Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
T
Teleki 882 Sáromberkén (Torda vm.) telepedett le, s Janus Pannonius műveinek gyűjtésével foglalkozott. Küküllő vm. főispánja (1774), Szebenben erdélyi kormányszék! tanácsos (1777), a nagyváradi kér. kir. biztosa (1785), Bécsben az erdélyi ügyekkel foglalkozó al- kancellár (1787), majd erdélyi főkancellár (1791-1822). Szenvedélyes könyvgyűjtő volt; könyvtárát 1797-ben Bécsből Marosvásárhelyre vitette, számára részben új épületet építtetett (Teleki Téka, 1799-1802, a nyilvánosság számára megnyílt 1802 őszén). Felesége, iktári Bethlen Zsuzsanna 2000 kötetes m. nyelvű könyvtára ugyancsak a Teleki Téka része lett. Ott helyezte el fia, Teleki Domokos ásványgyűjt.-ét is, fia halála után pedig gondoskodott annak rendben tartásáról és gyarapításáról. Könyvtárosai, Ocsovszki Pál (1792) és Szász József (1807-1810) Jénában ásványtani tanulmányokat is folytattak, hogy a gyűjt.-t kezelni tudják. A jénai gyűjt.- nek erdélyi példányokat adományozott. Kiadta Janus Pannonius műveit ( Poemata. Pars prima-altera. Traiecti ad Rhenum, 1785). - Számos külföldi tud.-os társaság, így a jénai Ásványtani Társaság t. tagja (1802). - Mellszobra Sáromberkén, a ref. templom kertjében áll (1996-tól). F. m.: Bibliotheca Samuelis S. R. I. Com. Teleki de Szék. I-IV. (Viennae, 1796-1819); Gróf T. S. erdélyi kancellár úti naplója. 1759-1763 (Maros-Vásárhely, 1908). írod.: Deé Nagy Anikó: T. S. és a Teleki-Téka (Bukarest, 1976); Csíky Gábor: A magyar természetvizsgálók szerepe a jénai „Mineralogische Soci- etát" működésében és ennek hatása a hazai földtudomány kialakulására. Adatok a magyar ásványtan történetéhez (Földtani Közlöny, 111., 1981, 2., 338-349.); Deé Nagy Anikó: A könyvtáralapító T. S. (Kolozsvár, 1997); Szinnyei XIII.: 1425-1426.; MÉL II.: 839.; MTL: 799-800. MÚL: 378. Viczián István Teleki Sámuel (Samu), széki gr. (1845. nov. 1. Sáromberke - 1916. márc. 10. Bp.): Af- rika-utazó, felfedező. - A göttingeni és a berlini egy.-en természettud.-i tanulmányokat végzett. Katonai szolgálatba lépett. Ország- gyűlési képviselő (1881-től). 1886 őszén, a pozsonyi születésű Höhnel Lajos tengerésztiszt társaságában, Afrikában utazott, ahol a Kilimandzsáróig jutott el (1887. ápr. 12.). A Kilimandzsárón elsőként érte el az örök hó határát, s megmászta a Mount Kenyát (1887. okt.). Felfedezte Afrika két nagy sós tavát (1888. márc.-ápr.); az egyiket Rudolf-, a másikat Stefánia-tónak nevezte el. A Rudolf-tó partján felfedezett, működő tűzhányót Höhnel —vulkánnak nevezte el. Mombassát érintve (1888. nov.) tértek vissza Mo.-ra (1889 tavasza). ~ útja során megállapította, hogy a régi térképeken szereplő „Hold hegyek" a valóságban nem léteznek. Utazásának jelentős eredménye a Néprajzi Múz.-nak jutott néhány száz eredeti néprajzi tárgy. 1893-ban Elő-Indiában, ill. Szumátrán és Jáván járt; az expedícióról Höhnel írt beszámolót T. S. gróf felfedező útja Kelet-Afrika egyenlítői vidékein 1887-1888-ban (I—II., Bp., 1892) címmel. ~ úti fotódokumentációja a fotótörténet egyedülálló értéke. - Az MTA t. tagja (1894). írod.: Bendefy László: Magyar utazók Afrikában (Bp., 1934); Halász Gyula: Öt világrész magyar vándorai (Bp., 1937); Cholnoky Jenő: T. S. útja Ke- let-Afrikában (Bp., 1937); Erdélyi Lajos: Teleki Samu Afrikában (Bukarest, 1977); Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 5. 1988. (T. S. különszám); Szinnyei XIII.: 1426-1428.; MÉL II.: 930.; MTL: 800-801. MÚL: 378-382. Kodolányi János, ifj. Teleki Sándomé, kölesei gr., Kende Júlia (1864. márc. 7. Pest -1937. márc. 15. Bp.): írónő. - Apja Kende Kanut, Kölcsey Ferenc rokona, országgyűlési képviselő, anyja nagy- kállói Kállay Ida. Férje gr. Teleki Sándor, a Szt. György Céh egyik alelnöke. Apósa, gr. Teleki Sándor (1821-1892), Petőfi Sándor egyetlen főrendi barátja. - Első műveit Szikra álnéven írta. Jóllehet műgyűjtéssel is foglalkozott, egész életében hű maradt az irodalomhoz; regényeket (A bevándorlók, 1898; Tabu, 1919; stb.), elbeszéléseket, drámákat írt (Káprázat, bemutató: Nemzeti Színház, Bp., 1903). A Kisfaludy Társaság díjjal tüntette ki, tagja volt a Petőfi Társaságnak. Férje halála (1919) után Erdélyből Bp.-re költözött, ahol irodalmi szalont tartott fenn. Egyik alapítója és első elnöke a M. írónők Körének (1924- től). Részt vett a feminista mozgalomban, tagja volt A Nő c. lap szerkesztőségének, s elnöke a Bp.-en megrendezett nemzetközi női választójogi kongresszus szervezőbiz.-ának (1913-ban). Az Iparművészeti Múz.-nak egy elefántcsont kisplasztikát, textilneműket,
