Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

S

769 Schlauch Scherer János (1895. aug. 25. Zirc - 1978. aug. 20. Veszprém): jogász, vármegyei fő- tisztviselő, adattáros. - A pozsonyi és a pé­csi egy.-en jogot tanult, doktori címet szer­zett (1924). Bakonybélen és Zircen jegyző­gyakornok (1924-1926), Veszprémben járási szolgabíró, főszolgabíró és árvaszéki ülnök. 1944-ben tiltakozott a zsidók deportálása el­len, ezért fél évre Siklósra helyezték főszol­gabírónak. 1945. febr. 12-én rendőrhatósági őrizet alá helyezték, mivel tiltakozott a zsi­dó nők és gyerekek embertelen körülmé­nyei miatt. A háború befejezése után tisztvi­selőként dolgozott (1945-1956.; nyugdíjazá­sáig). A veszprémi Bakonyi Múz. munkatár­sa (1964-től); nevéhez fűződik a múz.-i adat­tár kialakítása. Másfél évtizedes munkájá­nak köszönhető a múz.-i belső nyilvántartá­si rend, a források rendszerezése, feltárása. A Veszprém városi műemléki albiz.-ban el­érte a műemlékek kőtáblával való megjelö­lését. Síkra szállt a történelmi utcanevek visszaállításáért, ami csak 1990 után való­sulhatott meg. - Veszprém Megyéért kitün­tetés arany fokozata (1977). írod.: Éri István: Emlékezés S. J.-ra (Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 19-20., 1994, 15-18.). Kópházi Ferencné Schlauch Lőrincz (1824. márc. 27. Újarad - 1902. júl. 10. Nagyvárad): r. k. püspök, bí­boros, egyházjogász. - Újaradi német csa­ládból származott. Teológiai tanulmányait a bp.-i Központi Papnevelő Int.-ben fejezte be (1846). Lanovics János Csanádi püspök ud­varában levéltáros (Temesvár, 1846). Pappá szentelték (1847). Káplán Nagyszentmikló- son (1847-1849), Oravicán (1849), Pécskán (1850), végül Temesvár-Belvárosban (1851- től), lelkészi munkája mellett teológiai tanár a temesvári püspöki líceumban (1852-től); dogmatikát tanított, majd az egyházjogi és egyháztörténeti tanszéket vezette. Mercy- falvi plébános (1859), majd temesgyarmati plébános (1863), alesperes. Kánonjogi dok­tori oklevelet szerzett (1867). Széles körű társadalmi tevékenységet folytatott. Műve­lődés- és művészettörténettel, filozófiával foglalkozott. A népisk.-król szóló 1868. évi XXXVIII, te. alapján az esperességhez tarto­zó minden faluban katolikus felekezeti isk.-t hozott létre (kivéve a bolgár lakosú Vingát). Mint a katolikus autonómiát követelő állás­pont hívét egyházm.-je több ízben autonó­miai követté választotta (1868,1871). Csaná­di kanonok (1872-től), a szatmári r. k. egy- házm. püspökévé szentelték (1873. szept. 21.). Szatmáron rendbehozta a tanítóképző int.-et, és internátust állított mellé, számos templomot és 16 népisk.-t építtetett, megvá­sárolta a Török-féle könyvtárat, és létrehoz­ta a Laurenziana könyvtárat. Máramaros- szigeten kolostort alapított. Valóságos belső titkos tanácsos (1880), római gr. és pápai trónálló (1886), nagyváradi latin szertartású püspök (1887-től); püspöki székét aug. 24- én foglalta el. A nagyváradi egyházm.-ben a plébániák és isk.-k fenntartására 200 000 ko­ronás alapítványt hozott létre. Óvónőképzőt létesített a Nagyvárad-újvárosi zárdában. A r. k. tanítóképzőnek új hajlékot szerzett. A debreceni kegyesrendi főgimn.-ra 150 000, a gyulaira 200 000 koronát hagyott. Összesen 20 isk.-t és óvodát létesített a Debrecenben megtelepedett, Miasszonyunkról elnevezett iskolanővérek számára. Szt. László király 700 éves jubileuma alkalmából (1892) orsz. ünnepséget szervezett. Link István bp.-i öt­vösművésszel díszes hermát készíttetett Szt. László ereklyéjének, és a város főterén felál- líttatta a nagy király bronzszobrát (Tóth Ist­ván munkáját), amely ma a székesegyház előtt áll. Bőkezűségét hirdeti a máriaradnai fehér márvány kegyoltár, a mariazelli ezüst korona, a bp.-i Jézus Szíve-templom orgo­nája. XIII. Leo pápa bíborossá nevezte ki (1893. jún. 12-étől). Aranymiséje alkalmából (1897) a pápától gyöngyökkel díszített me­daliont, a királytól a Szt. István-rend nagy­keresztjét kapta meg. Ez utóbbi alkalommal 200 000 koronás alapítványt hozott létre egyházi és isk.-i célokra, és felépíttette a dí­szes biharpüspöki templomot. Az aranymi­séjére kapott tárgyakat kiállították a nagy­váradi múz.-ban. Negyedszázados püspöki jubileuma (1898) alkalmából, tud.-os és szó­noki érdemei elismeréséül, az MTA ig. tagjá­vá választotta (1901); ennek emlékére Nagy­várad-Újvároson, az Immaculata Int.-ben új épületszárnyat emeltetett. - Tevékenységé­nek nagy és maradandó szerep jutott a nagy­váradi múz. történetében. Ipolyi Arnold püs­pök nagyhírű gyűjt.-ének Nagyváradra

Next

/
Thumbnails
Contents