Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

T

Tóth

898

F. m.: A pápai reformata szent ekklésiának rövid históriája (Komárom, 1808); A magyar és erdély országi protestáns ekklesiák históriája. I. darab (Komárom, 1808); A helvetziai vallástételt követő túl a tiszai superintendentziában élt reformatus püspökök élete e jelen való időkig (Komárom, 1812); A szent históriának rövid summája (Pápa, 1838). írod.: Liszkay József: T. F. dunántúli superintendens (Nagy papok életrajza. Bp., 1877,1-86.); Benedek Sándor: T. F. gyakorlati theológiája (Pápa,

1933); A Pápai Református Gyűjtemény. Szerk. Kövy Zsolt (Pápa, 1987); MÉL II.: 891.

Hudi József

Tóth Ferenc Lőrinc (1848. jan. 1. Jászó - 1911. nov. 5. Kis-Kapos): tanár, premontrei kanonok. - Belépett a premontrei rendbe (1868), pappá szentelték (1874). M. nyelv és irodalom-történelem szakos középisk.-i tanári, majd bölcseleti doktori oklevelet szerzett (1883). A rozsnyói (1872-től), majd a kassai gimn.-ban tanított (1878-1886), egyúttal a jogakad.-n a történelem előadója. A rozsnyói gimn. ig.-ja (1886-1896), majd élete végéig Kis-Kaposon plébános. Kassai tartózkodása idején részt vett a Felsőmo.-i Múzeumegylet alapításában; az egylet évkönyveiben beszámolt a múz. gyűjt.-eiről. Történelmi tárgyú tanulmányai a gimn.-i évkönyvekben, vmint a kassai és a rozsnyói újságokban, ill. folyóiratokban jelentek meg. F. m.: A magyar igazságügy (Kassa, 1881); A Felsőmagyarországi Muzeum okmánytárából. - A kő-, bronz-, és vaskorszak a Felsőmagyarországi Múzeumban (A Felsőmagyarországi Múzeumegylet IV. évkönyve. Kassa, 1882); A Felsőmagyarországi Múz. éremgyűjteményei (A Felsőmagyarországi Múzeumegylet VI. évkönyve. Kassa, 1884). írod.: Kovács Zs.: Kassai Írók (Kassa, 1907); Mihóková Mária: Slovník kosickych osobností 1848-1918 (Kosice, 1995).

Mihóková Mária

Tóth Ilus: — Tóthné Horányi Ilus

Tóth János; 1932-1942 között Zalai Tóth (1899. dec. 12. Zalaegerszeg - 1978. szept.

30. Bp.): építészmérnök. - A bp.-i József Műegy.-en építészmérnöki oklevelet szerzett (1921), majd a keszthelyi Gazdasági Akad.-n tanult (1922). Szombathelyen városi főmérnök és tanácsnok (1923—1948), a szegedi egy. magántanára (1936-tól). Tervező- mérnök az Épület- és Lakóépülettervező Vállalatnál (Bp., 1949-1956). Az Építésügyi Min. műemlékekkel foglalkozó főmérnöke (1957-1965). - Középületek és lakóházak tervezése mellett 1932 óta rendszeresen végzett népi építészeti kutatásokat és felméréseket a Kárpát-medence egész területén, különösen a Ny-Dunántúlon. Megszervezte a városi műemlékek és a falusi népi építészeti emlékek rendszeres vizsgálatát és dokumentálását. Részt vett a szombathelyi és a zalaegerszegi regionális szabadtéri néprajzi gyűjt.-ek tud.-os tervezésében, az épületek kiválasztásában (1960-1970). Munkáiban igyekezett az építészeti és történeti, ill. a műemlékvédelmi és muzeológiai szempontokat érvényesíteni. - A műszaki tud.-ok kandidátusa (1962), doktora (1972).

F. m.: A magyar falu építőművészete (Szombathely,

1945); A magyar skanzen és a göcseji szabadtéri múzeum (in: A Göcseji Múzeum Jubileumi Évkönyve, Zalaegerszeg, 1960, 289-302.); Népi építészetünk hagyományai (Bp., 1961); Göcsej népi építészete (Bp., 1965); Az Őrségek népi építészete (Bp., 1971). írod.: Bíró Friderika: Zalai T. J. (Életünk, Szombathely, XVI., 1979, 562-564.); Mendele Ferenc: Búcsú T. J.-tól (Műemlékvédelem, XIII., 1979, 79.); MÉL IV.: 910.

Kecskés Péter

Tóth László (1937. máj. 22. Bp. - 1992. dec. 19. Bp.): tanár. - Az ELTE Élet- és Földtud.-i Karán biológia-kémia szakos tanári oklevelet (1970), majd rovartani tárgykörben doktori fokozatot szerzett (1977). Tanárként (1959-1970), majd a Természettud.-i Múz. munkatársaként dolgozott (1970-től élete végéig). Egy.-i, majd tanári évei alatt már rendszeresen gyűjtött bogarakat. 1966- ban csatlakozott a Bakony természeti képe kutatóprogramhoz, amely egész életében végigkísérte. Az Allattárban kezdetben a futóbogarakkal (Carabidae), később a holy- vákkal (Staphylinidae) foglalkozott. A Bakony futóbogarairól írt értekezése, melyet doktori disszertációként is elfogadtak, máig nélkülözhetetlen forrásmunka. A hazai holyvafauna ismerete szempontjából alapvető a Magyarország Állatvilága sorozatban publikált öt füzete. Halála előtt öt évvel a bogarakról a kérészekre (Ephemeroptera),