalu, 1989).

írod.: Dávid Katalin: X. Gy. művészete (Műgyűjtő, 1970.1.); Németh Lajos: X. Gy. Kát. (Bp., 1968); Szíj Rezső: X. Gy. (Mai Magyar Művészet, Bp.,

1977); Művész életrajzok - Kortárs Magyar Művészek (Bp., 1985); Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona (Bp., 1997, II.: 484.).

Vajda Mária

Xántus János, csíktaplocai; Xántus (1825. okt. 5. Csokonya - 1894. dec. 13. Bp.): ügyvéd, világutazó, diplomata, természetkutató, etnográfus, műgyűjtő. - Székely eredetű családból származott. A Xántus név a „Szeőke" családnév latin fordítása. Apja,

Xántus Ignác a Széchenyi család Somogy vm.-i uradalmi ügyésze, később Somogy vm. főügyésze (1828). - A pécsi jogakad.-n tanult (1844- 1845); tanulmányait magánúton fejezte be (1845). Kaposváron vm.-i aljegyző, majd Pesten Heffer János táblaügyész mellett joggyakornok (1846), ügyvédi oklevelét 1847. szept. 18-án állították ki. Kaposváron ügyvédi irodát nyitott (1847). A szabadságharc idején, 1848 nyarán a nemzetőrség szervezője Somogybán, majd tüzér a pákozdi ütközetben. A komáromi erődvárban tüzér főhadnagy. Érsekújvár térségében fogságba esett (1849. febr. 4.), Pozsonyban besorozták az osztrák hadseregbe közlegénynek. Megszökött, majd Németo.-on keresztül Londonba ment (1850.

dec. 19.). A m. emigráción belüli nézeteltérések miatt az Egyesült Államokba hajózott (1852. dec. 8.). Az indián területeken át Kaliforniába vezető vasútvonalat tervező expedíció „térrajzoló"-ja (1852-től). Tanulmányozta az útja során megismert indián törzsek életmódját, néprajzát, s elkezdte a természet- tud.-i gyűjtést. Württenberg Pál főhg. szolgálatában tett vadászatútjain bebarangolta Te- xast és Louisiana ÉNy-i részét. A m. emigránsok által alapított Új Budán (ma: Davis City, Iowa) akart letelepedni (1854); földet igényelt, de összekülönbözött a település egyik vezetőjével, Madarász Lászlóval, s önkéntesként beállt az amerikai hadseregbe (1855), ahol Véssey Lajos álnéven szolgált. Állomáshelyén, Fort Rileyben megismerkedett William Alexander Hammond segédorvossal, akinek révén Spencer Fullerton Baird egy.-i tanár, a washingtoni Smithsonian Int. másodtitkára, későbbi ig.-ja alkalmazta az új tájak természetrajzi, földrajzi, geológiai megfigyelésére. A sikeres gyűjtőmunka eredményeképpen a Philadelphiai Természettud.-os Akad. örökös tagjává választotta (1856). Az Arkansas forrásvidékéről, ill. Kaliforniából jelentős gyűjt.-t küldött a Smithsonian Int. számára, amelynek egy része az int. közreműködésével az MNM-be került. 1857 febr.-jában átvezényelték a Kalifornia állam D-i részén fekvő Fort Tejonba. A tud.-osan addig földolgozatlan vidék ásvány-, növény- és állatvilágát rendkívüli alapossággal tárta fel. Utazásai során külön figyelmet szentelt a helyi bennszülött népek - az indiánok - megfigyelésére, leírására. Baird közreműködésével három év és négy hónapi katonai szolgálat után leszerelték. Az USA Parkkutató Testületé megbízta a Szt. Lukács-fokon egy tengerkutató állomás vezetésével (1859); ennek kiépítése után bejárta a Kaliforniai-félsziget D-i tájait, a tengerpartot, a szigeteket. Elvégezte a fokvidék teljes feltárását. Amerika és Ausztrália között 89 szigetet és zátonyt fedezett fel. Közben itthon családja Csokonyáról - örökösödés folytán - Győrbe költözött; ~ hazaírt leveleiben beszámolt vállalkozásairól, kalandjairól; ezek a levelek, ~ jóváhagyásával, önálló kötetekben (Levelek Éjszakamerikából, 1858; Utazás Kalifornia déli részeiben, 1860), ill. a Győri Közlönyben (Északamerikai levél, 1960) nyomtatásban is megjelentek. Munkássága és ismertsége alap