Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
Ü - V
Vadas 916 Vadas Ferenc (1930. febr. 13. Rinyaszent- király — 2001. jún. 22. Szekszárd): nyelv- és irodalomtörténész, múzeumigazgató. - A pécsi főisk.-n m. nyelv és irodalomtörténelem szakos tanári oklevelet szerzett. Faddon tanított, közben elvégezte az egy.-et, s az ELTE-n m. nyelvészetből doktorált. A Tolna M.-i Tanács művelődési osztályának közép- isk.-i felügyelője (1963-tól), az újonnan épült, Babits Mihály nevét viselő megyei művelődési központ ig.-ja (1970-től). A Pécsi Akad.-i Biz. felkérésére vezetésével kezdődött meg Tolna m. földrajzi neveinek gyűjtése (1973). A megyei művelődési osztály vezetője (1976-tól). Az MTA elnökének megbízása alapján nyelvi-kommunikációs vizsgálatokat végzett a cigány lakosság körében; a többéves kutatómunka eredményét 1981-ben adta közre. A Tolna m.-i Mázok ig.-ja (1981-től), igazgatósága idején Bonyhádon két rangos kiállítóhely, hat községben tájház, Decsen és Dombóváron természettud.-i bemutatóterem, Szakadáton tan-, Szekszárdon pincemúz., vmint 16-19. sz.-i képtár, Liszt- és Mattioni-kiáll. létesült. Kezdeményezésére vette fel a Tolna m.-i múz. alapító ig.-jának, Wosinsky Mórnak a nevét (1989). Tud.-os munkát a névtan, a művelődés- és az irodalomtörténet területén végzett. Szekszárd és környéke településeinek középkori névanyagát nyelvi és régészeti források alapján dolgozta fel. Illyés Gyula munkásságában az elbocsátó-meg- tartó táj, a szülőföld szerepét vizsgálta. A Puszták népe írója emlékének áldozva két emlékkiáll.-t rendezett (a simontornyai várban, Rácegresen a költő első isk.-jában). A Dunatáj c. folyóirat alapítója, kezdettől fogva szerkesztője (Csányi Lászlóval és Szilágyi Miklóssal együtt). - A Pécsi Akad.-i Biz. Irodalom, Nyelvészet és Történelemtud.-i Szakbiz.-ának a tagja (1974). - AM. Nyelvtud.-i Társaság Csűry Bálint-emlékér- me (1981). F. m.: Tolna megye földrajzi nevei (gyűjtési útmutató) (Szekszárd, 1973); Puszták - nevek - emberek (Szekszárd, 1982); Faddi dohány (Szekszárd, 1984); Tolna megye múzeumai (Szekszárd, 1986); Illyés Gyula első iskolája (Szekszárd, 1987); Mészöly Miklós és a szülőváros (Szekszárd, 1996); Tolna megye évezredei (Szekszárd, 1996); Szekszárd ezeréves névvilága (Szekszárd, 2000); Kétnyelvű utcanevek Tolna megyében (Szekszárd, 2001); Illyés Gyula diákköri rajzai és versei (Szekszárd, 2002). írod.: Balogh Lajos: Tudományos ülés „Tolna megye földrajzi nevei" című könyv megjelenése alkalmából (Magyar Nyelv, 1983.1.); Domokos Mátyás: Műbírálat - kiszabott parcellán (Vadas Ferenc: Illyés Gyula első iskolája) (Kortárs, 1988. 2.); Drescher J. Attila: Feri (Új Dunatáj, 2001. 3.). Gaál Zsuzsanna Vágó Eszter, B.; Bóna Istvánná (1928. febr. 28. Debrecen - 1970. jún. 18. Dunaújváros): régész. - Férje Bóna István régész (1952-től). Apai, ill. anyai ágon nagyapja Vágó Pál festőművész, ill. Áchim L. András, a Viharsarok parasztvezére. - A debreceni Svetits Mátyás Leánygimn.-ban érettségizett (1946), majd uo. tanítónői oklevelet szerzett (1947). A debreceni tudományegy.-en a latin nyelv és irodalom mellett ókortörténetet, vallás- és művészettörténetet, vmint régészeti speciálkoll.-okat hallgatott. Figyelmét Járdányi Paulovics István vasvári tanásatása terelte sorsdöntő módon a régészet felé. Ókori régészeti tanulmányait 1950-től a bp.-i Pázmány Péter Tudományegy.-en (röviddel később ELTE-n) folytatta; ahol régészmuzeológus diplomát szerzett (1953). Gyakorlóéves segédmuzeológusként már részt vett az MNM intercisai leletmentésében (1952. okt.-nov.), 1953. aug. 1-jétől a Múz.- ok és Műemlékek Orsz. Központja által létesített Sztálinvárosi Állami Múz. kinevezett régésze, a múz. vezetője (1954-től); tisztét - amely a vasmű- és a városépítés feszített üteme által diktált szakadatlan leletmentés és a kezdetleges múz.-i viszonyok között az ország egyik legnehezebb múz.-i-régészeti posztja volt - a múz.-nak a megyei múz.-i szervezetbe való betagolódása után is megtartotta. Első nagyobb leletmentő ásatása a világhírű bronzkori lelőhelyen, Kozider- padláson 1957 jún.-ától folyt. A dec.-jan. folyamán sem szünetelő munka is hozzájárult súlyos betegségéhez, amelynek következtében fél karja élete végéig béna maradt. Je-
