Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

S

S. Dobos 756 s S. Dobos Ilona: — Dobos Ilona Saád Andor (1904. febr. 24. Liptóújvár ­1977. márc. 20. Miskolc): orvos, etnográfus, paleoantropológus. - A Pázmány Péter Tudományegy.-en orvosi oklevelet szerzett (1929). A miskolci (1929-1934), majd a me­zőkövesdi kórház orvosa (1935—1940). Or­vosi teendői mellett rendszeresen végzett antropológiai tanulmányokat. A Bükk bar­langjait feltáró Kadic Ottokár és Hillebrandt Jenő asszisztense (1920-tól). A Borsod-Mis- kolczi Múz. tb. őre (1932-től). Elsősorban a Szeleta-kultúra antropológiai vizsgálatával foglalkozott. Részt vett a matyó népművé­szet kutatásában is (1936-tól). Élete végén Miskolc híres leszármazottainak (Déryné Széppataky Róza, Fazola Henrik, Teleki Blanka), vmint Rákóczi Zsigmond Szeren­csen található földi maradványainak antro­pológiai elemzésével foglalkozott. F. m.: A Szeleta barlang 1947. évi kutatásának eredmé­nyei (Folia Archeologica, VII., 1955,15—21.); A mis­kolci Avas ősrégészeti problémái (A miskolci Her­man Ottó Múzeum Közleményei, 1., Miskolc, 1955, 8-12.); Rákóczi Zsigmond csontmaradványai­nak vizsgálata (A Herman Ottó Múzeum Évköny­ve IX. Miskolc, 1970,171-186.). írod.: Hellebrandt Magdolna: Dr. S. A. (A miskol­ci Herman Ottó Múzeum Közleményei, 16., 1977, 149-150.); Dobrossy István: Miskolc írásban és ké­pekben (Miskolc, 1999,143-145.). Veres László Saárossy-Kapeller Ferenc (1850. szept. 19. Kassa - 1918. nov. 24. Bp.): méhészeti szakíró, múzeumigazgató. — Apja id. Saá­rossy-Kapeller Ferenc, Sáros vm. táblabírája, kir. tanácsos, 1874-ben nemesi címet szer­zett. — Kassán jogot hallgatott (1871-1873), majd Magyaróvárott a Gazdasági Akad.-n tanult (1873-1874). Európa több mezőgaz­dasági felsőoktatási intézményében (Pos- kau, Tharand, Hohenheim) megfordult (1875), Belgiumban és Angliában is tett ta­nulmányutat (1876). A Földmívelés-, Ipar­és Kereskedelemügyi Min.-ban az erdészeti ügyeket felügyelte (1878-tól); miniszteri tanácsosi címet ka­pott (1902). A hazai méhészet legjelesebb szaktekintélyeinek egyike. Fontos szere­pet játszott a gödöllői állami méhészeti gaz­daság megszervezésében. A hivataláról le­mondott Balás Árpád helyébe lépve megbí­zást kapott az építés alatt álló Mezőgazdasági Múz. irányítására (1904 eleje-1910). Nevé­hez fűződik az 1907-ben megnyílt új múz. kiáll.-ainak megépítése és az intézmény szervezetének kialakítása. A múz. működé­sét felügyelő Földművelésügyi Min. elkép­zelése szerint a Mezőgazdasági Múz. első számú feladata a modern gazdálkodás módszereinek közvetítése a gazdálkodók és az érdeklődő nagyközönség számára. En­nek megfelelően 28 gyűjt.-i osztályt alakított ki: 1. Gazdasági statisztika; 2. Agrogeológia; 3. Növénytermelés; 4. Növénybetegségek; 5. Káros és hasznos állatok; 6. Kertészet; 7. Szőlészet-borászat; 8. Kísérletügy; 9. Tejgaz­daság; 10. Gazdasági iparok; 11. Háziipar; 12. Munkásügyek; 13. Gazdaságtörténelem; 14. Meteorológia; 15. Gazdasági gépek és eszközök; 16. Gazdasági építészet; 17. Állami birtokok; 18. Lótenyésztés; 19. Állategészség­ügy; 20. Állattenyésztés (szarvasmarha-, juh-, sertés-, baromfi- és házinyúltenyész- tés); 21. Ősfoglalkozások; 22. Gazdasági szakoktatás; 23. Vízépítészet és talajjavítás; 24. Méhészet; 25. Selyemtermelés; 26. Erdé­szet; 27. Halászat; 28. Vadászat. Az alapvető cél elérése érdekében a 28 témakört ugyan­ennyi kiáll.-on mutatták be. A terv és annak megvalósítása itthon és külföldön is élénk visszhangot váltott ki. Nagy-Britanniából, az USA-ból és a környező országokból érkező szakemberek, sőt politikusok, közéleti sze­mélyiségek tanulmányozták a múz. tévé-

Next

/
Thumbnails
Contents