Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

Ü - V

945

Vojnich

tészeként Gerl Józsefet jelölte meg a korábban feltételezett Fellner Jakabbal szemben. A Heves m.-i topográfiával egy időben adta közre a Művészettörténeti Értesítőben és az Acta Historiae Artiumban (1961) reneszánsz bútortörténeti kutatásainak eredményét; a nyírbátori stallum dorsaléjának egyik intarziás könyvgerincén felfedezte a készítő F. Marone (Frater Roberto Marone), Giovanni da Verona olivetánus szerzetes tanítványának jelzését. Nyugdíjasként az MNG tud.-os szaktanácsadója (1970-1980). Az 1970-es évektől érdeklődése egyértelműen a mo.-i barokk építészet felé fordult. Alapműve A barokk Magyarországon címmel 1971-ben látott napvilágot. Osztrák barokk mesterek, Franz Anton Pilgram, Josef Emanuel Fischer von Erlach, Kilian Ignaz Dienzenhoffer, Martin Wittwer, Johann Lucas von Hildebrandt munkásságával és mo.-i működésével foglalkozott. Irt Borromini hatásáról a m. építőművészeire (Atti del Convegno pro- mosso dali Accadentia Nazionale di San Lucca. Studi sul Borromini. Voi. H. Roma), felismerte a francia építészet hazai tükröződését (A francia barokk művészet jelenségei Magyarországon. In: Magyarországi reneszánsz és barokk. Szerk. Galavics Géza. Bp., 1975,451-471.). A barokk építészet munkaszervezetére vetett fényt Barokk tervek és vázlatok c. kiáll.-a és annak kat.-a (MNG, 1980). Szerkesztette a négykötetes Művészeti Lexikont (1965-1968) és a Corvina Kiadó kis iparművészeti sorozatát, vmint a Régiségek könyvét (1983), amelyben 19 szerző 32 témáját csiszolta egységes művé; célja e munkával a 19-20. sz. fordulóján kiadott, Ráth György szerkesztette Az Iparművészet könyve c. munka modernizálása volt. - Iparművészet-történeti publikációi a Magyar Iparművészet, a Szépművészet, az Építészet, a Magyar Múzeum, a Budapest, a Budapest Régiségei, a Magyar Műemlékvédelem, a Művészet, a Műgyűjtő, majd az Ars Decorativa hasábjain jelentek meg. - A művészettörténeti tud.-ok doktora (1978). - Ipolyi Arnold-érem (1978).

F. m.: Az Egri Főszékesegyház (Éger, 1934): Régi magyar otthonok (Bp., 1943; 2., bőv. kiad. Bp., 1993); Alte ungarische Offenkacheln. Holl Imrével (Bp.,

1963); A ráckevei kastély (Helyreállított műemlékeink 14. Bp., 1965); A győri karmelita templom (Helyreállított műemlékeink 18. Bp., 1966); Szentendre

(Bp., 1968); A barokk Magyarországon (Bp., 1971); Az egri minorita templom (Műemlékeink. Bp.,

1971); Franz Anton Pilgram (Bp., 1982).

Irod.: Héjjné Détári Angéla: V. P. hetven éves (Művészettörténeti Értesítő, 1979. 3., 196-197.); Gerő László: V. P. (Műemlékvédelem, XXXIII., 1988. 3., 194.); Vadászi Erzsébet: Emlékezés V. P.-ra (Műemlékvédelem, XXXIII., 1988. 3., 195-196.); Voit Krisztina: V. P.-ról (kézirat, Iparművészeti Múz. Adattára); MÉL IV.: 966.

Vadászi Erzsébet

Vojnich Oszkár, bajsai (1864. máj. 18. Szabadka - 1914. máj. 18. Port Said, Egyiptom): utazó, vadász, földrajzi író, múzeumi gyűjtő. - Gazdag földbirtokos családból származott. Vsz. jogtud.-i oklevelet szerzett; a Szabadkai Ügyvédi Kamaránál volt bejegyezve (1893). Tíz hosszabb utazást tett: Egyiptomba, Palesztinába, Korfu szigetére (1884—1885), É-Amerikába (1893), Ny-Euró- pába (1895), É-Európába (1898), Oroszo.-ba

(1904), Ausztráliába, Új-Zélandra, Kínába, a Csendes-óceán szigetvilágába (1906-1908), Szudánba és É-Ugandába (1909), Indiába, Báli és Jáva szigetére (1911-1912), Lengyelo.- ba, Breslauba (1913). Utoljára Nairobiból indult vadászatra, tizenkét táborhelyen állt meg. Port Saidban öngyilkosságot követett el. - Vadászati, állattani, természeti megfigyeléseiről, tapasztalatairól feljegyzéseket készített, útinaplót vezetett. Néhány könyvét több nyelvre is lefordították. Gyűjtötte a néprajzi tárgyakat, vadásztrófeákat, fényképeket készített. Gyűjt.-ének nagyobb részét (mintegy 150 tárgyat) a bp.-i MNM Néprajzi Osztályának, a többit a Szabadkai Múz-nak ajándékozta. Szabadka Mo.-tól való elcsato- lása után a tárgyak egy része elkerült onnan, de még így is számos -tói származó tárgy (ékszerek, fegyverek, díszek és rangszimbólumok, ruhanemű, kultikus tárgyak, használati eszközök), vadásztrófea és fénykép képezi a múz. tulajdonát. Ezekből 1974-ben, majd 2001-ben (Tallián Emil, Damaszkin Arzén, Fernbach Bálint és ~ tárgyaiból, fotóiból) kiáll, készült a Szabadkai Városi Múz.- ban. A bp.-i Néprajzi Múz. fényképtárában kb. 1350 fényképét fedezték fel a legutóbbi kiáll, előkészítésekor (2001).

F. m.: Budapesttől Sitkáig (Bp., 1894); Spitzbergákig (Bp., 1898); A Vesuvion (Bp., 1906); Utazás az Óceá-