Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
Sz
Szomolányi 856 egyik irányítója, kiértékelője és számos térképlap elkészítője. 1971-ben megvédett kandidátusi értekezése Alakuló munkaeszközök címmel jelent meg (1972), amely a változásvizsgálat mintaszerű példája. Ez a módszer jellemezte másik kedvelt kutatási témáját, népi építkezési feldolgozásait az alföldi és zempléni területről. Tanulmányozta a bulgáriai Rodope hegység népi építkezését és lakáskultúráját. Az 1960-as évek közepétől a Szabadtéri Néprajzi Múz. szervezési munkálatait irányította, annak 1972. évi önállósodásáig. Barabás Jenővel együtt elkészítette az építmény telepítés tud.-os tervkoncepcióját, maga is félszáz településen végzett építészeti kutatást. Orsz. hatáskörű szakmai tevékenységet fejtett ki a szakfelügyelet és a kézműves-ipartörténeti forrásanyag feltárása terén. A Domonkos Ottóval közösen irányított felmérések nyomán alakult meg a Veszprémi Akad.-i Biz. Kézművesipar-törté- neti Munkabiz.-a, vmint az általa összefogott számítógépes céhkataszter, amelynek anyaga két terjedelmes kötetben látott napvilágot (1975-1976). Sokrétű ismereteinek szintézisét már nyugdíjas évei alatt a Magyar néprajz c. kézikönyvsorozat Kézművesség kötete részére készítette el. - A Néprajzi Értesítő szerkesztőjeként (1956-1976) nagy hangsúlyt helyezett a gyakorlati muzeoló- giai munka ismertetésére, rendszeresen közölt gyűjteménygyarapodási beszámolókat, tárgytipológiai és eszköztörténeti feldolgozásokat. -AM. Néprajzi Társaság titkára (1951-1957), majd választmányi tagja. - Györffy István Emlékérem (1982). F. m.: Az Országos Néprajzi Múzeum guzsalygyűjte- ménye (Bp., 1951); A Magyar Néprajzi Atlasz kérdőívei. I-IV. Társszerzőkkel (Bp., 1958); Alakuló munkaeszközök. A magyar népi kenderrost-megmunkálás (Bp., 1972); Falusi takácsok Magyarországon (Ethno- graphia, LXXXIII., 1972, 250-165.); Magyar Néprajzi Atlasz. Szerk. Barabás Jenővel és másokkal. I- IX. (I—III. Bp., 1987; IV-VI. Bp., 1989; VII-IX. Bp., 1992); A kender, a len és a gyapjú feldolgozása (in: Magyar néprajz. III. Kézművesség. Szerk. Domonkos Ottó. Bp., 1991, 341-368.). írod.: Selmeczi Kovács Attila: Búcsú Sz. L.-tól (Néprajzi Hírek, XXIV., 1995/1-4., 50-56.); Kecskés Péter: Sz. L. (in: Ház és ember. 10. Szentendre, 1995, 249-250.). Selmeczi Kovács Attila Szomolányi Elemér (1909. dec. 3. Miskolc - 1992. okt. 3. Bp.): műgyűjtő. - Debrecenben, majd Bp.-en élt, kis vendéglőjét vezette. Magányosan élt, szabad idejét és keresetét műtárgyak gyűjtésére fordította. Autodidakta módon tanulta meg a műtárgyismeretet. Nagy tudatossággal létrehozott, ipar- művészeti és képzőművészeti tárgyakat magába foglaló, 232 tételből, ill. 289 db-ból álló műtárgygyűjt.-ét, vmint több mint 300 szakkönyvet és kat.-t a debreceni Déri Mázra hagyta örökül. Gyűjt.-ének legnagyobb egységét a világi célokra készült használati és dísztárgyakból álló 16-19. sz.-i, zömmel német ötvöstárgyak, továbbá nemesfémből, drága és ritka anyagokból, változatos technikával és díszítésmóddal készült szelencék, vmint 18-19. sz.-i bútorok, keleti szőnyegek, elefántcsontra festett miniatűr képek, olajfestmények alkotják. - Életének állomásairól tudatosan nem árult el semmit, azért, hogy emlékét csupán a műtárgyak őrizzék. Egyetlen kikötése az volt, hogy a Déri Múz. halála után két éven belül kiállón mutassa be gyűjt.-ét. Végakarata szerint földi maradványait nem őrzi sem sír, sem emléktábla. írod.: P. Szalay Emőke: Szomolányi gyűjtemény. Bev. Gazda László Kát. (Debrecen, 1994). Vajda Mária Szongott Kristóf (1843. márc. 21. Marosbogát - 1907. jan. 24. Szamosújvár): tanár, ör- ménység-kutató, múzeumalapító. - Közép- isk.-i tanulmányait Gyulafehérváron végezte (1863). A számos- újvári algimn. (1894-től főgimn.) tanára (1863— 1904; nyugdíjazásáig). A város képviselő-testületének tagja (1877— 1907). Megalapította (1887), 20 éven keresztül kiadta, szerkesztette és nagyrészt írta (387 cikke jelent meg) az Armenia c., 241 számot megért folyóiratot. Herrmann Antal etnográfussal, Merza Gyulával, az Erdélyi Kárpát Egyesület főpénztárosával, Bárány Lukács örmény plébánossal és Todórfy Lukács polgármesterrel együtt 1904. okt. 23- án kezdeményezte a múz. megalapítását.
