Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
Sz
837 Szelényi tanulmányokat végzett a bécsi Naturhistorisches Museumban. Tanulmány- és gyűj- tőúton járt a K-i-Alpokban (1932-1933), vmint a Földközi-tenger partján és Görögo.- ban (1933). Csíki Ernő nyugdíjazása után az MNM segédőre (1933-1945), az Állattár vezetője (1945-1960), majd a Természettud.-i Máz. főig.-ja (1960-1970). - Kaszab Zoltánnal együtt elvégezte a Bogárgyűjt. átrendezését; a korábban önálló egységként kezelt gyűjt.-eket szétszedték, és az anyagot rendszertani sorrendben egyesítették, egyidejűleg a példányokat jól záródó fiókokban helyezték át. A tízéves munka eredményeként ma már minden család fajai ugyanazon a helyen találhatók. A múz.-ban kezdetben bogárrendszertannal és állatföldrajzi kutatásokkal foglalkozott, miközben fő kutatási területét a Silphidae és a Staphylinidae bogárcsaládok képezték. Az 1940-es évek végétől érdeklődése a legyezőszárnyúak (Strepsiptera) felé fordult. Elsőként tárta fel a Tihanyi-félsziget bogárfaunáját, amelynek eredményeiről két közleményben számolt be (1936, 1943). Kaszab Zoltánnal együtt részt vett a bátorligeti ősláp tanulmányozásában és kutatásában (1948-1950), vmint az eredmények publikálásában (1953). A Magyarország Állatvilága c. sorozatban három füzetet írt (Homokfutrinkák, 1958; Holy- vaalkatúak. I., 1961; Holyvák. I., 1963). 1934- 1969 között összesen 92 munkát közölt német és m. nyelven. A Természettud.-i Múz. évkönyve (1944-1948) és az Állattani Közlemények szerkesztője (1954-1957), az Acta Zoologica szerkesztőbiz.-ának tagja. A Magyarország Állatvilága c. sorozat szerkesztője (1955-1965). - Az MTA Zoológiái Biz.-ának titkára, a M. Rovartani Társaság választmányi tagja (1938-1946), alelnöke (1946-1953), elnöke (1953-1958), a M. Biológiai Társaság Állattani Szakosztályának elnöke, majd intézőbiz.-i tagja. - Tud.-os, ismeretterjesztő és múz.-i munkájáért több állami kitüntetésben részesült. A biológiai tud.-ok kandidátusa (1952), majd doktora (1959). F. m.: Adatok a Tihanyi-félsziget xerotherm bogárfaunájának ismeretéhez (Állattani Közlemények, 33., 1936, 149-156.); Die Koleopteren-Fauna der Halbinsel Tihany (Magyar Biológiai Kutatóintézet Munkái, 15., 1943, 358-399.); A rovarok gyűjtése és preparálása (in: Dudich Endre: A rovargyűjtés technikája. Bp., 1951,19-83.); Bátorliget élővilága. Szerk. (Bp., 1953); Homokfutrinkák - Cicindelidae (Magyar- ország Állatvilága, 6. köt., 1. füzet. Bp., 1958); Die Strepsipteren-Sammlung des Ungarischen Naturwissenschaftlichen Museums in Budapest (Annales his- torico-naturales Musei Nationalis Hungarici, 51., 1959, 301-337.); Holyvaalkatúak I. - Staphylinoidea I. (Magyarország Állatvilága, 6. köt., 1. füzet. Bp., 1961); Holyvák I. - Staphylinidae I. (Magyarország Állatvilága, 7. köt., 5. füzet. Bp., 1963). írod.: Megemlékezés dr. Sz. V.-ról (Folia entomo- logica hungarica. S. N., 26., 1971,1-23.). Szél Gyözö-Horváth Csaba Szelényi Gusztáv (1904. szept. 5. Késmárk - 1982. okt. 14. Bp.): biológus, entomológus, intézeti osztályvezető. - Édesapja Szelényi Ödön, a késmárki ev. líceum tanára, majd a pozsonyi Ev. Teológia egy.-i tanára. - A Pázmány Péter Tudo- mányegy.-en természetrajz-földrajz szakos középisk.-i tanári oklevelet szerzett (1927). A tud.-os pályát választva a M. Kir. Rovartani Állomáson „napszámbéres létszámfeletti szakmunkaerő" (1926-1928). A debreceni Tisza István Tudományegy.-en a valódi fürkészek (Ichneumonidae) nagy fajszámú Pimpla génuszáról írt disszertációjával doktori oklevelet szerzett (1930). A Növény egészségügyi Int. munkatársa (1934- től), az int. Állattani Osztályának vezetője (1942-1968). A bp.-i Kertészeti Főisk.-n (1941-1942), a bp.-i ELTE TTK-n (1953- 1960), majd a szegedi JATE-n növényvédelmi rovartant adott elő (1970-es évek); a JATE címzetes egy.-i tanára (1971). A bp.-i Agrár- tud.-i Egy. magántanára (1948-tól). Nyugdíjazása után a bp.-i Természettud.-i Múz.-ban a fémfürkészekkel foglalkozott (1968-1982). - Tud.-os kutatómunkája a növényvédelmi rovartanra, a biocönológiára, vmint a fém- és törpefürkészek (Chalcidoidea et Proctotru- poidea) taxononómiájára és rendszertanára terjedt ki. Jablonowski József életművét folytatva megteremtette a korszerű m. növényvédelem elméleti és gyakorlati alapjait. Számos haszonnövényünk kártevőit az
