Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
Sz
815 Szabó kunságban, a Szolnok Megyei Múzeum Évkönyvében, a szegedi Móra Ferenc Múzeum Évkönyvében és a Janus Pannonius Múzeum Évkönyvében, vmint az Archaeologiai Értesítőben, az Acta Archaeologica Hungaricában is. F. m.: A honfoglalás kori lemezes korongok viselete (Az Egri Múzeum Évkönyve, I., 1963,95-117.); Az egri múzeum avar kori emlékanyaga. I. Kora avar kori sírleletek Tarnaméráról (uo., III., 1965, 29-71.); II. Sírleletek Dormánd-Hanyipusztáról (uo., IV., 1966, 29-69.); III. Sírleletek Nagyréde-Ragyogóparton (uo., VI., 1968,29-67.); A hevesi szkíta kori temető. Hozzászólás az Alföld szkíta kori népességének kérdéséhez (uo., VII., 1969, 55-128.); Heves megye régészeti emlékei. II. (in: Heves megye műemlékei. I. Bp., 1969,4163. ); Adatok Dobó István élettörténetéhez. A családi keretek és hagyományok alakulása a X1II-XV. században (Az Egri Múzeum Évkönyve, X., 1972, 1964. ); Árpád-kori falu és temetője Sarud határában. I. A történeti földrajzi kép (uo., XI-XII., 1974, 21-73.); II. A település (uo., XIII., 1975, 19-68.); III. A temető leírása és rendellenes temetkezésének párhuzamai (uo., XIV, 1976,17-89.); IV. A sírok relatív és abszolút kronológiája. A temető jellege (uo., XVI-XVII., 1980, 43-136.); The Pilismarót Cemetery. Cemeteries of the Avar Period (567-829) in Hungary. Voi. 1. (Bp., 1975, 241-281.); Az egyház és a reformáció Egerben. 1553-1595 (Az Egri Múzeum Évkönyve, XV, 1977, 103-165.); Das silberne Taschenblech von Túrkeve-Ecsegpuszta (Acta Archaeologica Hun- garica, 32., 1980,211-293.); Adatok a patai főesperes- ség korai történetéhez (in: Tanulmányok Gyöngyösről. Gyöngyös, 1984, 21-89.). Irod.: Bóna, I.: J. Gy. Sz. (Acta Archaeologica, XXXIX., 1987, 347-351.); Bóna István: Sz. J. Gy. (Az Egri Múzeum Évkönyve. Agria, XXV-XXVI., 1989-1990, 5-15. bibl.-val); Kaposvári Gyula: Sz. J. muzeológusi évei Szolnokon. 1954-1958 (Agria, XXV-XXVI., 1989-1990, 17-29.); Dienes István: Búcsúbeszéd Sz. J. Gy. koporsója előtt (Agria, XXV-XXVI., 1989, 713-717.); MÉL IV: 821. Cs. Schwalm Edit Szabó Jenő (1930. okt. 5. Monor - 1980. aug. 28. Bp.); fényképész. - Érettségi után fényképész szakképesítést szerzett. Hivatásos néptáncos a M. Állami Népi Együttesben (1950-1958). A bp.-i Néprajzi Múz. munkatársa (1959-től), a Szabadtéri Néprajzi Múz. (Szentendre) fényképésze (1969-1980). Fontosabb témái: a hagyományos táncmozgás és népviselet együttese, az építmények artisztikuma, az emberi arc intimitása, emberek a természeti környezetben. Tevékenységének gerincét az építmények dokumentálása (bontás, újraépítés, berendezés) adta. Orsz. fotópályázatokon díjakat nyert, szakcikkek sora és könyvek őrzik munkáit. Tematikus kiáll.-okat tervezett, ezekből egy, a temetőket feldolgozó valósult meg (Temetők népművészete. Kát. Szerk., bev. Zentai Tünde. Szentendre, 1975). A Néprajzi Múz.- ban mintegy ötezer felvétele található. Közel tízezer felvételét őrzi a Szabadtéri Néprajzi Múz. fotótára. írod.: Kecskés Péter: Sz. J. (TÉKA, Szentendre, 1980. 3., 6-7.). Kecskés Péter Szabó József, szentmiklósi (1822. márc. 14. Kalocsa - 1894. ápr. 10. Bp.): geológus, ügyvéd. - A pesti tudományegy.-en két évig filozófiát, majd jogot tanult (1837-1841). Selmecbányán joggyakornok, közben elvégezte a selmeci bányászati akad.-t (1842-1846), egyúttal ügyvédi oklevelet szerzett (1846). A zsarnócai ezüstkohóban, majd Felsőbányán, a nagybányai bányaker.-nél dolgozott (1847). 1848-ban - Kossuth Lajos meghívására - a Pénzügymin. bányászati osztályára került, 1849-ben Pest ker.-i salétromfőfelügyelő. Kiszemelték az orvoskari ásványtani tanszék vezetőjévé, de a kinevezést csak akkor fogadta el, amikor a tanszékről leválasztották a zoológiát. Az önállóvá vált tudományegy.-i ásványtani tanszéken helyettes tanár (1850-1855). Doktori szigorlatot tett (1851). Abudai állami főreálisk. tanára (1855-1858), a pesti kereskedelmi akad.-n kémiát és kísérleti fizikát adott elő; az akad. ig.-ja (1860-tól). Az ásványtani tanszéken helyettes, majd ny. r. tanár (1862-től). Az 1867/68. tanévben a bölcsészeti kar dékánja, majd az egy. rektora (1883-tól). - Szaktud.-i munkássága felöleli a földtan, az ásványtan, a kőzettan és a kémia területét. Könyveinek és közleményeinek száma meghaladja a 350-et. Több kiadást is megért Ásványtana az első korszerű m. tankönyvnek tekinthető a témában. Ásványtani munkái igen sok új
