Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

T

Thurner

886

rált (1948). A Klasszika Archaeologiai Int.-ben gyakornok (1948-1949), a Közgyűjt.-ek Orsz. Felügyelőségén (1949-1950), a Köz- gyűjt.-ek és Műemlékek Orsz. Központjában régészeti szakelőadó (1950-1951), az MNM-ben az Adattár megszervezője, majd osztályvezetője és az intézmény tud.-os titkára (1952-1955), a Központi Régészeti Könyvtárban dolgozott (1957-1959), a Római Gyűjt, tud.-os főmunkatársa (1959— 1969), a Restaurátori Osztály osztályvezetője (1969-1979; nyugdíjazásáig). A római villaépítészet mellett fontos leleteket publikált az üvegművesség, a fazekasság, a kis- bronzok és a fegyverek témaköréből. Élete utolsó évtizedében Pannonia késő antik-keresztény leleteivel foglalkozott. Számos fontos római emléket tett közzé, és jelentős római tárgyakkal gyarapította a múz. Római Gyűjt.-ét (csopaki márvány asztallap, akasztói Victoria-szobor, kék üvegkorsó Szombathelyről, kismákfai ezüsttálka stb.). Számos kiáll.-t rendezett (1949: Tiszafüred, Székes- fehérvár; 1950, 1958, 1963: Veszprém; 1960: Mosonmagyaróvár; 1964: Szekszárd; 1965: Tihany). Helyreállíttatta a balácai római kori villa falfestményeit. Magyarország régészeti leletei (Bp., 1967) címmel, több szakember közreműködésével képes albumot szerkesztett, amelyben Mo. legjelentősebb leleteit mutatta be (előbb németül: Archäologische Funde in Ungarn. Bp., 1956). Bónis Évával együtt megszervezte A rómaiak Pannóniában c., az MNM római emlékeit bemutató ván- dorkiáll.-t, amely az első nagyszabású m. régészeti bemutatkozás volt külföldön (Prága, Nijmegen, Krefeld, Tongeren, München, Berlin. Moszkva, Leningrád, itthon: Tihany). Az MNM állandó régészeti kiáll.- ának rendezését vezette (1961). A Restaurátori Osztály vezetőjeként meghatározta a restaurátorok munkaköri feladatait, támogatta és elősegítette nemzetközi kapcsolataikat, szorgalmazta a publikációs tevékenységet, és előírta a restaurálási folyamatok dokumentálását. Számos alkalommal járt külföldön tanulmányúton, konferenciákon, kongresszusokon. Nyugdíjazása után a bécsi egy.-en több szemeszteren keresztül tartott előadásokat. Lexikoncikkeket írt a Princeton Encyclopedia of Classical Sities (1976), a Savaria Christiana (Savaria, 1975-1976), a

Spätantike und frühchristliche Charakterköpfe aus Pannonien (Klio, 68,1986) c. kiadványba. Az osztrák és német régészeti int. tagja, az Osztrák Tud.-os Akad. 1. tagja (1977).

F. m.: Die römerzeitliche Villa von Tác-Fövenypuszta (Acta Archaeologica Hungarica, 6., 1955,79-152.); Archäologische Funde in Ungarn. Szerk. (Bp., 1956; magyarul: Régészeti leletek Magyarországon. Bp.,

1967); Römische Villen in Pannonien (Bp., 1964); Römischer Legionsdolch von Dunaföldvár (Folia Archaeologia, 26., 1969, 25—46.); King David leaping and dancing (Bp., 1970); Helme, Schilde, Dolche (Bp .-Amsterdam, 1971).

írod.: Tóth Endre: B. Th. E. (Folia Archaeologia, 40., 1989, 7-10.). - Bibi.: Jakabfy Imre: Bibliographie der wissenschaftlichen Tätigkeit von Edit. B. Thomas (Acta Archaeologica, 41., 1990, 333-335.).

Tóth Endre

Thurner Géza; (1932. jún. 22-étől) Turá- nyi, vitéz (1892. máj. 19. Zagyvaszántó - ?): katonatiszt, múzeumi osztályvezető. - A pécsi Hadapródisk.-ban végzett; 1910. aug.

18-án avatták fel. Csapatszolgálatra a m. kir. 2. honvéd gyalogezredhez került. Hadnagy (1912-től), főhadnagy (1914-től). Részt vett a Prze- myslért vívott harcokban, maradandó sérülést szerzett, és az erőd elestekor (1915. márc. 22.) a 23. honvéd hadosztály kötelékében orosz fogságba került; a hadifogságból 1918. máj. 27-én tért haza. A 2. vörös ezred 3. zászlóaljának parancsnoka (1919. febr. 1-jé- től). Hadifogságba jutását, majd a forradalmak alatti magatartását 1920-ra igazolták, és tanári alkalmazásra jegyezték elő. A Hadtörténelmi Levéltár és Múz. állományába helyezték (1921. jún. 3-ától), először főelőadóként (XI. csoport), majd nyílt állományban (1928. okt. 1-jétől). Közigazgatási vizsgát tett (1930). Őrnagy (1930. nov.-től), alezredes (1935. máj.-tól). Vh.-s sérüléséből 1934-re épült fel teljesen. Vitézzé avatták (1941. ápr.

7.). Áthelyezték a honvéd szakszolgálatos tisztek csoportjába (1942. márc.-tói). 1943- ban frontszolgálatra jelentkezett, kérését aug. 8-án elutasították, hasonlóképp nov.