Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

T

881 Teleki Begeer Ezüstműves Gyár művészeti vezetője (1920-1922). Visszatért Mo.-ra (1923). Kollek­tív kiáll.-a volt a bp.-i Ernst Múz.-ban (1928), az MNM 1934. évi érem- és plakettkiáll.-án ta­nítványaival, Reményivel, Beránnal és Beck Ö. Fülöppel együtt vett részt. A XXI. Velencei Biennálén szintén plakettjeivel szerepelt (1938). Az éremművészet egész életén át fog­lalkoztatta, utolsó szoborműveit 1940-ben mintázta. - Bel- és külföldön számos díjat ka­pott. A párizsi világkiáll. Grand Prix-je (1937, érmeivel). - Az 1905-ben megalakult Érem­kedvelők Egyesületének alelnöke (gr. Teleki Sándor elnök mellett). - Emlékkiállítását 1962-ben a bajai Türr István Múz.-ban, 1963- ban a bp.-i MNG-ben rendezték meg. Hagya­téka révén a Türr István Múz. numizmatikai gyűjt.-ének egyik alapítója, írod.: MűvLex (1968) IV.: 516.; MÉL II.: 831-832. Kovács Zita Teleki Domokos, széki gr. (1773. szept. 5. Sáromberke - 1798. szept. 16. Marosvásár­hely): utazó, ásványgyűjtő. - Apja gr. Teleki Sámuel (1739-1822) erdélyi kancellár. - A bécsi egy.-en (1788- 1793) tanult. Marosvá­sárhelyen a királyi táb­la ülnöke (1797-1798). Az Erdélyi Nyelvmí- velő Társ. r. tagja (1798). A korabeli Mo. nagy részét bejárta (1793-1795), útleírása még életében megjelent (1796; német fordításban: 1805). - Már bécsi tartózkodása alatt értékes ásványgyűjt-e volt, amely a saját kezűleg írt kéziratos kat.-ok alapján mintegy 2000, túlnyomórészt erdélyi lelőhelyekről származó darabból állt. Az ásvá­nyokat apja a saját könyvtárával együtt 1797- ben Bécsből Marosvásárhelyre szállíttatta. A gyűjt.-t az 1802-ben megnyílt könyvtár (Teleki Téka) épületében helyezték el, ahol ma is ta­lálható. Az 1797. dec. 8-án Jénában, Johann Georg Lenz ásványtanprofesszor vezetésével megalakult Ásványtani Társ. első elnöke. F. m.: Egynéhány hazai utazások' le-írása Tót és Hor­váth országoknak rövid esmértetésével együtt, ki ada­tott G. T. D. által. (Bécs, 1796; új kiad. Bp., 1993; né­metül: Reisen durch Ungern und einige angränzende Länder. Pesth, 1805). Irod.: D. Nagy Anikó: Ifjú gróf T. D. (Erdélyi Mú­zeum, 56., 1994,1-2., 25-50.); Viczián István: T. D. elnöksége a jénai Ásványtani Társulatban - a ko­rabeli levelezés tükrében (Múzeumi Füzetek. Új sorozat. 7. Kolozsvár, 1997, 3-19.); Szinnyei XIII.: 1397-1399.; MÉL II.: 834.; MÚL: 375. Viczián István Teleki József, széki gr. (1738. dec. 21. Huszt - 1796. szept. 1. Szirák): író, mű­gyűjtő, múzeumalapító. - Gr. Teleki László és Ráday Eszter fia, Bőd Péter tanítványa. Cornides Gáspár társaságában beutazta Európát. Egy.-i tanulmányait Bázelben (1759) és Leidenben végezte. Az erdélyi kir. tábla ülnöke (1781), Békés vm. főispáni helytartója, Ugocsa vm. főispánja (1782- től), a pécsi isk.-i kér. ig.-ja, utóbb titkos ta­nácsos és a m. Szt. Korona őre (1795). Tu­dós könyvgyűjtő, műpártoló; megvásá­rolta Cornides gazdag könyvtárát, amelyet nagy költségen kiegészített. Nevéhez fűző­dik az első marosvásárhelyi múz. létesítése. Állattani gyűjt.-ét Szebenből Marosvásár­helyre költöztette, és a város legrégibb pol­gári házában, az ún. Köpeczi-Teleki- házban berendezte Erdély első természet­rajzi múz.-át. F. m.: Essais sur lafaiblesse des esprits-forts (Leiden, 1760); Le cour de Louis XV. Journal de voyage du comte J. Teleki. Kiad. Tolnai Gábor (Bp., 1941). írod.: Krusché Emil: Gr. T. J. élete és művei (Bp., 1928); F. Csanak Dóra: Két korszak határán. T. J., a hagyományőrző és felvilágosult gondolkodó (Bp., 1983); Szinnyei XIII.: 1408-1410.; MÉL II.: 834-835.; MÚL: 375-376. Bónis Johanna Teleki Sámuel, széki gr. (1739. nov. 17. Gernyeszeg - 1822. aug. 7. Bécs): kancellár, könyvtáralapító, filológus. - Nagyapja Tele­ki Mihály, I. Apafi Mihály fejedelem el­ső tanácsúra, apja Te­leki Sándor tordai fő­ispán, guberniumi ta­nácsos. - Ny-európai tanulmányai (Fran- ciao., Svájc, Hollan­dia egy.-ein, 1759- 1763), majd házas­ságkötése (1770) után

Next

/
Thumbnails
Contents