Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

T

Tarisznyás

876

nyitása alatt az egylet 7471 régészeti tárgy- gyal, 3298 db-os éremgyűjt.-nyel, 1442 vegyes (néprajzi, ásvány-, állat- és növénytani) tárggyal és 2969 könyvritkasággal, térképpel, nyomtatvánnyal és kézirattal gazdagodott. Saját néven, T. E. és y. e. szignóval nyomtatásban megjelent munkáinak száma meghaladja a kétszázat. Vallástörténeti, történeti, régészeti és közéleti írásai Heves- Külső-Szolnok vm. újságjaiban és egyházi szaklapokban (Nemzeti Újság, Religio és Nevelés, Katholikus Néplap, Egri Posta, Eger, Egri Egyházmegyei Közlöny, Karczag és Vidéke, Nagy-Kunság, Tisza-Füred és Vidéke, Egri Híradó, Tiszafüred, Tiszafüredi Újság), ill. önálló kötetekben jelentek meg (1843-1912). A Borovszky Samu szerkesztésében megjelent Heves vármegye c. monográfia munkatársa, adatokat szolgáltatott és illusztrációt adott gyűjt.-éből a vm. őskorára vonatkozóan

(1909). Utolsó írása halála előtt nyolc nappal jelent meg, amelyben régészeti tevékenységét, múzeumalapító munkáját vázolta fel. - Pappá szentelésének 50. évfordulóján (1892) aranymisét tartott; a városházán leleplezték Kiss Alajos róla készített festményét, s a város díszpolgárává választották. I. Ferenc József koronás arany érdemkereszttel tüntette ki (1896). - Síremlékét közadakozásból állították fel (1914). Nevét az általa alapított múz. előtti sétány, ill. a Helytörténeti-helyismereti ~ Alapítvány viseli.

F. m.: Tiszafüred vidéke a népvándorlástól kezdve (Eger, 1892); A tiszavidéki hun fóldpyramis-halmok ismertetése (Eger, 1906); Tass és Szabolcs honfoglaló vezérek tiszafüredi ezredévi oszlopának történeti keletkezése (Tiszafüred, 1909).

Irod.:Heves vármegye. Szerk. Borovszky Samu. Irodalom, tudomány és művészet. T. E. (Bp., 1909, 403-404.); Laszczik Gyula: Emlékbeszéd (Tiszafüredi Újság, 1912. júl. 25., 1-2.); Füvessy Anikó: Adatok Tiszafüred környéke történetéhez. Jósa András levelei T. E.-hez (Jászkunság, XX. 1. sz., 40-44.); Szecsko Károly: Újabb adatok T. E. életéhez és munkásságához (in: Mátrai Tanulmányok. Gyöngyös, 2000, 109-115.); Pallas XV.: 942. és II. pótkötet: 698.; Szinnyei XIII.: 1306-1307.

Füvessy Anikó

Tarisznyás Márton (1927. nov. 29. Gyer- gyóditró - 1980. okt. 9. Gyergyószentmik- lós): történész, etnográfus. - A kolozsvári

Bolyai Tudományegy.-en történelem-földrajz szakos tanári oklevelet szerzett. Az egy. megbízásából néprajzi gyűjtést végzett (1948-1951). A marosvásárhelyi tartományi múz. munkatársa (1951). Közrend elleni izgatás címén elítélték (1952-1955). Ezt követően Tekerőpatakon tanított, majd megalapította a Gyergyószentmiklósi Mwz.-ot (1956. szept. 1.), s haláláig annak vezetője volt. Néprajzi, helytörténeti, népi építészeti tanulmányai A Csíki Múzeum Közleményei, A Hét, a Korunk, a Marisia, a Művelődés hasábjain jelentek meg (1958-1978). Gyergyóról tervezett tetralógiájának csak az első kötetét készítette el. - A Gyergyószentmiklósi Múz.

1990. máj. 18-án, a Tekerőpataki Ált. Isk.

1991. ápr. 6-án felvette ~ nevét.

F. m.: Gyergyó történeti néprajza. Tíz tanulmány (Bukarest, 1982).

írod.: Cseke Péter: T. M. (Művelődés, 1980. 11.); Kós Károly: A vidéket vállaló muzeológus-néprajzkutató T. M. életművéről (Korunk, 1981. 5.); Gunda Béla: T. M. (Néprajzi Hírek, Bp., 1980. 3-4., 114-115.); Ikvai Nándor: T. M. (Etnographia, 1981.

4., 571-574.); MÉL IV: 891.

Szabó András

Tarján Tibor (1879. nov. 10. Békéscsaba - 1945. febr. 8. Bp.): ügyvéd, ornitológus. - Jogi tanulmányait Kolozsvárott és Bp.-en végezte. Madártani ismereteit autodidakta módon fejlesztette. Az ornitológia iránti érdeklődés családjában hagyománynak számított; nagyapja Petényi Salamon Jánosnak, a Madártani Int. ig.-jának munkatársa volt. Ügyvédi munkája mellett elsősorban a békéscsabai alvégi legelőn és az ókígyósi pusztán (Szabadkígyós), a Nagygyöpön végzett madártani megfigyeléseket. A Békéscsabai Múz. Egyesületnek - amelynek megalapítása (1899. nov. 25.) óta tagja volt - már egyetemista korában jelentős madártani gyűjt.-t ajándékozott, s később is rendszeresen támogatta adományaival az intézményt. A békéscsabai múz. Természetrajzi Tárának díjazás nélküli őre (1926-tól); e minőségében kizárólag ornitológiával fogl. Vadászokkal, műkedvelő madarászokkal, prepa- rátorokkal fenntartott kapcsolatainak köszönhetően évente 25-50, Békés m.-ből származó preparátummal gazdagodott a gyűjt. AII. vh. idején, Bp. ostromakor, bombasérülés következtében érte a halál.