Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
Sz
Szelesi 838 általa először hangoztatott agrobiocönózis- ban betöltött szerepük alapján tanulmányozta. Biocönológiai elméletének megalapozásában a szünfiziológiai szemléletnek adott elsőbbséget. A többé-kevésbé természetes cönózisok (erdő, rét, láp, mocsár stb.) mellett a mezőgazdasági területeket agro- biocönózisoknak tekintette. Az állattársulások négy kategóriáját állapította meg: a) katéna (egy növényfaj köré csoportosuló állattársulás, a legkisebb egység, azaz gazdaközösség adott vegetációs időben); b) kate- nárium (katéna a teljes vegetációs időben); c) preszocion (élőhelyközösség számos növényfaj köré csoportosulva); d) szuperszocion (csúcstársulás, amelyet főként gerincesek alkotnak). A biotópot és a biocönózist újszerű módon definiálta. Múz.-i szempontból legjelentősebb alkotása az ún. mikrohymenop- terák, nevezetesen a fémfürkészek (Chalci- doidea) és törpefürkészek (Provtotrupoidea) taxonómiai és rendszertani kutatása. A fürkészekről 62 tanulmánya jelent meg; sok új faj és néhány génusz leírásával, vmint bőséges faunisztikai adatokkal jelentősen bővítette a történelmi Mo. és Mongólia faunaismeretét. Valamennyi új fajának típusát elhelyezte a Természettud.-i Múz.-ban, meghatározott fürkészeinek zömét ugyancsak a múz. őrzi. Az MTA Növényvédelmi Kutatóint.-ére ún. muszterkollekciót hagyott. Leírt új fajainak száma 174, továbbá 24 új génuszt állított fel. A róla elnevezett taxonok jegyzékét Papp Jenő állította össze (1984). Tud.-os közleményeinek száma összesen 118, mintegy tíz szakkönyvbe írt terjedelmes fejezetet, ezenkívül számtalan kisebb-nagyobb ismeretterjesztő cikke jelent meg a növényvédelem és a cönológia tárgyköréből. 12 külföldi tanulmányúton vett részt, legtöbbször német, ill. szláv nyelvterületen. - Mint presbiter tagja volt a budavári ev. egyházker.-nek; magyarul és németül egyaránt prédikált. - AM. Rovartani Társaság tagja (1929-től), titkára (1938-1941), elnöke (1958-1962); elnöksége idején ünnepelte a társaság 50 éves fennállását (1961) számos rendezvénnyel és kiadvánnyal (lásd a Rovartani Közlemények 1963. évi 16. kötetét). - A mezőgazdasági tud.-ok kandidátusa (1948), a biológiai tud.-ok doktora (1958). A M. Rovartani Társaság Frivaldszky-emlékérme (arany fokozat, 1964), a M. Agrár- tud.-i Egyesület Horváth Géza Emlékérme (1980). - Halála után fia, Szelényi Iván megalapította a ~ Emlékérmet, amelyet a M. Növényvédelmi Társaság Állattani Szakosztálya 1993 óta évenként ítél oda. F. m.: Adatok a magyarországi Pimpla-fajok ismeretéhez (Bp., 1930); A paizstetvek élősködő darazsai (Kert. Akad. Évkönyve, 7., 1941,176-202.); A lucernaböde (Subcoccinella vigintiquatuorpunctata L.) (Növényegészségügyi Évkönyv, 2-3., 1944, 32-126.); A növényvédelem biocönológiai útjain (MTA Agrártudományi Osztályának Közleményei, 8., 1955, 2733.); Zoocönózis vagy koexisztencia? (Állattani Közlemények, 45., 1956,133-142.); A szemaforont fogalma az entomológiában. Elnöki székfoglaló (Rovartani Közlemények, 11., 1958,1-8.); Az őszibúza állattársulásai. Jermy Tiborral (Állattani Közlemények, 46., 1958, 229-241.); Mongolian Eurytmids (Hyme- noptera: Chalcidoidea). I—III. (Acta Zoologica Hun- garica, 20., 1974,433-441.; 22,1976,173-187., 397- 405.); Quo vadis zoocönológia? (Állattani Közlemények, 63., 1976, 155-160.); Színökológia (In: Balás Géza-Sáringer Gyula: Kertészeti kártevők. Bp., 1982,164-184.). írod.: Jermy Tibor-Nagy B.: Sz. G. 70 éves (Rovartani Közlemények, 27., 5-6.); [Nagy B.:] Sz. G. (Kertészet és Szőlészet, 1982. nov. 4.); Sáringer, Gy: Professor Dr. Gusztáv Szelényi (Anzeiger für Schädlingskunde, Pflanzenschutz, Umweltschutz, 56., 1982,77-78.); Sáringer Gy.: Sz. G. (Növénytermesztés, 32., 1983, 283-284.); Sáringer Gy.-Nagy B.-Jermy T.-Papp J.: Dr. Sz. G. (Rovartani Közlemények, 45., 1984, 5-19.); MÉL IV.: 846. Papp Jenő Szelesi Zoltán (1920. jan. 27. Szeged 1985. dec. 4. Bp.): művészettörténész, bibliográfus. - A szegedi és a bp.-i egy. művészettörténet szakán tanult, az ELTE BTK-n muzeológusi oklevelet szerzett (1951). A M. Iparművészeti Főisk. tud.-os kutatója, m. művészettörténetet oktatott (1951-1952), a szegedi Móra Ferenc Múz. munkatársa (1952— 1983). Szeged képzőművészetével foglalkozott, művészettörténészként és műkritikusként egyaránt. A különböző művészeti szaklapokban, irodalmi folyóiratokban, kiáll.-i kat.-okban és napilapokban Szeged 1945 utáni képzőművészetéről 519 cikke, tanulmánya jelent meg. A Művészeti Lexikon (I-IV. Bp., 1965-1968) és a MÉL (III. kötet,
