Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
S
757 Sadler kenységét, és ajánlották mintául saját kormányaiknak. ~ már Európa legnagyobb mezőgazdasági múz.-ának vezetőjeként vonult nyugállományba (1910). F. m.: Az erdőtörvény (1879. évi XXXI. te.) magyarázata (Bp., 1883); Magyarország borászati törzskönyve (Bp., 1885); A méhészet múltjáról és jelenéről, különös tekintettel hazánkra (Bp., 1902); A méhészetről szóló törvényjavaslat (Bp., 1902). írod.: S. Szabó Ferenc: A hatvanéves Mezőgazda- sági Múzeum (Bp., 1956); A100 éves Mezőgazda- sági Múzeum (Bp., 1996); MÉL II.: 557.; MÁÉ III.: 109-111. (Balassa Iván: S.-K. E). Fehér György Sadler József (1791. máj. 6. Pozsony - 1849. márc. 13. Pest): botanikus. - Az irgalmas rend pozsonyi gyógyszertárában gyakornok, gyógyszerészsegéd (1809). A pesti egy.-en gyógyszerészmesteri oklevelet szerzett, majd bölcsészeti (1814-ig) és orvoskari előadásokat hallgatott (1815- 1819); orvosdoktorrá avatták (1820). Az MNM segédőre, egy év múlva a „természeti testek gyűjt.-ének őrzője" (curator és a Természeti Tár ig.-ja). A pesti egy. Botanika Tanszékén helyettes (1832-től), majd ny. r. egy.-i tanár (1834- 1848), a Kémia Tanszék helyettes vezetője (1838-1842), az orvoskari dékáni hivatal vezetője (1826-1830). Széles körű tud.-os munkássága a botanika terén a legkiemelkedőbb. 1830-ig sokat utazott; nagyobb gyűjtőútjai: É-i- és K-i-Kárpátok, Mátra, Tolna, Baranya és Zemplén vm., Balatonfüred környéke, Vértes, É-Olaszo. és Ausztria, Bánság, adriai tengerpart (Quarnero). A növények mellett rovarokat, ásványokat és kőzeteket is gyűjtött. Kéziratos útinaplóiban a helységek leírását, a lakosság és a népszokások jellemzését egyaránt rögzítette. Aránylag rövid idő alatt európai viszonylatban is nagyszabású, közel 30 000 lapos gyűjt.-t hozott létre, melyet később József nádor vásárolt meg az MNM számára (1839). Gyűjteménygyarapításával megteremtette a flórakutatásban nélkülözhetetlen központi összehasonlító herbárium alapjait az MNM-ben. Fő művében (Flora Comitatus Pestiensis. 1825-1826; fölfrissített adatokkal: 1840) a hazai flóra egy tekintélyes hányadát, 1429 fajt ismertetett. Új növényfajt keveset írt le (Aspleniumforsteri, Ophrys bicornis), annál több viseli az ő nevét (Peruja sadleriana Ledebour, Sesleria sadleriana Janka, Centaurea sadleriana Janka, Sadleria Kaufluss páfrány nemzetség), de sok, jelenleg érvénytelen névben is szerepel, akárcsak több, általa fölfedezett őslény nevében is. Mo.-on elsőként adott ki exsicca tát. Tervezte (1818), hogy 16 kötetben bemutat 400 gyógy- és haszonnövényt; 1823-tól 1830-ig végül is 14 kötetet adott ki (60 példányban) A 'Magyar Plánták' szárított Gyűjteménye címmel. Gyűjtötte a növények m. népi neveit; a Magyarázatok külön értéke az a több mint 300 név, amely nem szerepel Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály Füvészkönyvében (1807). A másik exsiccatum sorozatból (Agrostotheca hun- garica) nem maradtak fönn példányok; a források arra utalnak, hogy ez egy 1836-1841 között, 2 kötetben megjelent, összesen 100 fű, sás és szittyó fajt közreadó munka volt. A Kir. M. Természettud.-i Társulat megalakulását követően érdeklődése mindinkább a paleontológia felé fordult, de foglalkozott az ásványokkal, a hazai kőszenekkel, ásványvizekkel stb. is. Az általa fölfedezett számos őslény leírása kéziratban maradt. Taxonokat nem írt le. Jelentős tudomány- szervező egyéniség, többek között ásvány- és kőzettani, vmint őslénytani kutatások elindítója is volt. Hazánkban elsőként használt mikroszkópot a botanikai kutatásban. Élete végéig tervezte az ország botanikai, sőt teljes természetrajzi föltérképezését és leírását, amihez fáradhatatlanul gyűjtötte az adatokat. Gyűjtőútjain írt naplói, s egyéb munkáinak jelentős része kéziratban maradt az utókorra. - A Kir. M. Természettud.-i Társulat egyik alapítója (1841). A regensburgi Kir. Füvésztársaság (1821), a Lipót-Karolinai Akad., a moszkvai Naturae Curiosorum természetvizsgálók társasága és több más mi- neralógiai és botanikai társaság tagja. F. m.: Flora comitatus Pestiensis. I—II. (Pest, 1825-1826, 336-399.; 2. kiad. Pest, 1840); Magyarázat a „Magyar Plánták" szárított Gyűjteményéhez. 1-8. füzet (Pest, 1823-1824); A magyarországi
