Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
S
Schell 768 valósítottak meg. Javasolta pl., hogy az építkezéseket hagyják félbe, ha régészeti tárgyakat vagy emberi csontokat találnak a földmunkák során, és azt a Vallás- és Közoktatási Min.-nak jelentsék be. Az illetékesek pedig egy szakértő biz.-ot küldjenek ki a helyszínre, amely megvizsgálja a lelőhelyet, és a leleteket átküldi az embertani múz.-nak. Indítványát, Lenhossék József kritikája miatt, nem valósították meg, pedig ~ szívesen lett volna az akkor még Európában is egyedülálló antropológiai tanszék professzora. Hazatérvén (1875) orvosként dolgozott, de antropológiai terveit nem adta fel. Lemérte Fejér, Győr, Veszprém, Tolna és Pest vm. területéről 77 579 újonc testméreteit, amelyek alapján a finn-ugor antropológiai rokonságot vizsgálta. Eredményeiről előadáson számolt be a Bp.-en megrendezett VIII. Nemzetközi Antropológiai és Ősrégészeti Kongresszuson (1876). A közte és Lenhossék között egyre jobban kiéleződő személyi harc nem kedvezett az embertan ügyének sem. Végül megalakult az Orsz. Régészeti és Embertani Társaság (1878), de elnöke nem az ötlet eredeti kitalálója, hanem Lenhossék József lett. Ettől fogva ~ antropológiai ambícióit feladva már csak az orvostud.-nyal foglalkozott. F. m.: A kettős torzszülés boncztana (Értekezések a természettudományok köréből II. 7., 1870); Eine anthropologische Studie aus Ungarn (Wiener Mediz. Presse, 1876); Récherches sur la tattle moyenne des hommes en Hongrie (Congr. Intern. d'Anthrop. et d'Arch. Prehist., Bp., 1877); Untersuchungen über den mittleren Wuchs der Menschen in Ungarn (Archiv für Anthropologie, XIII., 1881. 3.); A villamos áram hatásáról és az elektrotherápiával elérhető eredményekről (Klinikai Füzetek, VII. 3., 1897); Az emlékező tehetség rendellenességeiről (Gyógyászat, 1898). írod.: Bartucz Lajos: Világnézeti viták és egyéb tényezők a budapesti Embertani Tanszék felállításának hátterében 85 év előtt (Anthropologiai Közlemények, 8., 1964. 3-4., 51-68.); Farkas Gyula- Dezső Gyula: A magyar antropológia története a kezdettől napjainkig (Szeged, 1994). Szikossy Ildikó Schell József Antal, br. (1900. dec. 9. Ten- gelic-Katalinpuszta - 1970. okt. 17. Bp.): grafikus, illusztrátor. - A mosonmagyaróvári Gazdasági Akad.-n tanult, csaknem egy időben Fekete Istvánnal. Lelkesedés és kedv nélkül vette át a családi birtok vezetését. Életre szóló barátságot kötött a vadászsporttal. Természet- és vadszeretetével függ ösz- sze művészeti tevékenysége; akvarelljei, grafikái, tollrajzai az állatokat és környezetüket ábrázolják. Szinte teljesen autodidakta módon képezte magát, csupán másfél évig volt Szőnyi István tanítványa. Tájképeket és vadászati témájú grafikákat készített, gr. Széchenyi Zsigmond könyveit illusztrálta. 1929-től szerepelt képeivel a bp.-i Vigadóban az évenként megrendezett trófeakiáll.- okon; a kiáll.-i kat.-okból 115 képe ismert. Az 1929-1933. évi gazdasági világválság miatt nem tudott a családi gazdaság bevételéből megélni, ezért a képzőművészeti tevékenység előbb kiegészítő, majd fő foglalkozásává vált. Képei megjelentek a Nimród és A Természet c. lapokban. Az írással is megpróbálkozott. 1931-ben megjelent, saját képeivel illusztrált állattörténeteit később önálló kötetbe rendezte, amely ma már könyvritkaság. A II. vh.-t követően évekig csak segédmunkásként dolgozhatott Bp.-en; 1959-ig ingázott, mivel családját ekkor tudta felhozni a fővárosba. Második jelentős alkotói periódusa 1956 után bontakozott ki, fölvették a Művészeti Alap tagjai közé (1959), munkái megjelenhettek a Magyar Vadászban és más lapokban. Igazi elismerést csak az 1960-as években, a régi barát, Széchenyi Zsigmond révén, az Ahogy elkezdődött... és az Ünnepnapok c. visszaemlékezések illusztrálásával aratott. Londonban az Animal Artists of the World c. kiáll.-on (1967) öt képpel szerepelt. Élete utolsó napjáig dolgozott az 1971. évi bp.-i Vadászati Világki- áll. előkészítésén, de azt már nem élhette meg. - Életműve a mai napig sincs igazán felmérve. 65 képét a gyöngyösi Mátra Múz. őrzi, további 57 kép van gyermekeinél, s még legalább további 300 képéről van valamilyen formában adatunk. A vadászattal kapcsolatos hagyatékának jó része ugyancsak a gyöngyösi Mátra Múz.-ban található. F. m.: Megint Ősz lesz!... (Bp., 1931). írod.: Nagy Domonkos Imre: Az ismeretlen S. J. (Nimród, 1987); Koncz István: S. J. élete és munkássága (Kecskemét, 1997). Horváth László
