Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
T
879 Téglás Téglás Gábor (1848. márc. 30. Brassó - 1916. febr. 4. Bp.): tanár, iskola- és múzeumigazgató, geológus, speleológus, régész. - A bp.-i M. Kir. Tudo- mányegy.-en jogot és bölcsészeti tárgyakat hallgatott. Az akkor létrehozott dévai állami főreálisk. helyettes (1871-től), majd r. tanára (1873-tól), az isk. ig.-ja (1883-1904; nyugállományba vonulásáig), ill. az ahhoz tartozó, újonnan létesített intemátus ig.- ja (1889-től), 1896-ban címzetes főig.-i rangot kapott, s ugyanebben az évben az Orsz. Közoktatási tanács tagja lett. 1904-ben a fővárosba költözött. - Fiatal tanárként kezdett Hu- nyad vm. földtani és természetrajzi viszonyaival foglalkozni, majd érdeklődése hamarosan az archeológia felé fordult. Régészeti ismeretei gyarapítása érdekében külföldi múz.-okat és gyűjt.-eket is tanulmányozott. Bár az őskor is érdekelte, elsősorban mégis Erdély (Dacia) római kori leleteinek feltárásával és leírásával (bányászat, utak, erődök, sáncok, telephelyek) foglalkozott. Királyi Pállal együtt feltárta a várhelyi (Hunyad vm.) amfiteátrumot (1882), és elsőként állapította meg a daciai limes K-i határát. Fő kutatási témájában Romániában, Bulgáriában és Szerbiában is vizsgálódott. Munkálatait akkor is úttörőnek kell tekintenünk, ha több megállapítása ma már nem állja ki a kritika próbáját. Néprajzi cikkeket is publikált; mint szülőföldjének szerelmese és szenvedélyes utazója turistakalauzokat is közzétett (EMKE útikalauz Magyarország erdélyi részeiben. Kolozsvár, 1891; Hunyadvármegyei kalauz. Kolozsvár, 1902). Nevéhez fűződik az 1880-ban Déván létrehozott Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat Múz.-ának megalapítása és gazdagítása; az intézmény (első) ig.-ja (1881-1904), később tb. ig.-ja volt. A Déván 1890-ig egy bérházban, 1896-ig az állami főreálisk. egyik szárnyában és a kir. törvényszék folyosóin működő, 1896-ban pedig az isk. udvarán, külön épületben berendezett múz. elsősorban római kori leleteket, kisebbrészt prehisztorikus és néprajzi anyagot tartalmazott. A M. Kir. Földtani Int. Múz.-át Déva vidéki kréta növény- és állatmaradványokkal gyarapította (1887-1888), és az ő közvetítésével került egy Zalatna közelében talált aranyérczúzó mozsár is (Horace San- dars angol régész ajándéka) a gyűjt.-be (1906). Szerkesztette a Dévai Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítőjét (1891-1898), a Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat Évkönyve VIII. kötetét (1896), a Hunyadvár- megye története c. monográfiát, és részt vett az Erdély c. folyóirat szerkesztésében is. Földrajzi, földtani, barlangtani, régészeti, történelmi, néprajzi és pedagógiai dolgozatai többek között az alábbi kiadványokban jelentek meg: Archaeologiai Értesítő, Archaeologiai Közlöny, Archaeologisch-Epigraphische Mittheilun- gen aus Oesterreich-Ungarn, Bányászati és Kohászati Lapok, Budapesti Szemle, A Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Múzeum- Társulat Értesítője, A Dévai Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője, Erdélyi Múzeum, Ethnographia, Földrajzi Közlemények, Földtani Közlöny, Fővárosi Lapok, Hadtörténelmi Közlemények, A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat Évkönyve, Kelet, Mathematikai és Természettudományi Közlemények, Mittheilun- gen der Anthropologischen Gesellschaft in Wien, Nemzeti Hírlap, Orvos-Természettudományi Értesítő, Századok, Természettudományi Közlöny stb. - Az MTA 1. tagja (1888). Az Erdélyi Kárpát Egyesület, az Erdélyi M. Közművelődési Egyesület, a Hunyadm.-i Történelmi és Régészeti Társulat, a M. Földrajzi Társaság és a Magyarhoni Földtani Társulat tagja, a M. Néprajzi Társaság és az Orsz. Embertani és Régészeti Társulat választmányi tagja. F. m.: A kőkorszaki ember nyomai Hunyadmegyében (Déva, 1877); Újabb barlangok az Erdélyrészi Érczhegy- ség övéből (Mathematikai és Természettudományi Közlemények, XXIII., 1890,1-202.); Rövid kalauz a Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat Múzeumának látogatói számára (Déva, 1890); Tanulmányok a rómaiak daciai aranybányászatáról. Az aranybányászat ethnographiai és administrationalis szervezete Daciában (Bp., 1891); Hunyadvármegye története. I., Hunyadvármegye földjének története az őskortól a honfoglalásig. Kuun Gézával és Torma Zsófiával (Bp., 1902); Hunyadmegye közgazdasági leírása (Bp., 1903); Újabb adalék az aldunai zuhatagok sziklafelirataihoz s az aldunai határvédelem viszonya Dacia történetéhez egészen Traianus felléptéig (Bp., 1904); Limes-tanulmányok (Bp., 1906).
