Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
X
Xantus 960 en szervezőmunkája kiteljesedett (1901). Felkutatta a magángyűjt.-eket, és arra törekedett, hogy azok anyaga nyilvános múz.- okba kerüljön. Felhívásokat szerkesztett és terjesztett, hogy meggyőzze a lakosságot a földből előkerülő, értéktelennek tűnő tárgyak beszolgáltatásáról. A múzeumőröket tanácsokkal látta el a gyűjt.-ek szakszerű rendezésére vonatkozóan, majd javaslatot dolgozott ki a főfelügyelőség hatáskörébe tartozó intézmények egységes nyilvántartási rendszerére. A múzeumőröket szakcikkek írására és az MNM által szervezett tanf.-ok látogatására ösztönözte. Javasolta, hogy a múz.-okban állami javadalmazásban álló szakemberek dolgozzanak; ezt a célját nem sikerült megvalósítania. Törvényjavaslatot dolgozott ki az ingó műemlékek és leletek védelméről (1902); a múz.-ok és könyvtárak orsz. tanácsa a tervezetet nem fogadta el, albiz.-ot küldött ki, és az új törvényjavaslat elkészítésével Forster Gyulát bízta meg. - Az MTA Archaeologiai Biz.-ának (1889), a müncheni antropológiai társulatnak (1890), a római Arcadia Akad.-nak (1891) a tagja. Az Orsz. Etnographiai Társulatban a paleontológiái osztály előadója. Számos, eredménytelen kandidálást követően választotXantus Gyula (1919. dec. 28. Boros- benedek - 1993. dec. 29. Bp.): festőművész, grafikus, főiskolai tanár. - Fia Xantus János (1953—) filmrendező. - A bp.-i Képzőművészeti Főisk.-n Szőnyi István tanítványaként rajztanári oklevelet szerzett (1939-1946); közben frontszolgálatot teljesített és hadifogságot szenvedett. Textilfestő (1946-1947), a bp.-i Pedagógiai Főisk. tanára (1948-1954), a Pedagógiai Tud.-os Int. munkatársa (1954- től), az Orsz. Pedagógiai Int. vizuális nevelési tanszékének vezető docense (19621963), a Képzőművészeti Főisk. tanára (1963-1982). - A festés mellett művészetelmélettel, módszertani kérdések kutatásával foglalkozott. Számos tanulmányt, cikket, kézikönyvet írt (A vizuális nevelés pedagógiáták az MTA 1. tagjává (1902). - A szekszárdi múz. 1989-től viseli nevét, bronz mellszobra (Farkas Pál alkotása) az épület előtt áll. A lengyeli sáncon emlékoszlop őrzi nevét. F. m.: Leletek a lengyeli őskori telepről (Archaeologiai Közlemények, XIV., 1885, 1-89.; XVI., 1889, 45-211.); Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888); A bonyhádvidéki bronzlelet (Archaeologiai Értesítő, 1890, 29-42.); A kaposvölgyi népvándorláskori üst (uo., XI., 1891, 427-431.); A závodi sírmező (uo., XVI., 1896,12-30.); Tolnavármegye az őskortól a honfoglalásig. I—II. (Bp., 1896); Az őskor mészbetétes agyagművessége (Bp., 1904). írod.: Haugh Béla: W. M. életrajza (Szekszárd, 1908); Mészáros Gyula: A szekszárdi múzeum hetven éve. 1895-1965 (Szekszárdi Balogh Ádám Múzeum füzetei, 5. Szekszárd, 1966); Mészáros Gyula: W. M. és a szekszárdi múzeum (Szekszárdi Balogh Ádám Múzeum füzetei, 6. Szekszárd, 1966); Szabó Géza: Gróf Apponyi Sándor és W. M. szekszárdi múzeumalapítása (in: Magyarország és Európa az Apponyi gyűjtemény tükrében. Bp., 1995, 81-89.); Kőhegyi Mihály-Szabó Géza: W. M. szakfelügyelői tevékenysége és a századforduló vidéki múzeumai (Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve, XIX., 1996, 9-49.); Szinnyei XIV.: 1651- 1654.; MÉL II.: 1054. Gaál Zsuzsanna ja. II. Bp., 1972). A rajzot mind a művészképzés, mind pedig a közönség műértővé nevelése szempontjából nélkülözhetetlennek tartotta. „Rajzolj velünk!" címmel ifjúsági sorozatot vezetett a M. Televízióban. Tanított a bp.-i Nyomdász Képzőművészeti Kör és az Eötvös-klub esti isk.-iban. Rendszeresen dolgozott a sárospataki művésztelepen (1954-ig), a tokaji művésztelep alapító tagja (1954). 1954 óta szerepel jelentős hazai és külföldi tárlatokon (Fényes Adolf Terem, Bp., 1957; Csók Galéria, Bp., 1961, 1983; Ernst Múzeum, Bp., 1968; Képcsarnok Bemutató Terme, Bp., 1974; Mednyánszky Terem, Bp., 1974; Vigadó Galéria, Bp., 1989; Xántus János Múz., Győr, 1991). Művei szerepeltek a m. képzőművészetet reprezentáló
