Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
S
Schleicher 770 kerülése szükségessé tette a meglévő múz. bővítését, egy új épület felépítését. A Bihar- m.-i Régészeti és Történelmi Egylet ajánlatot tett az egyházm.-nek: ha megfelelő telket ad az újonnan építendő múz.-nak, kiállítják az Ipolyi-gyűjt.-t is. 1890-ben ~ egy telket adott az egyletnek örök és elidegeníthetetlen tulajdonul. A Rimanóczy Kálmán terve alapján épülő múz. javára többek között ~ és a latin szertartásé káptalan 1000-1000 forintot adományozott. Az új múz.-ot 1896. jún. 27-én avatták fel; a díszgyűlés a ~ által pontifikáit székesegyházi szentmisével kezdődött. 1886-ban megvásárolta Török János publicista több ezer kötetes könyvgyűjt.-ét, és Bibliotheca Laurentiam néven megalapította Szatmárnémetiben a püspöki könyvtárat. - A moldvai csángók m. nyelvű kultúrájának támogatására alakult Szt. László Társulat egyik alapítója, elnöke (1877-től). Az Orsz. Zeneakad. elnöke, a Vöröskereszt és Polikli- nika jótékony egyesület alelnöke, a Bp.-i Újságírók Egyesületének, az Orsz. Pázmány Egyesületnek alapító tagja. A Vaskoronarend I. osztályú lovagja (1884), a bp.-i tudomány- egy.-en a teológia tb. doktora (1885). F. m.: A bukovinai és csángó magyarok és a Szent László Társulat (Bp., 1884); Beszédei. I-IV. (Bp., 1890-1899); Evolutio és a létért való küzdelem (Bp., 1890); Egyházi beszédei. I-IV. Szerk. Bunyitay Vince (Nagyvárad, 1890-1898; 2. kiad.: Sch. L. bíborospüspök beszédei és dolgozatai, 1899). írod.: Emléklombok dr. Sch. L. bíboros püspök aranymiséjéről (Nagyvárad, 1897); Emlékkönyv a Biharvármegyei és Nagyváradi Régészeti és Történelmi Egylet múzeum-épületének s a benne levő kettős gyűjteménynek megnyitó ünnepéről. Szerk. Karácsonyi János (Nagyvárad, 1896); Biharmegye, Nagyvárad Kultúrtörténete és Öregdiákjainak Emlékkönyve. Szerk. Fehér Dezső (Nagyvárad, 1933-1937); A szatmári püspöki egyházmegye emlékkönyve fennállásának századik esztendejében (Szatmár, 1904); MÉL II.: 589. Bura László, Dukrét Géza Schleicher Aladár (1881. júl. 12. Salgótarján - 1962. szept. 28. Bp.): kohómérnök, metallográfus. - A Selmecbányái Bányászati és Erdészeti Akad. kohászati tagozatán kohómérnöki oklevelet szerzett (1899-1904). A Selmecbányái akad.-n tanársegéd (1904- 1906), majd Bp.-en, a fémbeváltó hivatalban dolgozott. Vegyészdoktori oklevelet szerzett (1910). A Berlin-charlottenburgi mű- egy.-en dolgozott, és metallográfiát tanult. Ismét a bp.-i fémbeváltó hivatal munkatársa (1912-1915, majd 1918 végétől); közben bevonult katonának (1915), a bécsi tüzérségi arzenálban az általa létesített anyagvizsgáló laboratóriumot vezette. A bp.-i József Műegy.-en magántanári képesítést szerzett (1919). Nyugdíjba vonulása (1922) után magánmérnöki gyakorlatot folytatott. A soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Főisk. meghívott előadója (1923-1928), a bp.-i műegy.-en ny. rk. tanár (1932-től). 1945 után az Iparügyi Min. szakértője, a műegy. Vegyészmérnöki Karán a metallográfia előadója (1950-ig). - Munkásságának jelentős részében metallográfiával foglalkozott. Kísérleti eredményei a kadmium-ón, réz- kadmium-antimon, réz-higany, arany-arzén, vas-antimon és vas-nikkel ötvözetrendszerek tisztázását segítették elő, később acélok hibáival, a bronz kovácsolásával és sajtolásával, vmint fémek hegesztésével foglalkozott. Lelkesen kutatta a m. kohászat régi emlékeit. Részt vállalt az újmassai őskohó (Miskolc) helyreállításában, kutatta a Mátra 19. sz.-i kohászattörténetét. Tud.-os munkái közül kiemelkedik A metallográfia alapjai (1917) c. könyve. Publikációi a Bányászati és Kohászati Lapokban, a Magyar Chemiai Folyóiratban, a Vegyészeti Lapokban, a Természettudományi Közlönyben, a Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönyében, az Acta Tech- nicában és az MTA Műszaki Osztályának Közleményeiben, külföldön az Internationalische Zeitschrift für Metallographie, a Zeitschrift für Elektrochemie, a Zeitschrift für Metallkunde, a Stahl und Eisen és a Revue de Metallurgie hasábjain jelentek meg. - Az MTA Műszaki Tud.-ok Osztálya Közleményei szerkesztőségének, továbbá az Acta Technica és a Vaskohászati Enciklopédia szerkesztőbiz.-ának tagja. - A műszaki tud.-ok doktora (1952). A miskolci egy.-tői megkapta a kohómérnöki (1954), majd a bp.-i ELTE-től a vegyészdoktori aranydiplomát (1960). A miskolci Nehézipari Műszaki Egy. díszdoktora. F. m.: A metallográfia alapjai (Bp., 1917); Az 1813. évben épült és az 1952-ben újjáépített újmassai nagy- olvasztó (MTA Műszaki Tudományok Osztálya Közleményei, 12., 1954); Beiträge zur Geschichte des
