Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

T

875

Tariczky

Hongrie, 1938); Magyar úri hímzés (Bp., 1941); Madách relikviái (in: Az Asszonyok Aranykönyve. Bp.,

1944); Kék Mária. Regény (Bp., 1945); Nala Dunn. Regény (Bp., 1947).

írod.: T.-Sz. G. rövid önéletrajza (kézirat, MNM. T.O. 83/1949-14.); T.-Sz. G. (Magyar Nemzet,

1961. jún. 18.); T.-Sz. G. (Folia Archaeologica, Bp.,

1962); MÉL II.: 820. (eltérő születési adat: máj. 3.).

Ridovics Anna

Tardy Anna, Oláh Béláné (1904. jan. 14. Berettyóújfalu - 1991. júl. 3. Cleveland, USA): adományozó. - Az 1611-ben címeres nemeslevelet kapott mezőtelegdi és körös- topái Tardy család utolsó sarja. Apja, a Herpálypusztán birtokos Tardy György Berettyóújfalu keletkezése, története, fejlődése címmel írt könyvet

(1937). - Polgári isk.-i tanulmányait Berety- tyóújfaluban végezte.

A n. vh. után férjével, Oláh Béla mérnökkel együtt kivándorolt Amerikába. Az 1980-as évek végén hazalátogatott, s jelentős összeget adományozott az 1974 okt.-ében megnyílt Bihari Mwz.-nak, amelyből megvásárolták a múz. szomszédságában lévő épületet, s hozzákapcsolták a már meglévőhöz (1989). Halálát követően, végakaratának megfelelően, Berettyóújfaluban, a Téglaparti temetőben édesapja mellé temették. Végrendeletében újabb jelentős összeget hagyott a Bihari Múz.-ra, amelyből 1993-ban a Hajdú-Bihar M.-i Múz.-ok Igazgatósága és Berettyóújfalu városa létrehozta a Bihari Múzeumért Alapítványt. - 1988-ban a Bihari Múz.-ban Tardy- emlékszobát alakítottak ki, ahol a család hagyatékát állították ki. Ekkor avatták fel a múz.-ban Tardy Sándor, Tardy György és ~ közös emléktábláját.

Vajda Mária

Tariczky Endre (1818. nov. 18. Gyöngyös - 1912. máj. 10. Tiszafüred): r. k. lelkész, régész, múzeumalapító. - Az egri papnevelő int.-ben (1835-1842) tanult. Az egri kispa- pok irodalmi társaságának tagja (1837). Pappá szentelték (1842). Tiszanánán (18421846), Jászárokszállá- son (1846-1853) segédlelkész, Bükk- zsércen (1853-1862), majd nyugdíjazásáig Tiszafüreden plébános (1863-1907). Jelentős közéleti tevékenységet végzett; Népnevelési Egyesületet alapított (1868), és Szegényápoló Int. választmányának tagja (1858-tól), az ínség Bizottmány jegyzője (1863), a Millennáris Rendező Biz. elnöke (1896). - Régészeti munkássága 1870 után bontakozott ki. Feldolgozta a tiszaszőlősi aranylelet 1839. évi megtalálásának körülményeit, pontos térképet készített a lelőhelyről (1872). Javaslatot tett régészeti egylet alapítására (1873). Milesz Bélával közösen ásatásokat folytatott, a környék régészeti leleteiről Régészeti búvárlatok c. cikksorozatában számolt be

(1874). A VIII. Nemzetközi Ősrégészeti Kongresszushoz kapcsolódó kiáll.-on gyűjt.-éből is válogattak. Újabb egyletalapítási felhívására alakult meg a Tiszafüred-vidéki Régészeti Egylet (1877. ápr. 22.); az egylet titkára (1877- 1884), elnöke (1889-1912). Az egylet munkájáról, régészeti előadásairól az Eger, a Nagy- Kunság, vmint a Karcag és Vidéke c. újságban rendszeresen beszámolt. 1890-től előadások formájában ismertette, 1892-ben önálló kötetben adta ki Tiszafüred környékére vonatkozó régészeti és történeti kutatásainak eredményeit. Szervezőmunkája nyomán az egylet tevékenysége orsz. ismertségre tett szert, állami és községi segélyben részesült, Múz. és Könyvtár Egyletté alakult, s a gyűjt, méltó elhelyezést nyert az új városházán

(1896). Tas és Szabolcs vezérek dorogmai átkelésének emlékére a tiszafüredi millenniumi emlékoszlop állításának fő szervezője (1892-1896). A Tisza-vidéki halmok keletkezése és régészeti leletei 1903-tól foglalkoztatták; a témáról cikkeket írt, előadást tartott a Régészeti és Embertani Társulatban, majd önálló kiadványt tett közzé (1906). Múzeumalapítása, vmint ásotthalmi rendszeres ásatásai mellett pusztarábolyi, aponháti feltárásaival és a kunhalmok kutatásával írta be nevét a hazai régészet történetébe. Irá-