Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
Ü - V
Voit 944 dott a városfejlesztésbe, irányította a város- gazdálkodást, s képviselte a várost a M. Urbanisztikai Társaságban (1975-től). Számos szakmai konferenciát (Életmód és várospolitika, 1979), kiáll.-t rendezett (Építették a szabolcsiak, 1982), előadásokat tartott, tanulmányokat írt. Elsősorban az ő érdeme, hogy a város 1981-ben Hild-érmet kapott. Aktívan támogatta a Szatmár Múz. létrejöttét, alapító tagja a Művészetbarát Egyesületnek, megszervezte a múz. baráti körét, amelynek több éven át a titkára volt. Részt vett az első várostörténeti kiáll, megrendezésében (Mátészalka múltjából és jelenéből, 1231-1979, 1979). Nyugdíjazása (1984) után is részt vett a város irányításában. Többedmagával megalapította a Mátészalkai Városvédő Egyesületet (1986), amelynek alelnökévé választották. 1988-ban Vásárosnaményba költözött; Mátészalkán temették el. *- Bp.-i tartózkodásakor megkezdett történeti kutatómunkáját Mátészalkán is folytatta. Elsősorban a középkori Horváto. és m. kapcsolatai, Erdély történelme, vmint Mátészalka és környéke történelme foglalkoztatta. Áttanulmányozta a Nyíregyházi Állami Levéltár, vmint számos szabolcsi és szatmári település egyházi levéltári anyagát. Cikkei az 1970-es évektől a Városépítés c. lapban, a Szabolcs-Szatmári Szemlében, a Szálkái Szóban, a Városok Évkönyvében és a Magyar Héráidban jelentek meg. - Mátészalka díszpolgára (1995). F. m.: A középkori Mátészalka. I. (A Szatmár Múzeum Közleményei 6. Nyíregyháza, 1984); Mátészalka (dokumentumfilm, szövegíró; Bp., 1985); A szálkái fellegvár (Mátészalka, 1996). írod.: Szatmári elegyes holmi. Szerk. Áts József (Mátészalka, 1991). Szőlőst Katalin Voit Pál (1909. jan. 29. Szendrő - 1988. máj. 1. Bp.): művészettörténész. - A bp.-i Pázmány Péter Tudományegy.-en Gerevich Tibor tanítványa, demonstrátora (1933- 1936); Az Egri Főszékesegyházról c. értekezésével doktori oklevelet szerzett (1934). A perugiai nyári egy. résztvevője, majd a római Collegium Hungaricum, ill. a bécsi M. Int. ösztöndíjasa. Az Iparművészeti Máz.-ban gyakornok (1936-tól), múz.-i őr (1939-től). A II. vh. idején jelent meg fő műve, a Régi magyar otthonok. Bp. ostroma alatt Domanovszky Györggyel együtt megbízást kapott az Iparművészeti Múz. értékeinek védelmezé- sére. Személyes bátorságukkal nemcsak a német és orosz rekvirálásoktól, hanem a szomszédos Kinizsi utcai dohánygyári fűztől is megóvták a rájuk bízott intézményt. A múz. kincseinek megmentésében szerzett érdemei jutalmául kinevezték a múz. ig.- jává (1946-1949). Egy.-i magántanári képesítést szerzett (1947). A múz. nagy üvegcsarnokának helyreállítása után megrendezte Az Iparművészeti Múzeum mesterművei (1896- 1946) és az Új szerzemények kiáll.-t, az utóbbin a frissen vásárolt ún. Medici-kárpitokat mutatta be. Mindkét kiáll.-i vezető - egy tervezett sorozat részeként - Ars Decorativa főcímmel jelent meg (megelőlegezve a múz. 1973-ban megújuló évkönyvének címét). Előterjesztésére a Földművelésügyi Min. múz.-i célra átadta a nagytétényi Szá- raz-Rudnyánszky-kastélyt (1948. júl. 1.), amelynek földszintjén még ez év nyarán megnyílt az általa megrendezett, az Iparművészeti Múz. anyagából válogatott, első bútortörténeti kiáll. Ebben az időszakban került be az Iparművészeti Múz.-ba a Veszélyeztetett Magán Gyűjt.-ek Miniszteri Biztossága (ill. Fügedi Erik kormánybiztos) útján számos gyűjt, is, pl. az Esterházy-gyűjt. a budai Tárnok utcai palota romjai alól. ~ ig.-ként mindent megtett a bekerült tárgyak védelme és megőrzése érdekében, azonban koholt vádak alapján letartóztatták és leváltották. 1954-ig alkalmi munkákból élt; miközben segédmunkásként a budavári palota leletanyagát válogatta, felfedezte és Holl Imrével együtt publikálta Mátyás király majolikaműhelyét. Az Akadémiai Kiadó Lexikonszerkesztőségének munkatársaként (1954—1960) részt vett a Művészettörténeti ABC írásában és szerkesztésében. Az Orsz. Műemléki Felügyelőség tud.-os osztályának vezetője (1960-1970; nyugdíjba vonulásáig). Az 1950-es évek végén, az 1960-as évek elején fellendült hazai műemléki topográfiai kutatások során a Nógrád megye műemlékei, majd főként a háromkötetes Heves megye műemlékei c. kötetekben levéltári források és az összehasonlító stíluskritika segítségével - saját kutatási eredményei alapján - azonosított terveket, mestereket, műveket, korrigált korábbi tévedéseket, pl. az egri Lyceum épí
