Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
S
Soós 798 Soós Lajos (1879. febr. 6. Magyargencs 1972. aug. 28. Bp.): tanár, zoológus, malako- lógus, múzeumigazgató. - Fia Soós Árpád zoológus. - A bp.-i tudományegy.-en történelem-latin szakon tanult, majd természetrajz-földrajz szakon végzett (1902). Közben napidíjas a Statisztikai Hivatalban, majd Herman Ottó mellett a M. Ornitológiái Központban asszisztensként dolgozott (1901). Dévai tanári állását tüdőbetegsége miatt fel kellett adnia. Az MNM Állattárában múz.-i segédőr (1903-tól); létrehozta a kor színvonalán álló, zoológiái szempontok alapján összeállított Mollusca-gyűjt.-t. Ennek alapja - saját mo.-i gyűjtései mellett - József főhg.-nek, Korniss Emilnek, vmint Brancsik Károlynak 1907- 1911 között a Múz.-ba került gyűjt.-e volt. A korszerűen kezelt és kiáll.-okon is bemutatott gyűjt, európai hírnévre tett szert. Tanulmányozta Európa legnagyobb puhatestű gyűjt.-eit, kiáll.-ait (Bécs, Zágráb, Rovignon, Trieszt [1904], Berlin, Frankfurt, Brüsszel, Párizs, London [1910]). Az első m. tengerkutató expedíció tagja (1913), dolgozott a Villefranche-sur-Mer-i (Franciao.) tengerbiológiai állomáson (1914). Az Állattárban laboratóriumot rendezett be (1906), ahol az általa kifejlesztett kiváló mikrotechnikával szövettani, anatómiai és élettani vizsgálatokat végzett. A tüdőscsigák spermiogenezi- sével kapcsolatos megállapításai (1910) európai hírűvé tették. A bp.-i tudományegy. BTK-n egy.-i magántanári képesítést szerzett (1912). A Tanácsköztársaság (1919) alatti tevékenységéért megrovásban részesítették, és az előléptetésből öt évre kizárták. Nyugdíjazásakor (1935) múzeumig.-i címet kapott. 1945-től néhány évig ismét aktívan dolgozott, 85 éves koráig az Állattár nyugdíjas dolgozója. A Mollusca-gyűjt. megsemmisülése (1956. nov. 5.) után az új gyűjt, létrehozásán munkálkodott. Nevéhez fűződik a malakológiai szempontból korábban szinte teljesen ismeretlen Mo. és a környező területek faunisztikai feltárása. Mintaszerű rendszerességgel gyűjtött az ország számos területén, így az addig elhanyagolt Alföldön is. Bátorliget és maradványfaunája védetté nyilvánításának egyik szorgalmazója. Gyűjtőmunkája a Kárpátok, Horváto. és Dalmácia területére is kiterjedt. Kutatásainak eredményeit az MTA által megindított Magyarország természetrajza sorozat első köteteként megjelent munkájában foglalta össze (A Kárpát-medence Mollusca-faunája, 1943); ez a határozókönyvként is kitűnő, akad.-i nagydíjjal is jutalmazott monográfia évtizedekig a mo.-i és a környező területek malakológiai kutatásának alapja volt. Adatait kiegészítve, ugyanakkor Mo.-ra leszűkítve a Magyarország Állatvilága sorozat 3. kötetében közölte (1955-1959). Feldolgozta Bíró Lajos Új-Gui- neában gyűjtött anyagát (1911), foglalkozott a Balkán (1924), Grönland (1926) és Málta (1933) faunájával. Rendszertani kutatásai során a héjmorfológiai és az anatómiai adatokat egyaránt figyelembe vette. Alapvető rendszertani munkát írt Mo. Helicidáiról (1904), faunaterületük Pomatiasairól (1913; Margó-díjjal jutalmazva), az Alopia nemzetségről (1928). 50 recens és 12 fosszilis taxont írt le. Nevét viseli a Soosia nemzetség. A recens Mollusca-fauna mellett fosszilis anyaggal is foglalkozott. Feldolgozta a „preglacia- lis" hasadékkitöltések csigáit, brassói (1916), püspökfürdői (1932), gombaszögi (1935), az öcsi felső-pontusi faunát (1934), és meghatározta a Földtani Int. fúrásainak csigaanyagát (1953-1956). Faunatörténeti összefoglalásában (1926) először adott képet a m. Mollusca-fauna múltjáról. A fosszilis malakológiai adatok figyelembevételével kidolgozta a Kárpát-medence állatföldrajzi felosztását (1934) , amely a későbbi, más állatcsoportokkal végzett zoogeográfiai munkák alapja lett. A malakológián túlmutató állattani munkásságát jelzi az első modern rendszeres állattan két kötete (1924) és az első m. ált. állattani és parazitológiai jegyzet (1919). Entz Gézával közösen írta meg az Élet a tengerben c. ismeretterjesztő munkát (1931), a Természet Világa sorozatban szerkesztette és társszerzőkkel írta az Állat és élete I. kötetét (1942). Tud.-os népszerűsítő munkáiban a fejlődéstörténet (1905,1926) és a modern fajfogalom (1934) jelenik meg. Megszervezte az MNM természettud.-os előadássorozatait (1919), és részt vállalt a darwinizmus népszerűsítésében is (1932). Tevékenyen részt
