Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
T
887 Tichy 18-án ezredesi kinevezésének kérelmét is. - A múz. titkáraként, Aggházy Kamii közvetlen munkatársaként szerzett maradandó érdemeket. Megszervezte az intézmény köz- igazgatási szolgálatát, irányítása alatt alakult ki a leltározás, nyilvántartás és gyűjteménybeosztás végleges formája. Nevéhez fűződik a múz. szakkönyvtárának, vmint szervezéstörténeti gyűjt.-ének felállítása. A Hadimúz. gyűjt.-ének gyarapítása céljából, elsősorban katonatisztek bevonásával, önkéntes segítőkből álló orsz. gyűjtőhálózatot hozott létre, és működtetett. Katonai múltjából következően megbízták az 1924 szept.-ére a városligeti Iparcsarnokba tervezett orsz. hadifogoly emlékkiáll. szervezési munkálataival. A tervezett kiáll, anyagiak, vmint a beérkezett tárgyak alacsony száma miatt elmaradt, de az összegyűlt relikviák a Hadtörténeti Múz.-ba kerültek. Tagja volt a Przemysl-emlékbiz.-nak (1925), részt vett a szobor elkészíttetésében; az ilyen tárgyú ereklyék referense. Megszervezte a Hadtörténeti Múz. gyűjt.-i anyagának felköltöztetését az intézmény céljaira átalakított Nán- dor-laktanya budavári épületébe (1927- 1929). Sokat foglalkozott a hadisírok, katonai emlékhelyek, helytörténeti és külső gyűjt.-ek ügyével. A múz. ún. kiáll.-i osztályának vezetőjeként tkp. az összes gyűjt, elöljárója volt, kivéve a könyvtárat és a restaurátorműhelyeket. A hagyomány szerint befolyását latba vetve 1944 őszén megakadályozta a Honvédelmi Min.-ban a gyűjt.-i anyag megsemmisítésének elrendelését. Nov. 13-án - felsőbb rendeletre - a Hadimúz. muzeális anyagát, a személyzettel és a családtagokkal együtt Somlóvárra evakuálták, ezt parancsnokhelyettesként ~ irányította. 1945 márc.-ában a közeledő front miatt, német utasításra, a muzeális anyag hátrahagyásával, zárt kötelékben elhagyták Somlóvárt, de végül saját elhatározásból a Vas vm.-i Huszász majorban várták be a szovjeteket. A többiek képviseletében az orosz parancsnoknál jelentkező ~ írásbeli engedélyt kapott arra, hogy a múz. személyzete és családtagjaik Bp.-re visszatérhessenek. A csoportot először a ságodi, majd a székesfehérvári táborba vitték, ahonnan a családtagok és néhány munkatárs hazatérhetett. ~ több társával együtt szovjet hadifogságba került, a kijevi 7062/4. sz. hadifogolytáborba vitték (1945. ápr. 9.). Az életére vonatkozó utolsó adat 1950-ből származik, ekkor felesége mint hadifogoly hozzátartozója kérelmezett ideiglenes ellátást. További sorsa ismeretlen. - A Hadimúzeumi Lapok szerkesztője (1928-tól), uo. jelentek meg publikációi is: Fekete hantokra... (1925); Az 1526. évi mohácsi hadjárat emlékművei (1926); Katonai sportemlékek a Hadimúzeumban (1928. ápr.); Przemysli emlékek (1928. máj.); A Hadimúzeum múltja 1918- 1928 (1928. nov.-dec.); Személyi ereklyéink (1929. márc.); A szabadságharc emlékművei (1929. márc.); A honvédcsapatok emlékgyűjt.-ei (1929. jún.); Hagyományok ápolása (1929. szept.); stb. Szoleczky Emese Tichy Kálmán (1888. okt. 31. Rozsnyó - 1968. okt. 23. Bp.): író, festő, grafikus, etnográfus, múzeumigazgató. - Bátyja Tichy Gyula (1879-1920) festő, grafikus. - Két évig Hollósy Simon növendéke Münchenben, tanulmányait a bp.-i Mintarajzisk.- ban folytatta (1907- től), ahol rajztanári oklevelet szerzett. A rozsnyói ev. gimn. tanára (1919-1920), a Sajó-Vidék c. hetilap főszerkesztője (1923- 1925). A Rozsnyói Városi Múz. (1924-1940), ill. az egyesített Rozsnyói Bányászati-Kohászati és Városi Múz. ig.-ja (1940-1945). Festőként és grafikusként számos hazai és külföldi kiáll.-on vett részt. A Rozsnyói Kulturális Egyesület aktív tagjaként, elnökeként (1940) előadásokat tartott a művészettörténet különböző területeiről, Rozsnyó és környéke műemlékeiről. Múz.-i tevékenységében az anyaggyűjtésre, a kutatómunkára, az összegyűjtött anyag rendezésére, optimális körülmények közötti elraktározására, megfelelő kiállítótermek kialakítására helyezte a hangsúlyt. Kutatásai során nagy figyelmet szentelt a régió néprajzának, népi építészetének. Kultúrával, a művészetekkel, muze- ológiával foglalkozó tanulmányai helyi és orsz. periodikumokban (Sajó-Vidék, Rozsnyói Hírlap stb.) jelentek meg. Az Új Magyar
