Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
Sz
861 Szőnyi (1972). Alapfokú restaurátor tanf.-on vett részt (1977), elvégezte az Orsz. Széchényi Könyvtár és a Képző- és Iparművészeti Szakközépisk. által szervezett könyv- és papírrestaurátor szaktanf.-ot (1981-1983). A BTM restaurátora (1982-től). A M. Képző- művészeti Egy. tárgyrestaurátor szakán még befejezte tanulmányait (1988), de súlyosbodó betegsége megakadályozta szakmai tudása kamatoztatásában; nyugdíjba kényszerült (1989). Papp Sándor Szőnyi István (1894. jan. 17. Újpest - 1960. aug. 30. Zebegény): festő- és grafikusművész. - Felesége Bartóky Melinda (1896-1967), Bartóky József író, földművelésügyi államtitkár lánya. - A bp.-i Képzőművészeti Főisk.-n Ferenczy Károly osztályában kezdte meg tanulmányait (1913); az I. vh. idején katonai szolgálatot teljesített (1914-1918); leszerelése után Réti István osztályában tanult (1919). Első gyűjteményes kiáll.-ával (Bp., Ernst Múz., 1921) nagy sikert aratott. Elnyerte a Szinyei Merse Pál Társaság első ízben kiadott nagydíját (1921), majd a társaság tagjai közé választották (1922). Életét és művészetét döntően meghatározta Bartóky Melindával kötött házassága és kiköltözésük Zebegénybe (1924), apósa nyaralójába. Ettől kezdve remekművek sorozatát készítette, főként zebegényi témákkal {Zebegényi temetés, 1928; Zebegényi est, 1928; Eladó a borjú, 1933; Este, 1934; Kerti pad, 1943). A Belvárosi Szabad -isk.-ban tanított (1925-1930), saját lakásán magánisk.-t tartott fenn (1930-1937), majd a Képzőművészeti Főisk. tanára, ill. tanszék- vezető tanára volt (1937-1959). Szerkesztette és részben írta A képzőművészet iskolája c. (1941), ill. írta a Kép c. könyvet (1943). Számos gyűjteményes kiáll.-t rendezett (Ernst Múzeum, Bp., 1924,1929,1954; Tamás Galéria, Bp., 1931; Szépművészeti Kiáll.-ok, Mária Valéria u. 8., 1935; Frankel Szalon, 1937). Alkotásaival komoly díjakat nyert itthon és külföldön (Genova, bronzérem, 1929; Barcelona, ezüstérem, 1929; Állami Kis Aranyérem, 1933; Bécs, aranyérem, 1936; Állami Nagy Aranyérem, 1939; Milánó, bronzérem, 1940). Corvin-koszorú (1941), Kossuth-díj (1949), érdemes művész (1952), kiváló művész (1956). - Kollányi Ágoston filmet készített róla (1957). Halála után az MNM-ben (1963), születésének 90. évfordulóján a bp.-i Vigadó Galériában (1984), 100. évfordulóján a szentendrei Képtárban (1994) rendezték meg emlékkiáll.-át. A zebegényi (1990-től) és az újpesti (1994-től) ált. isk. viseli a nevét. Egykori otthona és műterme ad otthont a ~ Emlékmúz.-nak, amely felesége halálának évében (1967) nyílt meg a nagyközönség számára. A —kertben a múzeumalapítással egy időben hozta létre az első múzeumig., Dániel Kornél a ~ről elnevezett képzőművészeti szabadisk.-t, amely azóta is működik, írod.: Fenyő Iván: Sz. I. (Bp., 1934); Végvári Lajos: Sz. I. (Bp., 1962); Genthon István: Sz. I. (Berlin, 1964); Pataky D.: Sz. I. (Bp., 1971); T. Szőnyi Zsuzsa: Sz. I. (Roma, 1982); Köpöczi Rózsa: A grafikus Sz. Akvarellek, gouache-ok (Zebegény, 1994); Sin E.: Sz. I. bibliográfia (Szentendre, 1995); Köpöczi Rózsa: A grafikus Sz. Rajzok, vázlatok (Zebegény, 1996); Köpöczi Rózsa: A grafikus Sz. Rézkarcok (Zebegény, 2000); MÉL II.: 798-799. Klemmné Németh Zsuzsa Szőnyi Ottó; ered. (1904-ig) Szákovics (1876. júl. 13. Pécs - 1937. márc. 13. Bp.): régész, művészettörténész, múzeumigazgató. - A ciszterci rend pécsi gimn.-ában, majd a „Papneveldében" tanult. Áldozópappá szentelték (1898). Elvégezte a jogakad.-t is. Államtud.-i doktorátusa megszerzése után a pécsi püspöki joglíceum tanáraként római jogot tanított (1906-tól), emellett Bevezetés a jog- és államtudományokba címmel is tartott koll.-ot. A megyés püspök szentszéki ülnökké (1911-től), majd a pécsi székeskáptalan levéltárosává nevezte ki (1917 febr.-jától). Ekkor alapozta meg szaktudását mind az egyetemes, mind a m. művészettörténetben. Berendezte a Püspöki Múz. kőtárát, és összeállította annak leíró kat.-át (1906). Motorja volt több helyi kezdeményezésnek, így az I. vh. miatt meghiúsult pécsi Kultúrpalotának, amelyet pedig a kormányzat is támogatott anyagilag. A helyi politikai életben csak ritkán, elsősorban a szerb megszállás idején
