Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

S

Simonyi

788

pozsonyi Orvos- és Természettud.-i Egyesület 1. tagja (1907-től), a Természettud.-i Társulat választmányi tagja (1908). - Nagy és értékes, a virágtalan és a virágos növényekkel együtt mintegy 22 ezer példányból álló herbáriumát halála után az MNM 12 ezer koronáért megvásárolta (1910); a gyűjt.-t ma a M. Természettud.-i Múz. Növénytára őrzi.

F. m.: Növényhatározó (Bp., 1881); Erdély edényes flórájának helyesbített foglalata (Bp. 1886); Magyarország és környékének Zanótjai (Mathematikai és Természettudományi Közlemények, 22., 1888, 355- 381.); Hazánk tölgyfajai és tölgyerdei (Bp., 1890); Arad megye... természetrajzi leírása (Arad, 1893); Nagyváradnak és vidékének növényvilága (Bp., 1899). írod.: Degen Árpád: S. L. (Magyar Botanikai Lapok, 9., 1910,1-34.); Tuzson János: S. L. (Botanikai Közlemények, 6., 1910, 251-256.); Gombocz Endre: A magyar botanika története (Bp, 1936, 576- 589.); MÉL II.: 630.; MÁÉ III.: 207-209. (Kassai M. Katalin: S. L.); MTL: 723-725.

Kováts Dezső

Simonyi Gyula, simonyi (1885. jan. 31. Gyöngyös - 1926. jan. 5. Jászberény): tanár, régész, múzeumigazgató. - Egy.-i tanulmányait Bp.-en végezte (1903-1907). A nagykárolyi piarista gimn. (1908), majd a jászberényi All. József Nádor Reálgimn. m.-latin- görög szakos tanára (1909-1922). Vezette a gimn.-i önképző kört, őre volt az éremtárnak, az ifjúsági és a gyorsírási könyvtárnak. Több vidéki lap munkatársa, rendszeresen írt a helyi jász Hírlapba is (1910-1926). A Jász Múz. ig.-ja (1922. febr. 23-ától); jelentősen gyarapította a múz. gyűjt.-ét, kiáll.-okat rendezett, az intézményt az orsz. érdeklődés középpontjába állította. Nevéhez fűződik a jászapáti gimn.-i gyűjt, megmentése is. - Az Orsz. Középisk.-i Tanáregylet, a jászberényi Kaszinó, a Központi Róm. Kath. Kör, a Heves m.-i írók Almanachjá- nak tagja.

írod.: E. Gy.: Simonyi S. Gy. (A Jászberényi Magyar Királyi Állami József Nádor Reálgimnázium Értesítője az 1925-1926. iskolai évről. Jászberény, 1926); Réz Kálmán: A Jászmúzeum története (Jászberényi Jászmúzeum Évkönyve. Jászsági Könyvtár, 1. Jászberény, 1937. 2.); Bathó Edit: A Jász Múzeum 125 éve (Jász Múzeum Évkönyve. Jászsági Könyvtár, 4. Jászberény, 2001, 3-35.).

Bathó Edit

Sina Simon, br. (1810. aug. 15. Bécs - 1876. ápr. 15. Bécs): görög származású bankár, arisztokrata, nagybirtokos. - Apja, Sina György bankár és nagybirtokos, a Bécs- Győr vasútvonal építtetője (1838), a mo.-i kereskedelem előmozdítója, szolgálataiért I. Ferenc császártól nemesi (1818), majd br.-i címet kapott (1822). - ~ a 80 milliós atyai örökség révén korának egyik leggazdagabb embere volt. Bőkezűen adakozott gazdasági, kulturális és emberbaráti célokra; pl. fedezte a Köztelek székháza és bérháza (1847), az MNM épülete, az Éremtár és a múz. más irodáinak bútorzata és berendezése, kórházak, a lipótvárosi Bazilika (1851-1867), a Nemzeti Színház, az MTA épülete építési költségeinek jelentős részét. A legnagyobb összeggel a M. Tudós Társaság (utóbb MTA) alapítását támogatta. Anyagilag támogatta a m. földhitelint. és biztosítótársaság fölállítását, a mo.-i vasútépítést és gőzhajózást, a folyószabályozást. A mezőgazdaság fejlesztésére pályamunkákat íratott, árva gyermekek neveltetéséről gondoskodott bölcsődék és árvaházak alapítása révén. Adományaiból jött létre a Kereskedelmi Akad. és a Nemzeti Kaszinó is. Közszereplésének jelentős területe volt nyolc évig tartó diplomáciai tevékenysége; Ottó görög király kormányát képviselte a bécsi, berlini és müncheni udvaroknál. Teljes egészében fedezte az athéni egy. és csillagvizsgáló fölállításának költségeit. Az ausztriai Rappoltskirchenben lévő családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. - Az MTA igazgatósági tagja (1858). Buda, Arad és Szeged díszpolgára, írod: Tóth Lőrinc: S. S. (h. n., 1884); Galgóczy Károly: Báró S. S. (OMGE emlékkönyve. Bp., 1884); MÉL II.: 634.

Basics Beatrix

Sipos György (19. sz. első fele, Székesfehérvár - ?): vámtiszt, honvédtiszt, 18481849-es emigráns, műtárgyadományozó. - Karánsebesen sóvámtisztként dolgozott. Az 1848-1849. évi szabadságharc idején az